Ha valaki fél éve azt mondja nekem, hogy valaha az életben kekszet sütök kutyának, hát, finoman szólva mosolyra húztam volna a számat.
Hogy én? Süssek egy kutyának?
Na ne.
De mindannyian ismerjük a közhelyes mondást, soha ne mondd, hogy soha, mert ki tudja, és tessék: a héten megvolt az első próbálkozás. Nemrég ugyanis vettem az egyik drogériában 50%-kal leárazott kutyakekszet, fél kiló volt így 350 forint. Cuki dobozban apró falatok, jutalomfalatnak kiváló volt, Bogyót ezzel a fél kilóval meg is tanítottuk arra, hogy ül, fekszik, és már majdnem tökéletesen tudja, hogy marad.
Aztán a keksz elfogyott.
Hát, gondoltam, én nem veszek hétszázért teljes áron, inkább megsütöm magam, nem kell bele más, mint liszt, víz, tojás, se só, se cukor, majd keresek tuti receptet, biztos van fent a neten, legalább jól elszórakozunk a gyerekekkel.
Kerestem is egy jót, amire azt írták, hogy hosszas próbálkozás után ím itt a tökéletes eredmény; valószínűleg nekik sok nagytestű kutyájuk lehet, mert több mint egy kilónyi alapanyagból sütötték a kutyakekszet, tapasztalataim alapján az hatalmas mennyiség. Lefeleztem tehát, és adaptáltam a receptet az itthoni készlethez, így lett a vége a következő:
15 dkg rizs (nyersen mérve) – ezt meg kell főzni és ki kell hűteni
összesen 60 dkg liszt, ebbe tettem zabpehelylisztet és simát is
5 dkg zabpehely
2 ek sertészsír (vagy olaj)
2 tojás
fél bögre húsleves
Kellettek volna bele fűszernövények, friss nem volt itthon, gondoltam, kipróbáljuk így, hogy nem teszünk bele semmit, abban sem volt, amit úgy vettem, a kutya mégis imádta.
Ezt összegyúrtam, és addig adtam hozzá lisztet, amíg már nem ragadt a kezemhez. Kinyújtottam, a gyerekek kiszaggatták. tepsire raktuk, és 180 fokon 30 perc alatt megsütöttük.
Aztán kipróbáltuk.
Hát, az elsőt relatíve boldogan elfogadta Bogyó, majd elvonult vele, és egyre tanácstalanabbul forgatta a szájában. Aztán kiköpte.
Újra próbáltuk. Elfogadta, leült a párnájára, nézett ránk szomorúan, bűntudatosan, és elfordult.
Megint kiköpte.
Ha eltördeljük, még úgy-ahogy, ímmel-ámmal megeszi, de egészben… Újabban elássa. Az alábbi videón azt akartam bemutatni, hogy mit tesz a keksszel onnantól kezdve, hogy megkapja, de lehet, hogy a felvétel miatt lámpalázas volt, mert először fel-lerohangált vele az udvaron. Aztán megállt a rozmaringbokornál, azt hittem, oda teszi, de végül visszafutott hozzánk. Látszólag tanácstalanul jött-ment, míg végül megtalálta az ideális helyet.
Sütöttetek már kutyakekszet? Bevált?
______________________________________
Ha nem szeretnél lemaradni az újabb bejegyzésekről, iratkozz fel a hírlevelemre a jobb oldali sáv tetején található "Blogkövetés" ablakban.
Ó, és gyere a Facebookra is! Beszélgetni, lájkolni, nézegetni... Csatlakozhatsz hozzám az Instagramon is.
Ha tetszett, amit olvastál, oszd meg az alábbi gombok segítségével. Köszönöm:-)
