A kutyanevelésben két fő segítségünk van: egyik a Virág által ajánlott könyv, Korom Gábor írta, a címe az, hogy Neked ugatok. Rendkívül praktikus, konkrét kérdésekre konkrét választ ad, onnan kezdve, hogy hogyan válasszunk kutyát, taglalja a családi viszonyokat, a hierarchia kialakítását, hogyan szoktassuk rá a kutyát, hogy akkor is jól viselkedjen, ha egyedül van otthon, hogyan érjük el, hogy szobatiszta legyen, és hasonló fontos témákban ad a szerző alkalmazható tanácsokat.
Másik segítségünk Gabi és Peti, akik spánieleket tenyésztenek, és nagy szakértői a kutyalelkeknek.
Bogyó szakszerű sétáltatását a könyv, illetve Gabiék tanácsai alapján kezdtük meg.
Szóval sétánál alapvető kérdés, hogy tisztázzuk: ki sétáltat kit? A kutya rángatja a gazdit előre, vagy a gazdi mondja meg, merre megyünk? Akárhogy is van, mi tehetünk róla, hogy a kutyánk melyik csoportba tartozik. A mi hozzáállásunkon múlik, hogy a kutya fölénk tud-e kerekedni, hogy érvényesítse az akaratát, vagy tisztában van azzal, ki a főnök.
Abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy cirka hétszáz méterre lakunk az erdőtől, kihasználtuk hát a mai gyönyörű időt, és oda sétáltunk a kutyával. Ott elengedtük, és ballagtunk szépen előre az erdei úton. Megbeszéltem a gyerekekkel, hogy menjünk egy vonalban, és valahányszor a kutya elhagy bennünket, előreszalad, forduljunk meg, és menjünk a másik irányba. Nem kellett ezt tízszer eljátszanunk ahhoz, hogy Bogyó rájöjjön, nem futhat előre, mert akkor elveszít bennünket, a falkáját, azt pedig nem szeretné. Egy idő múlva szépen jött mellettünk, maximum egy métert ment előre, de akkor már sandított hátrafelé, ott vagyunk-e még.
Nagyon tanulságos volt számomra is, meg a gyerekek számára is ez az akció, mert látták, hogy a kutya hozzánk tartozónak érzi magát, tehát ha mi magabiztosak vagyunk, és tudjuk, mit akarunk, Bogyó engedelmeskedni fog. Jót beszélgettünk a falkához tartozásról, hogy az mit jelent a kutyák számára, én pedig rájöttem, mit rontottunk el korábban, előző ebeinkkel, hogy miért vallottunk kudarcot már többször is: mert akkoriban a kutya csak úgy volt nekünk. Mert a mamáknál is csak voltak a kutyák, csak úgy nőttek, jókat lehetett velük játszani.
Hát nem, a kutyatartás nem ennyi. Inkább olyan, mintha még egy gyereket vállalna az ember (csak még büdös is, tette ehhez hozzá Nóra lányom); tanítani kell, foglalkozni kell vele, mert különben neveletlen lesz, aki sok gondot okoz a gazdájának.
Úgy érzem, most jó úton haladunk afelé, hogy végre sikerélményt könyvelhessünk el ezen a téren.
______________________________________
Ha nem szeretnél lemaradni az újabb bejegyzésekről, iratkozz fel a hírlevelemre a jobb oldali sáv tetején található "Blogkövetés" ablakban.
Ó, és gyere a Facebookra is! Beszélgetni, lájkolni, nézegetni... Csatlakozhatsz hozzám az Instagramon is.
Ha tetszett, amit olvastál, oszd meg az alábbi gombok segítségével. Köszönöm:-)
