Kutyások lettünk.
Három napja dédelgetünk egy apró kis jószágot, és élvezzük. Mind a hatan. Bizony, bizony, még a derekát nehezen beadó családfő is…
Bogyó nyolc hetes, amint már mondtam, anyukája egy szürke puli, apukája valami kistermetű fekete kutya. Annyira okos, hogy csak olvadozunk tőle folyamatosan; hihetetlen, hogy mindössze három napja van nálunk, és már nem pisil be a lakásba, az éjszaka persze kivétel, az túl hosszú neki.
Egyedül lenni nem szeret. A nappaliban, a képen látható szőnyegen szállásolta el magát, illetve még egy helyet talált: egyszer csak azt vettük észre, hogy egy, az oldalára dőlt dobozba húzódik be szívesen. Beletettünk neki egy plédet, innentől kezdve, ha nem a szőnyegen, akkor ebben a dobozban alszik.
Zsófi csak úgy nevezi: “családunk kincse”.
Csupa öröm, boldogság.
Nagyon bízom benne, hogy végre pozitív élményünk lesz kutyásként.
Adós maradtam még karácsony előttről egy sütirecepttel, de annyira jó, hogy mindenképpen szeretném megörökíteni itt a blogon. Gyorsan elkészül, nagyon finom.
Hozzávalók:
75 g vaj
125 g zabpehely
75 g cukor
1 tojás
keserűmandula aroma
50 g búzaliszt
3 g sütőpor
A bevonathoz:
kb. 8 dkg fehércsoki
2 ek olaj
Egy serpenyőben felolvasztjuk a vajat, és kicsit megpirítjuk benne a zabpelyhet. Egy evőkanál cukrot is vele pirítunk addig, amíg elkezd karamellizálódni.
A tojást habosra keverjük a maradék cukorral, és hozzáadjuk a keserűmandula aromát is.
A tojáskrémbe keverjük a kihűlt zabpelyhet, majd a lisztet és a sütőport is.
A masszából sütőpapírral borított tepsire dió nagyságú halmokat rakunk, és 190 fokon kb. 15 perc alatt megsütjük.
A fehércsokit összeolvasztjuk az olajjal, és megmártjuk benne a zabpehelycsókokat. Rácsra tesszük dermedni.
Megszórhatjuk kókuszreszelékkel, szerintem úgy néz ki, mint valami havas hegycsúcs.
Na jó, domb.
______________________________________
Ha nem szeretnél lemaradni az újabb bejegyzésekről, iratkozz fel a hírlevelemre a jobb oldali sáv tetején található "Blogkövetés" ablakban.
Ó, és gyere a Facebookra is! Beszélgetni, lájkolni, nézegetni... Csatlakozhatsz hozzám az Instagramon is.
Ha tetszett, amit olvastál, oszd meg az alábbi gombok segítségével. Köszönöm:-)
Annyira, de annyira helyes ez a kutya. Így szokott lenni, hogy míg nincs a háznál, győznek az észérvek, de amint a szemedbe néz, menthetetlen vagy… :-))))
Legyen benne nagyon sok örömetek!Nagyon cuki kis állat!
Gyönyörű kis kutyus. Meglátod mennyi pozitív élmény vár rátok. Én már csak tudom kutyásként. A szeretet amit adni tud, azt nem lehet leírni.
Örülök, hogy Zsófi “győzött”, és az “Ellenálló” is élvezi! :-)A legszebb karácsonyi ajándék, nem?Puszi,Szilvi
A fekete és a fehér is nagyon tetszik! 🙂
Tündéri a kiskutyus, nekünk is 1 éve van, imádjuk, azelőtt nem volt kutyánk, annyira megtáltosodtunk, hogy két cicával és Falatka kiskutyánkkal élünk most és egy percig nem bántuk meg, hihetetlen sok szeretetet kapunk tőlük, szinte mindenért kárpótolnak, általuk gazdagok lettünk.Meglátod nálatok is így lesz:-))))
Más téma: nekem nincs blogom, ezért gondoltam, hogy az általam is gyakran látogatott bloggereknek megírom, hátha megér egy posztot. Hasznos lehet másnak is.Az Alexandrában (neten és boltban egyaránt) a Szakácsony könyve FÉLÁRON megvehető!
Hát igen. Én szívesen szülnék negyedik gyereket, de férjemet nem bírom meggyőzni. Abban reménykedem, hogy mindig lesz állat körülöttem, ha már kisgyerek nem is. Egy lutya, egy papagáj, stb…ilcsi