Nem tudom, miért van ez, de gyakran találom magam olyan szituációban, hogy számomra idegen, vagy majdnem idegen emberek recepteket kezdenek mesélni, néha egészen hátborzongatóakat is. Mind közül a legfurcsább azonban az volt, amit Jani osztott meg velem.
Büntetőjogi felelősségem tudatában kijelentem, hogy nem tudom, ki ez a Jani, csak épp ő is ott volt a fitneszteremben, amikor szokásos reggeli edzésem során a tulajdonossal könnyű csirkés recepteket vitattunk meg. Jani egy darabig hallgatta eszmecserénket, javasolt néhány elkészítési módot, majd elmélázott, és azt mondta nekem:
– Lehet, hogy most vadista szandálnak, akarom mondani, szadista vandálnak (ilyen vicces fiú ő) fogsz tartani, de a legfinomabb pörkölt, amit életemben ettem, hattyúból készült.
Kicsit megálltam a hasizomgyakorlatok végzése közben, és kérdőn néztem rá:
– Na de mégis, honnan szerezted hozzá a húst?
– Honnan, honnan… hát a nádasból. Igaz, már régen volt. Lent voltunk a parton az egyik haverommal, ott pecázgattunk, aztán elment be a nádasba, ott meg összeakadt egy hattyúval. Ezek ilyen hülye agresszív állatok, tudod, a haverom meg nem hagyta magát, úgyhogy egy döglött hattyúval tért vissza. Pusztán önvédelemből. Hát, ha már ott egy ekkora madár, csak nem hagyjuk szétrohadni… Megpucoltuk, felkockáztuk, kijött belőle nyolc kiló hús! Azon aztán egy gramm zsír nem volt. Bográcsban főztük meg. Hatalmas adag pörkölt lett belőle, ettünk is, még a haveroknak is adtunk, de igazából senki nem volt elájulva tőle. Édeskés volt a húsa, tudod? Mint a vadaknak. Na, ami megmaradt, bepakoltuk a hűtőbe, a többiek azt mondták, ők aztán már nem kérnek belőle. Másnap ebéd körül, hát, mondom, nem hagyom én ezt kárba veszni, ha már itt van ennyi pörkölt, csak eszem belőle… Megmelegítettem, megkóstoltam… Hát te! Ha ettél már jó pörköltet, de olyan igazán nagyon tutit, akkor lehet valami fogalmad róla, milyen íze volt. De csak halványan. Én olyan jót azóta sem… Nem is szóltam a többieknek, szépen, egyedül bepakoltam az egészet. Panaszkodnak itt, hogy túlszaporodik a hattyú a Balatonon? Hát engedjék kilőni a felesleget; én abban a pillanatban televenném a 300 literes fagyasztómat hattyúmellel.
 |
| Rettegett Iván |
Még mielőtt pálcát törnétek Jani felett, azért felhívnám a figyelmet arra, hogy a hattyú nem volt mindig csak díszmadár. Például Mátyás király lakomáin állítólag az egyik kedvenc csemegének számított. Ugyanígy megjelent Ivan Vasziljevics cár, közismertebb nevén Rettegett Iván asztalán, amint arról Richard Chancellor angol tengerész és felfedező1554-ben beszámolt, aki járt a cár egyik díszebédjén. Aztán nem olyan régen, 2007-ben is címlapsztori lett a hattyúhús, a hírek szerint akkor Nagy-Britanniában lengyel és litván bevándorlók pusztították a királynő tulajdonát képező állományt…
______________________________________
Ha nem szeretnél lemaradni az újabb bejegyzésekről, iratkozz fel a hírlevelemre a jobb oldali sáv tetején található "Blogkövetés" ablakban.
Ó, és gyere a Facebookra is! Beszélgetni, lájkolni, nézegetni... Csatlakozhatsz hozzám az Instagramon is.
Ha tetszett, amit olvastál, oszd meg az alábbi gombok segítségével. Köszönöm:-)
Jó!… Eszembe jut Parti Nagy Lajos. A pecsenyehattyú és más mesék c. könyve 🙂
Múltkor a River Cottage-ben mókust ejtettek csapdával, és asszem sütötték. De előtte mutatták, ahogy nyúzzák, örültek a pompás fogásnak, stb.Nem vagyok egy finnyás darab, de majdnem elájultam, és szélsebesen elkapcsoltam… Mókussült. Úrjézus…És ezek szerint van hattyúpörkölt is :-))
Csak azért fura, mert még senkinek sem jutott eszébe, hogy meg is lehet enni. :o) Nekem se. De pávát is ettek régen, azt is olvastam valahol. Én pl. egyszer megkóstolnám mindkettőt.
Ízlelgetem, ízlelgetem, de nagyon bizarr. Pedig valószínűleg csak szokás kérdése…Mókussült??? Jajjj.Ezek olyan állatok, amiket ritkán látunk, és ha mégis, akkor rájuk csodálkozunk. És örülünk a szerencsénknek.
A mókus-sülthöz csak annyit, hogy ugye az Egyesült Királyságban nagyon elszaporodtak a nem honos (hanem betelepített) szürkemókusok, akik kiszorítják teljesen az őshonos vörös mókusokat (mint a miénk). Szóval a mókusvadászat ellenük irányult és ha már úgyis irtani kell őket, hát meg is ették a River Cottage-ban :-))
A hattyúval is azt hiszem, valami ilyesmi probléma van – nem őshonos, és ronda erőszakos, én nem szeretem, egyébként, engem nem csapnak be a rút kiskacsa-imázzsal.
Rút kiskacsa imázs! Ez jó! :-))))
Nekem is rögtön a királynő tulajdona jutott eszembe :)Egyébként sajnos, vagy nem sajnos, olyan vagyok, hogy ha gusztusosan felszolgálják, én bizony kipróbálom, akármit is raknak elém. Persze, kicsit álszent ez a hozzáállás, mert bár imádom a vadhúst, valószínűleg soha nem ennék, ha nekem kellene lelőni hozzá az állatot. Sőt, egy tyúk is kihívás lenne. De ettem már szárított antilopot Afrikából, csigát, békát egyebeket, és nem mondom, hogy rossz volt…
Ilyenkor nagyon örülök, hogy vegetáriánus vagyok 🙂
Nos, a hattyú a Balaton őshonos lakóinak nem hiányozna egy cseppet sem, az tuti.
PÁVAFASÍRT – ha már Parti Nagy 🙂
A hattyú tényleg nem őshonos és kiszorítja az őshonos vizi madarakak. Itt a Kis-dunánál is rengeteg van, meg a holtágakban is. Hogy megenném-e? Hm…A Tűzföldön a vadon élő tengerimalacot eszik meg.
Adehhez, h mindenki horgaszik, minden falu mellett van egy horgaszto, patak, folyo, de amit kifpgnak, azt visszadobjak, meg a nagyot is, sosem eszik meg. Ulnek orakat, automata ebreszti oket hajnalban a kapashoz a satorban, felkelnek, leakasztjak es visszamennek aludni. Normalis??? :-DAngliaban az uralkodo tulajdonat kepezi minden jeloletlen nema hattyu a XII. szazadtol, kiveve parat, amit 2, ezzel a joggal felruhazott ceh megjelol maganak egy ceremonia soran. Talan meg most is ervenyben van vmi osi torveny is, ami minimum halallal bunteti a hattyuvadaszatot 😛
Érdekes, én szeretem a hattyúkat, nem tűnt fel, hogy erőszakosak lennének. Nem jutna eszembe megenni őket. :-(Üdv: Anna
Nekem csak az jutott eszembe a történetről, hogy a hattyúk monogámok. Ha elpusztul a párjuk, nem választanak újat, magányosak maradnak. És ettől viszont elszomorodtam, akármilyen erőszakosak is…
Én olyat tudok, hogy románok ették Bécsben pár éve. Biztos finom, eddig csak vadkacsához volt szerencsém de a vattatyúk se lehet rossz 🙂