Irigy kutya
A tegnapi poszt végén feltett, a lökdösődésre vonatkozó kérdésemre az egyik kommentelő azt írta, hogy mennyire utálja az Aldiban a pénztárnál a rendszert, hogy egyrészt, lehetetlenség olyan gyorsan kapkodni a cuccot, ahogy a pénztárosnő áthúzza a leolvasón, másrészt meg nincs is hely a feltorlódott holminak.
Hát bevallom, ez engem is annyira bosszant, hogy már egyszer megkérdeztem az egyik pénztárost (viccesen, nem bunkón!), hogy valami munkaverseny van, vagy előírt részidőt kell teljesíteni, vagy siet valahova? Időnként egyenesen sokkol, mi a túrónak kell ennyire kapkodni? A vásárló folyton úgy érzi, hogy 1)baromi lassú, 2)várakoztatja a többieket azzal, hogy nem képes lépést tartani a pénztárossal.
Aztán persze akkor a lány elárulta, hogy ez az előírás, ugyanúgy, mint a végén azt mondani, hogy “szép napot”.
Nos, én ezt a rendszert nem szeretem. Inkább legyen egy kicsit lassúbb, és nem kell mindig a szép napot sem (bár az egy jó köszönés, végülis), de ne frusztráljanak!
Amúgy lökdösődni én sem szeretek. Pontosabban, én nem lökdösődöm, és nagyon utálom, ha más mégis ezt teszi velem. Általában csúnyán rá is nézek az illetőre, és ebből azért érteni szoktak. Nagyon csúnyán tudok nézni.
Azzal viszont, amikor valaki betolakszik elém, egyszerűen nem tudok mit kezdeni. Egyrészről borzasztóan felháborít, és eszembe jut, hogy demokrácia nem lehetséges addig, amíg egyes emberek folyton a szabályok fölé helyezik saját érdekeiket. Másrészt, szólni sem tudok érte, mert ezek az illetők általában agresszívek, és tudom, ha szólok, visszaszólnak, dacára annak, hogy nincs igazuk – innentől pedig kénytelen lennék lesüllyedni a szintjükre, amire nem vagyok hajlandó. Marad a csúnyán nézés, amire már volt, hogy megkaptam: mitnéző, teeee?
Szóval, ma újra a fent nevesített* üzletben jártam, és ismét megálltam a kutyák számára készített szárított marhabőr rágócsont előtt, ami ugye, a középső sorban, az akciós termékek között hevert. Már múlt hónapban is láttam, de mindig lebeszéltem magam róla, nehogy már vegyek a kutyának ilyet, ott van neki a tesója**, azzal jól elvan. Nos, a tesó tegnap megkapta Bogyótól a végső harapásokat, amelyek miatt ma a kukában végezte: szétszedte a fejét, és a benne levő vatelint úgy tizenöt-húsz darabban szétterítette a nappaliban. Ezért ma úgy döntöttem, megkockáztatom azt az ezrest, veszek Bogyónak egy hármas csomagot.
Hazahoztam, odaadtam neki – meg vagyok döbbenve… el sem lehet venni tőle, irigy! Nézzétek:
Amikor kiengedtük az udvarra, vitte magával a “csontot” – de aztán anélkül tért vissza. Egész véletlenül akadtam rá aztán: a rozmaringbokorban rejtette el… Később szemtanúja voltam, amikor valami nagylevelű növény leveleit hajtotta szét, berakta közéjük a “csontot”, majd a fejével dolgozta vissza gondosan a leveleket. Nincs mit tenni, az ösztön az ösztön.
*Nem, nem fizet. A piszok. De eddig is, és ezután is, ha valamely bolttal kapcsolatban közölnivalóm lesz, le fogom írni, hogy Aldi, Lidl, Tesco, Interspar, vagy sarki kisbolt. Nem fogok különböző fedőnevekkel élni, mint pl. kék-sárga hiper, meg ilyenek. Ugyan már, felnőttek vagyunk, nem?
** Bogyó “tesója” egy plüss borz figura, korábbi videón már szerepelt, amióta a kutya nálunk van, ezzel játszott sokat.
______________________________________
Ha nem szeretnél lemaradni az újabb bejegyzésekről, iratkozz fel a hírlevelemre a jobb oldali sáv tetején található "Blogkövetés" ablakban.
Ó, és gyere a Facebookra is! Beszélgetni, lájkolni, nézegetni... Csatlakozhatsz hozzám az Instagramon is.
Ha tetszett, amit olvastál, oszd meg az alábbi gombok segítségével. Köszönöm:-)