Ami Bogyót illeti…
Nem akarok kutyás bloggá válni, untatni sem szeretnélek benneteket legifjabb családtagunk kalandjaival, de ma olyasmire derült fény, amitől dobtam egy hátast.
Akaratomon, illetve tudtomon kívül mindenkit félrevezettem. Magamat is, persze.
 |
| Szakértő szemek már itt észrevehetik, miről van szó… |
Történt még decemberben, amikor Nóra lányommal először szemléltük meg az ebszaporulatot az ő osztálytársáéknál, az anyakutyát látva első pillantásra egyértelmű volt számomra, hogy puli. Nagy, filces szürke lobonc, a gazdája még mondta is, hogy nem így szokott kinézni, hát, gondoltam, Istenem, a puli az puli, loboncos így is, úgy is, majd tavasszal elbabrál vele a kutyakozmetikus.
Az apa kilétéről kérdezősködtünk, mégis milyen, mekkora lehetett, azt mondták, egyszer valószínűleg látták, kis termetű fekete valami.
Aztán tegnap mondom a lányomnak, csak úgy érdeklődésképpen, kérdezze már meg a Dorinától (az említett osztálytárs), hogy Bogyó anyukája fajtatiszta puli-e, vagy nem. Hogy mégis, milyen mértékben lehet számítani a puli vér kiteljesedésére, mert már így is felfedezni véltem, hogy a mini eb terelni próbál az udvaron, legalábbis időnként rohangál körbe-körbe. Meg hogy mennyire várható, hogy ugatós lesz, mert a pulik állítólag nagyon azok.
Na, azt mondja ma a lányom: megkérdeztem a Dorinát, és mondta, hogy az anyakutya nem is puli, hanem uszkár…
USZKÁR!!
Anyám, uszkárom van…!!!
Na jó, mentségére legyen, hogy csak félig az.
Nem vagyok intoleráns, vagy diszkriminatív, de az uszkárokról a legkedvezőbb asszociációm a cirkuszi, kétlábon pipiskedő nagyhajú kutya. Ennél csak rosszabb van.
És elgondolkoztam azon, hogy Bogyónak bizonyára tényleg hozzánk kellett kerülnie, mert ha tudom, hogy az anyja uszkár, el sem megyek megnézni. És ha hamarabb tudom, hogy uszkár, nem Bogyónak nevezzük el, hanem mondjuk Sérónak vagy Frizunak, mert most nézzétek meg a fenti képet: annyira vicces, hogy a feje tetején nő a “haja”…
Ennyire nem lehetek analfabéta a kutyákhoz, gondoltam magamban, és ma néztem a neten kölyök puli és kölyök uszkár képeket, hát, mindegyik pont olyan, mint Bogyó. Már amelyik fekete.
Szóval, újabb előítélet omlott le bennem, azt kell hogy mondjam, szeretem az uszkáromat – még ha csak félig az, akkor is… Ja, és ha holnap esetleg kiderül, hogy inkább bernáthegyi, hát akkor is.
Most már, hogy itt van, teljesen mindegy.
Hasonló bejegyzések:
______________________________________
Ha nem szeretnél lemaradni az újabb bejegyzésekről, iratkozz fel a hírlevelemre a jobb oldali sáv tetején található "Blogkövetés" ablakban.
Ó, és gyere a Facebookra is! Beszélgetni, lájkolni, nézegetni... Csatlakozhatsz hozzám az Instagramon is.
Ha tetszett, amit olvastál, oszd meg az alábbi gombok segítségével. Köszönöm:-)