Nem tudom, miért van ez, de gyakran találom magam olyan szituációban, hogy számomra idegen, vagy majdnem idegen emberek recepteket kezdenek mesélni, néha egészen hátborzongatóakat is. Mind közül a legfurcsább azonban az volt, amit Jani osztott meg velem.
Büntetőjogi felelősségem tudatában kijelentem, hogy nem tudom, ki ez a Jani, csak épp ő is ott volt a fitneszteremben, amikor szokásos reggeli edzésem során a tulajdonossal könnyű csirkés recepteket vitattunk meg. Jani egy darabig hallgatta eszmecserénket, javasolt néhány elkészítési módot, majd elmélázott, és azt mondta nekem:
– Lehet, hogy most vadista szandálnak, akarom mondani, szadista vandálnak (ilyen vicces fiú ő) fogsz tartani, de a legfinomabb pörkölt, amit életemben ettem, hattyúból készült.
Kicsit megálltam a hasizomgyakorlatok végzése közben, és kérdőn néztem rá:
– Na de mégis, honnan szerezted hozzá a húst?
– Honnan, honnan… hát a nádasból. Igaz, már régen volt. Lent voltunk a parton az egyik haverommal, ott pecázgattunk, aztán elment be a nádasba, ott meg összeakadt egy hattyúval. Ezek ilyen hülye agresszív állatok, tudod, a haverom meg nem hagyta magát, úgyhogy egy döglött hattyúval tért vissza. Pusztán önvédelemből. Hát, ha már ott egy ekkora madár, csak nem hagyjuk szétrohadni… Megpucoltuk, felkockáztuk, kijött belőle nyolc kiló hús! Azon aztán egy gramm zsír nem volt. Bográcsban főztük meg. Hatalmas adag pörkölt lett belőle, ettünk is, még a haveroknak is adtunk, de igazából senki nem volt elájulva tőle. Édeskés volt a húsa, tudod? Mint a vadaknak. Na, ami megmaradt, bepakoltuk a hűtőbe, a többiek azt mondták, ők aztán már nem kérnek belőle. Másnap ebéd körül, hát, mondom, nem hagyom én ezt kárba veszni, ha már itt van ennyi pörkölt, csak eszem belőle… Megmelegítettem, megkóstoltam… Hát te! Ha ettél már jó pörköltet, de olyan igazán nagyon tutit, akkor lehet valami fogalmad róla, milyen íze volt. De csak halványan. Én olyan jót azóta sem… Nem is szóltam a többieknek, szépen, egyedül bepakoltam az egészet. Panaszkodnak itt, hogy túlszaporodik a hattyú a Balatonon? Hát engedjék kilőni a felesleget; én abban a pillanatban televenném a 300 literes fagyasztómat hattyúmellel.
| Rettegett Iván |
Még mielőtt pálcát törnétek Jani felett, azért felhívnám a figyelmet arra, hogy a hattyú nem volt mindig csak díszmadár. Például Mátyás király lakomáin állítólag az egyik kedvenc csemegének számított. Ugyanígy megjelent Ivan Vasziljevics cár, közismertebb nevén Rettegett Iván asztalán, amint arról Richard Chancellor angol tengerész és felfedező1554-ben beszámolt, aki járt a cár egyik díszebédjén. Aztán nem olyan régen, 2007-ben is címlapsztori lett a hattyúhús, a hírek szerint akkor Nagy-Britanniában lengyel és litván bevándorlók pusztították a királynő tulajdonát képező állományt…
______________________________________
Ha nem szeretnél lemaradni az újabb bejegyzésekről, iratkozz fel a hírlevelemre a jobb oldali sáv tetején található "Blogkövetés" ablakban.
Ó, és gyere a Facebookra is! Beszélgetni, lájkolni, nézegetni... Csatlakozhatsz hozzám az Instagramon is.
Ha tetszett, amit olvastál, oszd meg az alábbi gombok segítségével. Köszönöm:-)
