A címben megfogalmazott állítás banális, közhelyes, de nem jutott jobb az eszembe.
Ez van: nem vagyok olyan, mint régen. Nem tudok fennmaradni éjszaka azért, hogy tanuljak. Mert eljön az éjfél, én egyre lejjebb csúszom a kanapén, kezemben az n+1 oldalas jegyzettel, majd fél óra múlva, amikor arra ébredek, hogy aludtam, fogom magam, és tényleg elmegyek az ágyamba.
Régen, amikor még olyan voltam, ennél a pontnál jött a lórúgásnyi adag kávé, majd elszánt tanulás, három óra húszkor realizáltam, hogy messze még hajnal, és az újabb holtpontot követően reggel hétig éppen végeztem is az anyaggal. Aztán elmentem vizsgázni, és kész.
Most azt vettem észre, hogy egyszerűen nem érdekel annyira, vagy inkább nem stresszel annyira a dolog, mint régen. Amikor még olyan voltam. Felkelek reggel, elmegyek vizsgázni majd-csak-lesz-valahogy alapon, és igen, mindig van valahogy. Eddig jól volt.
Remélem, holnap is jól lesz…
______________________________________
Ha nem szeretnél lemaradni az újabb bejegyzésekről, iratkozz fel a hírlevelemre a jobb oldali sáv tetején található "Blogkövetés" ablakban.
Ó, és gyere a Facebookra is! Beszélgetni, lájkolni, nézegetni... Csatlakozhatsz hozzám az Instagramon is.
Ha tetszett, amit olvastál, oszd meg az alábbi gombok segítségével. Köszönöm:-)
4 gyerek az 4 gyerek, Móni! Meg az évek… (Bocs!:-))Eddig is csodáltam, hogy mennyi energiád van. Kamaszok, költözés, munka, tanulás, blog… Hááááát, nem semmi!(A második és a harmadik gyerekem között 5 év van. Mindkettő iszonyúúúú sokat ébred éjszaka. Most, a harmadikkal már nem úgy bírom, mint 5 éve.)És holnap is jó lesz! Drukkolok!
Talán MOST ez a jó hozzáállás…aludni viszont kell! Egy kalappal holnapra:)Szilvi
Móni, tőlem is egy nagy kalappal! :)(Az esti ébrenléttel nálam általában nincs gond, annál inkább a reggeli ébresztővel… 😀 És ahogy előttem is írták, 4 gyerek az 4 gyerek. Engem még 3 is leamortizál.)
Bizonyára a kor is – akárhogy is szépítjük -, másrészt, azt hiszem, a hangsúlyok is máshol vannak, legalábbis nálam. Muszáj, hogy máshol legyenek, különben a család issza meg a levét, meg aztán persze én is…:)Köszi mindenkinek!
Segitsen az Ur , hogy jol legyen!De az alvast ne hanyagold.
Móni jön a tavaszi fáradság!Béres csepp c vitaminnal!És igen jönnek ilyen holtpontok, csak túl leszel ezen a vizsgaidőszakon is! Hidd el most a jó, majd ha befejezted 1-2 év lauf után nagyon fog hiányozni hidd el!Addig is hajrá!Játék Makacskánál nézzél be hozzá!http://makacskakonyhaja.blogspot.com/2012/01/elso-blogszulinap-es-jatek.htmlMariann voltam!
Egyetértek az előttem szólókkal: 4 gyerek az mégiscsak 4 gyerek!Nálam most fordítva van a dolog, nem tudok éjjel aludni, de tanulnom sem kell, jobban mondva, nem járok vizsgázni, suliba!És igen, már látja kárát a család, mert nem alszom ki magam, és ettől ingerlékenyebb vagyok, persze az ébredés is nehéz, stb. Jól teszed, hogy máshová teszed a hangsúlyt!Holnapra, vagyis mára én is Nagyon Sok sikert kívánok!!!
Neked legalább van mentséged. Régebben én is kis fitten alvás nélkül mentem vizsgázni, és jó jegyeket kaptam, és mindig fogytam rengeteget a stressz miatt. Most, hogy már lassan 6. éve vagyok egyetemista, ráadásul kollégista, és hirtelen két szak összesen 65 kreditje szakadt a nyakamba, már egyszerűen nem megy. Inkább lefekszem aludni, inkább főzök valamit, és bár még mindig stresszelek, de vizsgaidőszak végén a mérleg nem -3, hanem + 3 kilót mutat. Pedig nekem még gyerkőceim sincsenek. Szóval húzd ki magad, mert valamit nagyon jól csinálsz:)!
Remélem túl vagy rajta és már olyan vagy, mint régen !Puszi!
Túl vagy a vizsgán ugye??????Én sem vagyok olyan,mint régen…..3-4 éve még sokkal jobban bírtam.Aztán átléptem az ötvenet és lassulok, pihenőzök….magyarul: öregedek.:)De nem bánom! Csak szeretnék olyan igazi,szép öreg néne lenni majd!:)
A vizsgán túl vagyok, de sajnos nem sikerült – pedig a gyakorlati része megvolt, és az elméletin nem értem el a 60 %-ot – pedig azt hittem, igen. Na mindegy, pénteken újra megpróbálom…:S
Dehogy nem vagy olyan, mint regen! Csak tobbet kell hozza aludni!!! Meg aztan a matek sokkal jobban megy! Okosabb lettel, nem oregebb! Ez van. 🙂
Móni, én is gyerek (igaz, csak 1(sajnos), de az kicsi) mellett kezdtem el újra tanulni, és ezen is… meglepődtem. És igen, szerintem is a hangsúlyok változtak – amikor nappalis voltam, végre nagy egyetemista, akkor minden egyes vizsga naaaaaagyon fontos volt, akkor is, amikor nem volt fontos. Most már a kurzusokhoz is sokkal kritikusabban állok, a vizsgáztatóhoz is, az anyaghoz is, és…. igen, valahogy nem érdekel. Mármint nem a tananyag, hanem maga a vizsga. Nem érdekel, hogy hányast kapok, ha nem sikerül is csak azért, mert akkor megint meg kell próbálni. A tudás, az érdekelne.
Hát ez tény! Sajna, az idő sokszor nem a javunkra múlik. De muszáj neked még most is amolyan “fiatalos bolondságokkal” stresszelned magad, mint a tanulás? Persze, tudom, a jó pap (bocs’:D) holtig tanul, de ha valaki csak feleannyit tanult volna, mint te, már akkor is bőven elég!Úgyhogy, szerintem jó helyen vannak azok a hangsúlyok, ne is tedd őket máshová!
Móni, lásd be, hogy ez neked nem megy. Sokadszor nem megy. Hagyd abba és törődj a gyerekeiddel! Rájuk férne. A helyedben szégyellném magam, ha így szereznék diplomát, miközben mások annyit tanulnak, hogy vért izzadnak egy-egy vizsgáért. Szerinted mit ér egy ilyen majd-csak-lesz-valahogy diploma?
Andi, a helyedben én is szégyellném magam, hogy vadidegenként miket vágsz te az én fejemhez.
Móni te vagy a legjobb! Igyál egy pohár bort most este, aludd ki magad, holnap egy új, könnyebb nap lesz!
Látod, látod, Móni! Olyan olvasott vagy, hogy már a negatív kritika sem maradhat ki… :-OKitartás!