Kell még valami ajándék? Készíts bonbont!

Sok ember van, akinek szívesen adok, vagy csak adnék valami ajándékot – de aztán a nagy év végi rohanásban nem kerül rá sor.

Pedig adni jó. Közhely, de igaz. Fontos, bármennyire is elbagatellizáljuk néha (á, mindegy, nem kell, majd máskor); a szeretet kifejezésének egyik módja.

Olvastam nemrég a szeretetnyelvről, amelynek Gary Chapman amerikai családterapeuta megállapítása szerint öt megnyilvánulási formája van: az egyik az elismerő szavak, a másik az együtt töltött minőségi idő, a harmadik az ajándékozás, a negyedik a szívességek, az ötödik a testi érintés. Nem mindenkinek ugyanaz a fontos; van, aki az ajándékozással fejezi ki a szeretetét, és ő is ezen a módon érzékeli a másikét; van, aki szavakkal adja a másik tudtára, mennyire nagyra értékeli. Az a legjobb, amikor a számunkra fontos személyeknek megérezzük, megtanuljuk a szeretetnyelvét, és azon keresztül tudjuk kifejezni számukra, milyen fontosak is nekünk.

Az ajándékozásban az a fantasztikus, amikor érezzük, mit szeretne a másik, és azzal tudjuk meglepni. Na persze, ez nem mindig sikerül – ilyenkor viszont az ajándékozott félnek kell, hogy legyen annyi intelligenciája, hogy a szándékot értékelje, még ha a kapott holmi annyira nem is tetszik neki.

Volt egyszer egy barátnőm, akivel mindig egyforma ajándékot adtunk egymásnak. Aztán idővel rájöttem, miért: azt adta nekem, amire ő vágyott, és én is azt adtam neki…

Az ajándék meg tudja lágyítani a szíveket. Kapukat tud megnyitni – és most nem a korrupcióra gondolok. Kommunikációs zárlatokat tud feloldani (azt hittem, hogy azt hiszed, hogy azt hiszem), és egyáltalán nem az érték a fontos, hanem a szándék, a mögöttes tartalom, a gondolat.

Egy ilyen doboz kézzel készített bonbonnal sok mindent elmondhatunk – ezért, ha  van még valaki, akinek adnátok szívesen, kis idő és energia befektetésével kedves meglepetést készíthettek. A dobozt úgy vettem egy kis helyi kereskedésben, de nem muszáj még csak ilyenbe sem tenni, akár celofánba csomagolva is átadhatjuk.

Én felhasználtam hozzá:

1 csomag nugátot (20 dkg, Aldi)

1 csomag marcipánmasszát (20 dkg, Aldi)

10 dkg étcsokit

a beleforgatáshoz vettem szintén az Aldiban krokantot, apró csokiforgácsot – a süteményes kellékek között találtam ezeket.

A nugátot 25 darabra vágtam, kis golyókat formáztam belőle. A marcipánmassza egy részét vékonyra nyújtottam, körbevettem vele a golyókat, és mint a gyurmát, úgy görgettem szépen egyesével a két tenyerem között, hogy minél szabályosabb gömbök legyenek. Utána bevontam mindegyiket a megolvasztott étcsokival, majd beleforgattam a krokantba, a csokidarabokba, ill. még kókuszreszelékbe is.

A nugátot helyettesíthetjük ganache-sal: 1 dl tejszínt melegítsünk (ne forraljunk!) össze 10 deka étcsokival (olvadjon fel a csoki, és legyen egynemű a massza), és pár órára tegyük hűtőbe. Meg fog szilárdulni, formázható lesz.

A bonbonokat fehércsokival is be lehet vonni, és megcsíkozni étcsokival – szóval, engedjük szabadon a fantáziánkat.

Adjunk bátran, örömmel.