Egy axiómával szeretném kezdeni: minden üveg bolti magozott meggybefőttben lapul legalább egy szem magozatlan meggy.
Lassan kapirgálom össze magam, közben kisebb gyerekeim visszaestek a betegség egy másik válfajába, most torokfájás és láz volt soron, de azt hiszem, tegnap volt a mélypont. Ma már virgoncak voltak annyira, hogy délutánra előirányozzak egy kiadós sétát az erdőben, erre nemcsak nekik, meg a kutyának, hanem azt hiszem, mindnyájunknak nagy szüksége volt. Persze, amikor mindnyájunkat mondok, csak így hétköznap, abba többnyire “a nagyok” nem tartoznak bele. Ők egyrészt már nem annyira szívesen csatlakoznak, másrészt Bálintnak holnap lesz a szóbeli felvételije a gimnáziumba, és úgy tanul, ahogy még sosem láttam.
Igyekeztem olyasmit kitalálni ebédre, amihez nem kell boltba menni, tegnapról maradt leves, és nagy örömömre felfedeztem két üveg meggybefőttet a spájzban, ezzel 20 perc alatt megoldottam az ebéd-kérdést: gyümölcsmártás pirított darával. A mai napig ez a legkeresettebb receptem a google tanúsága szerint, a menzai örök kedvenc. A fenti axiómára vonatkozóan hosszútávú megfigyelésekkel rendelkezem, és bizony, ez alkalommal is, az ebéd után összeszedett tányérokban ott díszelgett két darab mag.
Mivel gyönyörű idő volt, ragaszkodtam az erdei sétához – ehhez persze az is kellett, hogy ma valamilyen oknál fogva nem volt netünk, így nem tudtunk dolgozni sem. Bár némelyek kissé vonakodva indultak neki a kirándulásnak, a végén egyöntetű volt a vélemény: milyen jó, hogy elmentünk!
 |
| Itt még kötelességtudóan gyalogoltak a drágák – én meg a cipőmről próbálom lehúzni a ráragadt sarat a hóban. |
Amikor felértünk az erdőhöz, azt láttuk, hogy hatalmas sár van az úton…majdnem visszafordultunk. Aztán párszáz méterrel beljebb találtunk egy utat, az erdészeté lehet, viszonylag száraz volt, ezen mentünk tovább. Ilyen rejtélyes elemeket is leltünk rajta:
Mivel tudom, hogy némelyek csak a kutyás videók kedvéért kattintanak ide nap mint nap, hát azt is teszek fel.
Persze, a nagy futkározásban az esés sem maradt el…
 |
| A nagy testvér segít. És most látom, hogy bizony festetnem kéne. |
Azért nem szegte Zsófi kedvét az esés abban, hogy versenyt fusson Bogyóval. Noha esélytelen…
Bő egy órát túráztunk, terápiás céllal; mondhatom, bevált.
Szép helyen élünk.
______________________________________
Ha nem szeretnél lemaradni az újabb bejegyzésekről, iratkozz fel a hírlevelemre a jobb oldali sáv tetején található "Blogkövetés" ablakban.
Ó, és gyere a Facebookra is! Beszélgetni, lájkolni, nézegetni... Csatlakozhatsz hozzám az Instagramon is.
Ha tetszett, amit olvastál, oszd meg az alábbi gombok segítségével. Köszönöm:-)
Ó,milyen nagy ajándék,ha van a közelben erdő!!!!!
Az bizony! Erdő is, tó is…:)
Gyerekként imádtam azokban az erdökben csatangolni. Van ott minden, ami kell: Lejtö, hosszú lanka, gyors emelkedö, kilátó és kilátó nélkül is jó kilátás.Amit akkor hiányoltam, ( azóta nem tudom, mennyire javultak ezen a téren ) azok a táblák. Térkép vagy tapasztalat nélkül elveszett volt az ember. Ott és akkor tanultam meg igazán tájékozódni erdöben, pedig szinte kicsi gyerekkorom óta mi is állandóan erdökben sétáltunk hétvégente. Nagyon jó terápia az. Söt, néha egyedül a legjobb.
Mammka, egy picivel több a feketefenyő, mint kéne, de azért remek ötlet volt, tényleg!
És az egy meggymag minden óvintézkedés ellenére mindig a kétévesnél landol….
Micsoda magvas gondolat, Móni! :-)))Örülök, hogy jobban vagytok.Tényleg gyönyörű helyen laktok!
jobbulást!!közben nézem a receptet a 3 dl darához a pohár víz az szintén 3 dl?holnap meglepem vele a gyerekeket…szerintem ilyet még nem ettek..viszont a gyümilevest én vanília pudinggal szoktam…mehet gondolom most is:)
Csimotanya, igen,ugyanaz a bögre a darához és a vízhez. És köszönöm, mindenkinek! 🙂
“Mivel tudom, hogy némelyek csak a kutyás videók kedvéért kattintanak ide nap mint nap, hát azt is teszek fel.” :o)Sejtelmem sincs kik azok az elvetemültek, akik egy gasztro-blogba kifejezetten ebek kedvéért járnak, de tényleg jók a Bogyós videók :-)). Bogyó igazi életvidám, kajla kiskutya. A táj meg nagyon szép. A vége az lesz, hogy erdőben fogsz kutya és gyerekek társaságában valami kaját összedobni, hogy minden blogot látogató elégedetten nézegesse az aktuális bejegyzést :-). Gabi
Móni, nem kényelmetlen szoknyába túrázni?:))
A bejegyzést indító axiómát épp a múlt heti meggyespite sütésekor fejtettem ki a férjemnek :D! Én is pont egy db magot szoktam minden üvegben találni, a férjem összeesküvés-elmélete szerint direkt hagyják benne…
Gabi: igen, és majd még énekelek is közben.:))
Sz., egyáltalán nem! 🙂 Léteznek kimondott túraszoknyák is, igaz,ez nem az, de nekem kényelmes.Heni, én is valamiféle szándékosságot kezdek látni benne…