Gyilkosság a vacsorán

Szeretitek a krimiket?

Én nagyon.

Ötéves korom óta tudok és szeretek olvasni, ami azzal járt együtt, hogy mindenféle olvasmány általában előbb került a kezembe, mint a kortársaim zömének. Ennek volt jó és rossz oldala egyaránt. A jó oldal az, hogy zsenge koromban viszonylag nagy szókinccsel rendelkeztem, sosem volt probléma, hogyan fejezzem ki magam. Az árnyoldal az, hogy a kortársaim között elmagányosodtam. Nem az foglalkoztatott, ami őket, mindig kicsivel előrébb jártam, és ettől időnként nagyon szenvedtem. Idősebbek között kerestem barátokat, ez meg kamaszkoromban okozott problémákat, mert elhittem, hogy egyidős vagyok velük, és én is megtehetem azt, amit ők.

Na, de ez másik téma.

A krimikre a nagypapámnál kaptam rá, aki kocsmáros volt és régiséggyűjtő, felvásárolt mindenfélét, többek között antikváriumokból egy falnyi Albatrosz könyvet. Az Albatrosz sorozatra azt hiszem, egy hosszabb betegségem idején akadtam, amikor náluk parkoltam, és unalmamban elkezdtem Agatha Christie-t olvasni. Aztán Edgar Wallace-t, meg Sir Arthur Conan Doyle-t. Ami a filmeket illeti, első helyen mindig is Columbo felügyelő állt, utána jött az összes többi: Petrocelli, San Francisco utcáin, Kojak (bár az már egy kicsit sötét hangulatú volt), meg a Charlie angyalai, amelyből a minap megpróbáltam megnézni egy részt itt, és megállapítottam, hogy szörnyű… pedig azt hittem, Cameron Diaz-nál nem lehet borzasztóbb, és de.

Ám amire a napokban bukkantam, az teljesen lenyűgözött: gyilkosság a vacsorán. Azaz, van Budapesten néhány étterem, amely felvállalta azt, ami Angliában már húsz éve megy: miközben a vacsora zajlik, néhány színész előadja a sztorit, adott esetben például, hogy pár barát egy zavartalan hétvégét készül eltölteni egy vidéki villában, a nyugalmat és a megérdemelt pihenést keresve. Az idill helyett egy igazi bűntény színterén találják magukat: Massimo Ardizzone-t, a gazdag iparmágnást meggyilkolták. Hogy ki, hogyan és miért, az a vacsorázó vendégek aktív közreműködésével derül ki.

Óriási.

Olyan az egész, mint egy nagy társasjáték, mindenki nyomoz, és állítólag az est végén egész jó kis barátságok születnek az elején még egymás számára vadidegen emberek között.

Ha valakit érdekel, bővebb információt talál itt: http://gyilkossagavacsoran.hu, aki meg volt már ilyenen, mondja már el, milyen volt!

Ti elmennétek egy ilyen vacsorára?

(Csak a félreértések elkerülése végett, ez NEM fizetett poszt, erre a bejegyzésre engem nem kért senki, egyszerűen csak érdekel a téma.)

 

______________________________________

Ha nem szeretnél lemaradni az újabb bejegyzésekről, iratkozz fel a hírlevelemre a jobb oldali sáv tetején található "Blogkövetés" ablakban.

Ó, és gyere a Facebookra is! Beszélgetni, lájkolni, nézegetni... Csatlakozhatsz hozzám az Instagramon is.

Ha tetszett, amit olvastál, oszd meg az alábbi gombok segítségével. Köszönöm:-)

Tovább a blogra »