Ma úgy vagyok, hogy jól vagyok
Egy axiómával szeretném kezdeni: minden üveg bolti magozott meggybefőttben lapul legalább egy szem magozatlan meggy.
Lassan kapirgálom össze magam, közben kisebb gyerekeim visszaestek a betegség egy másik válfajába, most torokfájás és láz volt soron, de azt hiszem, tegnap volt a mélypont. Ma már virgoncak voltak annyira, hogy délutánra előirányozzak egy kiadós sétát az erdőben, erre nemcsak nekik, meg a kutyának, hanem azt hiszem, mindnyájunknak nagy szüksége volt. Persze, amikor mindnyájunkat mondok, csak így hétköznap, abba többnyire “a nagyok” nem tartoznak bele. Ők egyrészt már nem annyira szívesen csatlakoznak, másrészt Bálintnak holnap lesz a szóbeli felvételije a gimnáziumba, és úgy tanul, ahogy még sosem láttam.
Igyekeztem olyasmit kitalálni ebédre, amihez nem kell boltba menni, tegnapról maradt leves, és nagy örömömre felfedeztem két üveg meggybefőttet a spájzban, ezzel 20 perc alatt megoldottam az ebéd-kérdést: gyümölcsmártás pirított darával. A mai napig ez a legkeresettebb receptem a google tanúsága szerint, a menzai örök kedvenc. A fenti axiómára vonatkozóan hosszútávú megfigyelésekkel rendelkezem, és bizony, ez alkalommal is, az ebéd után összeszedett tányérokban ott díszelgett két darab mag.
Mivel gyönyörű idő volt, ragaszkodtam az erdei sétához – ehhez persze az is kellett, hogy ma valamilyen oknál fogva nem volt netünk, így nem tudtunk dolgozni sem. Bár némelyek kissé vonakodva indultak neki a kirándulásnak, a végén egyöntetű volt a vélemény: milyen jó, hogy elmentünk!
 |
| Itt még kötelességtudóan gyalogoltak a drágák – én meg a cipőmről próbálom lehúzni a ráragadt sarat a hóban. |
Amikor felértünk az erdőhöz, azt láttuk, hogy hatalmas sár van az úton…majdnem visszafordultunk. Aztán párszáz méterrel beljebb találtunk egy utat, az erdészeté lehet, viszonylag száraz volt, ezen mentünk tovább. Ilyen rejtélyes elemeket is leltünk rajta:
Mivel tudom, hogy némelyek csak a kutyás videók kedvéért kattintanak ide nap mint nap, hát azt is teszek fel.
Persze, a nagy futkározásban az esés sem maradt el…
| A nagy testvér segít. És most látom, hogy bizony festetnem kéne. |
Azért nem szegte Zsófi kedvét az esés abban, hogy versenyt fusson Bogyóval. Noha esélytelen…
Bő egy órát túráztunk, terápiás céllal; mondhatom, bevált.
Szép helyen élünk.
______________________________________
Ha nem szeretnél lemaradni az újabb bejegyzésekről, iratkozz fel a hírlevelemre a jobb oldali sáv tetején található "Blogkövetés" ablakban.
Ó, és gyere a Facebookra is! Beszélgetni, lájkolni, nézegetni... Csatlakozhatsz hozzám az Instagramon is.
Ha tetszett, amit olvastál, oszd meg az alábbi gombok segítségével. Köszönöm:-)