Ma délután öt körül hirtelen csend lett. Bálint nem üldözte tovább Bencét harsány “mit mondtál? mit mondtál?” kiáltásokkal, Bence nem menekült előle visítva-vonyítva, ám közben valahogy mégis nevetve, és visszaüvöltözve, hogy “puffasztott rizs! puffasztott rizs!”; Zsófi abbahagyta az áriaszerű dallamok éneklését, Nóra, nos, ő jól elvan magában – de ekkor, ötkor, tudtam, hogy ott ülnek a nappaliban, együtt, és mégis csend van. Kiszóltam a konyhából:
– Mit csináltok? Olyan furcsán csendben vagytok…
Mire Bence válaszolt vissza rezignáltan:
– Várjuk a karácsonyt…
______________________________________
Ha nem szeretnél lemaradni az újabb bejegyzésekről, iratkozz fel a hírlevelemre a jobb oldali sáv tetején található "Blogkövetés" ablakban.
Ó, és gyere a Facebookra is! Beszélgetni, lájkolni, nézegetni... Csatlakozhatsz hozzám az Instagramon is.
Ha tetszett, amit olvastál, oszd meg az alábbi gombok segítségével. Köszönöm:-)