Azért a franciák tudják, hogy kell élvezni az élet apró örömeit. Édesen, vajasan.
Julia Child-ot (híres amerikai tévés szakács, 1912-2004, és egyben egyik kedvenc filmem, a Julie&Julia egyik főhőse), aki a francia konyha elkötelezettje volt, táplálkozástudósok sokszor bírálták amiatt, hogy sok vajat és tejszínt használ, s hogy ez nem egészséges. Nagyon érdekes, hogy Julia egy 1990-es interjújában azt mondta, ha az ételektől való beteges félelem nem szűnik meg, az amerikai gasztronómiának vége. Szerinte ugyanis az emberek ezzel a félelemmel az élet egyik nagyszerű ajándékától, az étkezés örömétől fosztják meg magukat. Ebben is követendőnek találta a francia gasztronómiát, mert, mint mondta, ott nem láthatóak ezek a hisztérikus tünetek.
Abszolút igazat tudok adni Juliának, az ételeket élvezni kell, ugyanakkor, sajnos, nem mindenki teheti ezt büntetlenül.
Én például nem. Most nem.
De akinek nincs gond a súlyával, az lelkiismeret-furdalás nélkül tegyen próbát az alábbi egyszerű reggelivel, már csak a változatosság kedvéért is érdemes. Ez itt egy alapverzió, de számtalan elkészítési módja létezik.
Hozzávalók (cirka 4 személyre):
4 tojás
1 pohár tej (mondjuk 2 dl)
vaníliás cukor (nem vanilin!)
késhegynyi fahéj (imádom ezt a mértékegységet)
csipet só (neked mekkora a csipeted?)
édesítéshez lehet méz, juharszirup, de persze cukor is, utóbbiból 2 evőkanálnyi. A másik kettőből is, nagyjából.
12-16 szelet kalács vagy fehér kenyér, a társaság étvágyától függően (nálunk kalácsból volt, köszönhetően a múlt heti kalács-tömegtermelésnek)
a sütéshez vaj
Értelemszerűen: a tojásokat felverjük a többi hozzávalóval. Teflonos serpenyőben diónyi vajat melegítünk, a kenyereket/kalácsokat megmártjuk a masszában, és vajon pár perc alatt mindkét oldalukat megsütjük. Minden sütés után ki kell törölni papírtörlővel a serpenyőt, mert megég a vaj, és új adagot kell hevíteni – nem feltétlenül kell diónyi, ezt mindenki tapasztalja ki a serpenyője méretéhez.
Mi lekvárral, és az előző napi aranygaluskából maradt vaníliamártással ettük. Pontosabban, én nem, csak a többiek.
Ti ehettek ilyesmit büntetlenül…?
Ui.: Gyertek a facebookra is – lájkoljátok az oldalt, ha lehet kérnem!
______________________________________
Ha nem szeretnél lemaradni az újabb bejegyzésekről, iratkozz fel a hírlevelemre a jobb oldali sáv tetején található "Blogkövetés" ablakban.
Ó, és gyere a Facebookra is! Beszélgetni, lájkolni, nézegetni... Csatlakozhatsz hozzám az Instagramon is.
Ha tetszett, amit olvastál, oszd meg az alábbi gombok segítségével. Köszönöm:-)
