Mélyen hallgattam arról, hogy nyolcadikos Bálint fiam túljutott a felvételi procedúra leghúzósabb részén, most már “csak” a hivatalos eredményt várjuk, de megnyugodtam, mert olyan személy nyugtatott meg, aki kompetens abban, hogy valóban nyugodt lehessek.
Tudom, sokan szörnyülködnének, ha látnák, hogyan is történt most ez az egész minálunk.
Szóval, Bálintnak tavaly határozott elképzelése volt arról, hogy márpedig ő rendőr lesz, mert akkor elmegy abba a szakközépbe, ahol apukám tanít, Veszprémben, és az mekkora buli lesz már, egyúttal oda is költözik a szüleimhez, ami űberkirályfrankó.
Erről a szándékáról finoman beszéltük lefelé, két okból is: az egyik, hogy igazából nem vennénk jó néven, ha az egész családot oda-vissza lehallgathatnák, meg hasonlók, azért, mert a gyerek rendőr akar lenni. Nem mintha rengeteg titkolnivalónk volna, hanem mert még mindig szeretnénk abban az illúzióban ringatni magunkat, hogy szabad országban élünk.
Valójában a másik ok volt a nyomósabb: úgy láttuk/látjuk, hogy Bálintnak nem tenne jót, ha messzebb kerülne a szülői háztól. Egyszerűen kell neki a kontroll, időnként egy-egy komolyabb fejmosás, hogy mit korrigáljon magán, mert hát most már mégiscsak kamaszodik a drága.
Nos, a gyermek viszonylag könnyen letett eredeti tervéről, mivel egy ismerőse sem jelentkezett Veszprémbe, ő is a helyben fellelhető iskolák közül választott. Ezt támogattuk, jó kis iskolák vannak itt, beszélgettünk róla, merre szeretne menni, de persze, mint az ennyi idős gyerekeknek általában, neki sem volt, és még most sincs halvány fogalma sem arról, hogy mi is lenne legszívesebben. Rendőr már nem.
Aztán teltek a hetek, és egy vasárnap az orrunk alá dugott egy papírt, hogy gyorsan alá kellene írni, mert holnap már be kell adni, hoppá, de hát ez a jelentkezési lapod, nem is mondtad, na és mégis hova…?
Tájékoztatásul közölte, hogy úgy döntött, gimnáziumba jelentkezik 1. angol, 2. matek, 3. reál tagozatra, aztán a Közgazdasági Szakközépiskolába 1. marketingre, 2. pénzügyre, aztán a hévízi Bibó gimibe is, ha már az is itt van közel.
Jól van, fiam, tulajdonképpen jó ez.
Zajlott az élet tovább, amikoris a gyermek egy újabb vasárnapon bejelentette, hogy ő holnap és holnapután nem megy suliba, mert szerdán írja a felvételit.
Na, ekkor elszégyelltem magam. Hogy én milyen egy anya vagyok, illene minimum tanulnom vele célirányosan, de a gyerek önműködően letöltögette a netről a korábbi évek matek és magyar felvételi feladatlapjait, és szépen megoldotta. Néha jött kérdezni, ha tudtam, segítettem.
Aztán megírta. Elég rosszul. 25 pontos lett a magyar, 29 a matek – mindkettőből 50 pont volt szerezhető, és Bálint egyáltalán nem rossz tanuló. Na, gondolhatjátok, újabb lelkiismeret-furdalás, majd jött a szóbeli, ahonnan nagyon felspannolva tért haza, itthon előadta, mekkorát alakított, de az utólag kiderített pontszám alapján mégsem.
Számomra világossá vált, hogy a gimnáziumba nem fogják felvenni. Mindegyik szakra 15 gyerek kerülhet be, és a legelőkelőbb helye a nyolcvanadik körül volt. De tudjátok, egyáltalán nem éreztem magamban semmiféle késztetést arra nézve, hogy én most álljak neki futkosni, fellebbezni, könyörögni azért, hogy a fiacskám bejusson a gimnáziumba. Úgy éreztem, az lesz neki jó, ahogy majd lesz. Hogy biztosan nem véletlenül sikerült ez így, lássuk hát, a következő iskolában mire elég a pontja; telefonáltam, megkérdeztem, és megnyugodtam.
A Közgazdasági Szakközépben egészen jó helyen áll, és megmondom őszintén, nekem az összes keszthelyi középiskola közül az a legszimpatikusabb. Nem is azért, amit ott tanulhat a gyerek, hanem a hangulata miatt. A gimnázium egy versenyistálló. Látom, hogy Nóra lányom mennyit tanul (ő oda jár), sokszor éjfélkor, egykor hagyja abba, hétvégére rettentő fáradt; Bálintnak ez nem való. A “közgáz” jó hangulatú suli, nincsenek botrányok, és akiket ismerek azok közül, akik oda járnak, mindannyian szeretik az iskolát.
Hát így állunk ezzel. Nem mondom, okozott pár gondterhelt napot, amikor felrémlett előttünk az a lehetőség, hogy csak oda kerül be, ahova már mindenkit muszáj felvenni, aki máshova nem jutott be… De úgy tűnik, jó kezekben lesz.
Ti harcolnátok azért, hogy az első helyen megjelölt iskolába vegyék fel a gyereket?
______________________________________
Ha nem szeretnél lemaradni az újabb bejegyzésekről, iratkozz fel a hírlevelemre a jobb oldali sáv tetején található "Blogkövetés" ablakban.
Ó, és gyere a Facebookra is! Beszélgetni, lájkolni, nézegetni... Csatlakozhatsz hozzám az Instagramon is.
Ha tetszett, amit olvastál, oszd meg az alábbi gombok segítségével. Köszönöm:-)