"Döbbenet", más néven "jajanyám" keksz. Amúgy csokis, diós.

Előbb jön a döbbenet, aztán a jajanyám. Mert addig muszáj rájárni, ha csak egy négyzetcentiméternyi törésért is, amíg el nem fogy, vagy valaki jól el nem rejti előlünk. És azért tíz négyzetcentiméter, tudjátok… az…izé…sok.

Hozzávalók:

15 dkg puha vaj

1 tk só

22 dkg nádcukor

2 tojás

25 dkg liszt

1 tk sütőpor

12 dkg durvára vágott dió

20 dkg magas kakaótartalmú étcsoki, szintén felaprítva (kis csokilencse mégjobb lenne…)

A vajat keverjük jó habosra a cukorral, majd egyenként dolgozzuk el benne a tojásokat. Utána adjuk hozzá az összes többi alkatrészt, jól keverjük össze. A masszából sütőpapíron formázzunk 6-7 cm átmérőjű hengert*, csomagoljuk folpackba, és tegyük hűtőbe1-2 órára, de maradhat egész éjszakára is.

Melegítsük elő a sütőt 180 fokosra, szeleteljük fel a hengert (folpacktól megszabadítva) félcentis szeletekre, és sütőpapírral borított tepsiben süssük 10-12 percig a szépen egymás mellé rakott kekszeket. Rácson hagyjuk kihűlni.

*A recept ihletadójában, a Szakácsok könyvében így van, de mi nem formáztunk hengert, a masszát hűtöttük, majd diónyi darabokat szakítottunk belőle, és a tenyerünk között nyomkodtuk laposra. Azért lett ilyen szép rusztikus.

 

______________________________________

Ha nem szeretnél lemaradni az újabb bejegyzésekről, iratkozz fel a hírlevelemre a jobb oldali sáv tetején található "Blogkövetés" ablakban.

Ó, és gyere a Facebookra is! Beszélgetni, lájkolni, nézegetni... Csatlakozhatsz hozzám az Instagramon is.

Ha tetszett, amit olvastál, oszd meg az alábbi gombok segítségével. Köszönöm:-)

Tovább a blogra »