A nadrágfaló feltűnése
Ma reggel úgy tűnt, végre TÉNYLEG időben el tudunk indulni.
A készülődés zökkenőmentes volt, attól eltekintve, hogy Bence egy olyan nadrágban érkezett a reggelihez a szobájából, amelyet nem tudott magán összegombolni.
– Nem találtam a másikat – mondta.
– Már azt sem? Bence, ez a második nadrágod, ami eltűnik… – mondtam, majd javasoltam, hogy nézze meg a tornacuccában, mivel kosáredzésről gyakran a melegítőjében tér haza. Tesicucc is tűnt már el, elő is került egy hónap múlva. Azóta kettő van.
Nos, a gyermek előbb reggelizett, én pedig közben odaadtam neki az ebédjegyeit. Most először vettem neki minden keddre és szerdára, mert a zeneiskola és az edzés miatt túl későn ér haza, muszáj az iskolában ebédelnie.
– Mit gondolsz, odaadhatom az egész havit? El tudod tenni olyan helyre, ahol biztonságban lesz?
– Persze! – felelte öntudatosan.
Később örömmel arcán tért vissza, hogy nemcsak az egyik, hanem a régebb óta eltűnt nadrágot is megtálalta. Az előkerült tesicuccban. Micsoda öröm – gondoltam, és mivel közben mindenki megreggelizett, és a tízóraikat is elkészítettem, én is öltözködni kezdtem. Egyszer csak hallom ám, hogy Bence Zsófit kérdezi fojtott hangon:
– Nem láttad a másik nadrágomat? Azt a kicsit, amit levettem?
– Nem – felelte Zsófi -, miért?
– A zsebében vannak a kajajegyeim…asszem…
Előléptem a hálószobából.
– Bence, nincsenek meg a jegyek?
– Nincsenek – felelte lehajtott fejjel.
– Biztos megette a Bogyó – fogta Zsófi bátyját mentegetve egyből a kutyára.
– Persze, nadrággal együtt… – mondtam erre kissé szkeptikusan.
Kiderült, hogy Bencének onnantól, hogy levette a reggelinél viselt nadrágot, rövidzárlat támadt a fejében, és fogalma sincs, hol a nadrág, hol az ebédjegy. Először még türelmesen kezdtem keresgélni, mégis, ugye, meg kell lennie annak a gatyának valahol, mutasd, hol vetted át, nincs ott, utána hova mentél, nem tudom…
És nem lett meg. Reggel 7.10 és 7.18 között paranormális jelenség történt a házban, mert az a nadrág azóta sincs meg. 8 percen belül sikerült úgy eltüntetni az apró, ám annál fontosabb kis cetliket az őket rejtő ruhadarabbal együtt, hogy senki sem lépett ki az ajtón. 7.35-ig kerestük együtt, majd 8.30 óta keresem én fakultatíve.
Nincs a fürdőben, ahol a gyerek átvette. Nincs a nappaliban. Nincs a hálószobában. Nincs a konyhában. A spájzban sincs (miért is lenne, de sosem lehet tudni). És az emeleten megnéztem az összes gyerekszobában. Ott sincs.
Kínomban arra is gondoltam, netán sikerült úgy meghizlalnunk a Zoknizabáló Szörnyet, hogy most már nem éri be egyszerű kis lábravalókkal, pláne fél párakkal, pofátlanul nadrágokra kezdett vadászni. Vagy lehet, hogy ez már mutáció?
Ha jól belegondolok, talán miatta nincs egy rongyom, amit felvegyek…
______________________________________
Ha nem szeretnél lemaradni az újabb bejegyzésekről, iratkozz fel a hírlevelemre a jobb oldali sáv tetején található "Blogkövetés" ablakban.
Ó, és gyere a Facebookra is! Beszélgetni, lájkolni, nézegetni... Csatlakozhatsz hozzám az Instagramon is.
Ha tetszett, amit olvastál, oszd meg az alábbi gombok segítségével. Köszönöm:-)