Nem akarok kutyás bloggá válni, untatni sem szeretnélek benneteket legifjabb családtagunk kalandjaival, de ma olyasmire derült fény, amitől dobtam egy hátast.
Akaratomon, illetve tudtomon kívül mindenkit félrevezettem. Magamat is, persze.
 |
| Szakértő szemek már itt észrevehetik, miről van szó… |
Történt még decemberben, amikor Nóra lányommal először szemléltük meg az ebszaporulatot az ő osztálytársáéknál, az anyakutyát látva első pillantásra egyértelmű volt számomra, hogy puli. Nagy, filces szürke lobonc, a gazdája még mondta is, hogy nem így szokott kinézni, hát, gondoltam, Istenem, a puli az puli, loboncos így is, úgy is, majd tavasszal elbabrál vele a kutyakozmetikus.
Az apa kilétéről kérdezősködtünk, mégis milyen, mekkora lehetett, azt mondták, egyszer valószínűleg látták, kis termetű fekete valami.
Aztán tegnap mondom a lányomnak, csak úgy érdeklődésképpen, kérdezze már meg a Dorinától (az említett osztálytárs), hogy Bogyó anyukája fajtatiszta puli-e, vagy nem. Hogy mégis, milyen mértékben lehet számítani a puli vér kiteljesedésére, mert már így is felfedezni véltem, hogy a mini eb terelni próbál az udvaron, legalábbis időnként rohangál körbe-körbe. Meg hogy mennyire várható, hogy ugatós lesz, mert a pulik állítólag nagyon azok.
Na, azt mondja ma a lányom: megkérdeztem a Dorinát, és mondta, hogy az anyakutya nem is puli, hanem uszkár…
USZKÁR!!
Anyám, uszkárom van…!!!
Na jó, mentségére legyen, hogy csak félig az.
Nem vagyok intoleráns, vagy diszkriminatív, de az uszkárokról a legkedvezőbb asszociációm a cirkuszi, kétlábon pipiskedő nagyhajú kutya. Ennél csak rosszabb van.
És elgondolkoztam azon, hogy Bogyónak bizonyára tényleg hozzánk kellett kerülnie, mert ha tudom, hogy az anyja uszkár, el sem megyek megnézni. És ha hamarabb tudom, hogy uszkár, nem Bogyónak nevezzük el, hanem mondjuk Sérónak vagy Frizunak, mert most nézzétek meg a fenti képet: annyira vicces, hogy a feje tetején nő a “haja”…
Ennyire nem lehetek analfabéta a kutyákhoz, gondoltam magamban, és ma néztem a neten kölyök puli és kölyök uszkár képeket, hát, mindegyik pont olyan, mint Bogyó. Már amelyik fekete.
Szóval, újabb előítélet omlott le bennem, azt kell hogy mondjam, szeretem az uszkáromat – még ha csak félig az, akkor is… Ja, és ha holnap esetleg kiderül, hogy inkább bernáthegyi, hát akkor is.
Most már, hogy itt van, teljesen mindegy.
______________________________________
Ha nem szeretnél lemaradni az újabb bejegyzésekről, iratkozz fel a hírlevelemre a jobb oldali sáv tetején található "Blogkövetés" ablakban.
Ó, és gyere a Facebookra is! Beszélgetni, lájkolni, nézegetni... Csatlakozhatsz hozzám az Instagramon is.
Ha tetszett, amit olvastál, oszd meg az alábbi gombok segítségével. Köszönöm:-)
nem vagyok kutyaszakértő, de azt tudom, hogy a kutya ősi ösztöneit nem lehet kiírtani. Alapból terel és alapból ugat. Szerintem neveléssel foglalkozással és foglalkoztatással sokmindenre meg lehet és kell tanítani. szerintem Bogyóban inkább pumi vonásokat vélek látni:) az én ebem pl a postást nem ugatja meg, viszont az árúsokatmeg a kunyerálókat nagyon:)
Bogyó pont úgy néz ki mint a mi pulink anno, kölyökkorában. Az uszkárkölyköknek nem kisebb a bunda a pofácskájukon? Bár ki tudja milyen lesz Bogyó, hogy keverék, de tündér, és azok a szemek!!
Pontosan olyan mint az én Szofim volt ilyen időaen.Egy falat.És bizony terel mert az uszkárt eredetileg vadászatokra használták.És ugat de csak ha közölni valoja van.Ennyi.Én semmi rosszat nem tudok rá mondani ha arra az ágra fog hasonlitani…már pediglen ugy néz ki…:))
Draga Moni!Azt kell hogy mondjam, nekem gyanus volt. Nekem volt uszkarom meg abban az idoben, amikor fodraszhoz is jartunk. Aztan egyet elmebetegen orokoltunk ( O volt szegeny a beteg, a regi gazdaja nyoman), egy harmadikat meg talaltunk. Vele mar sosem voltunk fodrasznal, ugy nezett hat ki mint minden rendes kutya. Ne ijedj meg a tudattol, az uszkar ugyanolyan kutya, mint a tobbi, csak az ember csinalt bohocot beloluk! ha nem nyiratod, meg titokban is tarthatod a tenyt 🙂 Ugy tudom, hogy a szemuk korul azert jo kivagni a szort, mert begyullad a szemuk, de egy kis fesulesen kivul mast nem kell tenned vele. Fesulni meg azert is jo, mert akkor nem a butoron, hanem a fesuben landol a kihullo szor. Okosak, szeretok, nem ugatosak. Szeretnek uszni es jatszani. Bogyo edes kis allatnak latszik!
Ez a kis Bogyó annyira cuki, hogy bármilyenek is a felmenői, egyszerűen imádnivaló!:-)Sok sok örömötök legyen egymásban!
Én egyszer voltam egy uszkár pótmamája egy évig, és Pierre (na, ez aztán uszkáros név) az összes előítéletemet lerombolta: játékos, ragaszkodó, okos, NEM hullatja a szőrét és konkrétan az az eb sosem volt büdös. Na jó, néha egy kis lábszag. Nem röhög, tényleg. Igaz az igazi “mamája” kéthetente fürdette. Az uszkárok jó barátok, soha rosszabb kutyát.
Na ezen jót nevettem, bocs. Köszönöm!
Nekem is volt uszkárom és imádtam. Nagyon édes volt. Nem hullajtják a szőrüket, vágatni kell, ezért is szokták fodrászhoz hordani. És felnőtt korában is nagyon játékos, nem növi ki, gyerekek mellé ideális 🙂
Én is simán pulinak néztem, pedig volt pár pulink…
nagyon-nagyon édes a kutyus, és már ilyen kis korában is ennyire irtja az előítéleteket, cukorfalat!
Móni, ne nézegesd, mert a végén még kiderül, hogy egy cicát hoztatok haza! Olyan ez is egy kicsit, mint a gyerekek, nem? Megkapjuk, aztán mi lesz belőlük! :)))
Tüneményesen édes a kiskutyátok, remélem sokszor mutatod meg a blogon, nagyon jól szórakoztam a leírásodon, hát igen, mindegy milyen keverék, amikor szembenéz veled véged van.Mi ugyanígy jártunk a miénkkel /Falatka névre hallgat/, fogalmunk nincs milyen keverék /valami fekete-fehér foltos, szerencsére kistestű/, de nem is érdekes, viszont bárki jön hozzánk, szét akarja tépni, mintha legalábbis németjuhász lenne, fél óra csillapítás és elzárás szükséges, míg megnyugszik de utána ő a világ legkedvesebb, legaranyosabb, legbarátságosabb kiskutyája, pardon már nem kiskutya hiszen 1 éves elmúlt.Szóval Bogyó tündérien édes, a tekintete mindent megér. Okos. Következetes neveléssel, sok szeretettel, nem lesz vele bajotok, imádni fogjátok míg csak él, rengeteg örömötök lesz benne, én már csak tudom több, mint 1 éve:-))))
19 évig volt törpe uszkárunk, fekete. Igen, kell kutyakozmetikába vinni, de ez legyen a legkevesebb. Áldott jó fajta:) Sok boldogságot hozzá:)
Nem untatsz!!! Imádnivaló édes kis pofi ez a kutyus! :)) Akár uszkár, akár bernáthegyi! 😀 Szívesen olvasok-olvasunk róla is!
Nagyon aranyos bejegyzés! :)Szerintem az a fontos, hogy szeretitek a kutyust, és ő is szeret benneteket. Múlt hét csütörtökön örökbe fogadtunk egy kutyust, / ő is talán puli/ . Nagyon értelmes. Egyből megkedveltem. De hogy puli-e az még kérdéses.
Hát ez jó! Egyébként az uszkárok nagyon értelmesek, csak a gazdáik idiótára nyíratják meg öket,pomponos farkuk stb.. így meg nem sokat néz ki belölük az ember. Pedig tényleg okosak. A tévében mondták :)Ugye Ti megtartjátok a természetes loboncát majd, egy kis fazonigazítást leszámítva persze. Ja, én pumit vittem haza egyszer és 30 kilósra megnött… Anyja normál méretü volt, apja meg gondolom komondor 😀 Amúgy tényleg lehet, hogy ö is pumi…
Szia Móni!Az én Mimim is uszkár keverék (hosszúszőrű tacsival keveredett).Én azt mondom, hogy jó mix lett belőle.Az uszkár nagyon okos kutya, azért látsz annyit cirkuszban, mert jól lehet tanítani. Ezt mi is érzékeljük Mimikénél, a tacskó konokságot tökéletesen ellensúlyozza az uszkár jellem.Az uszkárból szerintem az emberek csinálnak kis pipiskedkő kutyákat, alapból vagány kutyuk :))Bogyó pedig tünemény, ahogy barátnőm mondja:jól megbolháznám a kis bogyókát :)))Üdv, Hugi
Mi is befogadtunk egy autóból kitett kutyuskát. Fogalmunk sincs milyen fajta, és a korát is csak tippelni lehet, de a legszerethetőbb, leghálásabb kutya a világon. És ez a legfontosabb.:) Bogyó lesz a legjobb kutya, mert a tiétek:)