Akasztják a hóhért
Gondoltam már rá – főleg, mivel valaki kommentben is felvetette – hogy az egyik pénteki interjú majd olyan lesz, hogy ti kérdezhettek, és én válaszolok. De mikor legyen ez? Ilyesmit valami jubileum kapcsán szokás csinálni, itt meg most nem közeleg semmi.
Azonban kaptam ma egy levelet, amelyben egy kedves olvasóm nemcsak javasolta, hogy adjam meg a lehetőséget itt a blogon egy velem készített interjúra, hanem egyből nekem is szegezett vagy tizenöt kérdést.
Hát, gondoltam, legyen.
És tulajdonképpen, ha nagyon akarom, még alkalom is van rá: elérhető közelségbe került az 1000. állandó olvasó bejelentkezése. Nem, nem mániám ez nekem, de jólesik. Nem is kötelező bejelentkezni, de aki úgy gondolja, megtisztel ezzel, tegye meg.
El kell mondanom, hogy a napi olvasottság már felülhaladta a kétezer főt, ami egyrészt nagyon megható, másrészt újabb terhet is rakott rám: egyre jobban meg kell gondolnom, mit írok. Persze, eddig is disztingváltam, nem írtam le mindent, ami eszembe jutott, de az, hogy a gondolataim, családom történetei egyre nagyobb nyilvánosság elé jutnak, kérdéseket vet fel bennem. Meddig? Mennyit?
Persze, legyen ez az én gondom; a lényeg az, hogy most tiétek a pálya.
Holnap délig lehet itt kommentben kérdéseket feltenni, vagy akár a facebookon is, és délután igyekszem válaszolni.
Csak bátran!
Hasonló bejegyzések:
______________________________________
Ha nem szeretnél lemaradni az újabb bejegyzésekről, iratkozz fel a hírlevelemre a jobb oldali sáv tetején található "Blogkövetés" ablakban.
Ó, és gyere a Facebookra is! Beszélgetni, lájkolni, nézegetni... Csatlakozhatsz hozzám az Instagramon is.
Ha tetszett, amit olvastál, oszd meg az alábbi gombok segítségével. Köszönöm:-)