– Anya, nincs kenyér…
– Egyetek kalácsot!
A történelmi áthallással rendelkező párbeszéd otthonunkban hangzott el, mivel néhány nap leforgása alatt az ötödik kalácsomat sütöm, betű szerint betartott, grammra kimért hozzávalókkal, és nem jó.
Nem arról van szó, hogy nem finomak. Mert nagyon is azok. De sajnos, bontják a formájukat, és nem bírok rájönni, miért.
Igazából eddig a kalácstésztát összefonás után sütőpapírral bélelt püspökkenyér-formába tettem, és abban sütöttem meg, mindig gyönyörű lett, semmi probléma nem volt.
Aztán nemrég, ugye, gondoltam egy merészet, és kivettem a formából a tésztát még a sütés előtt, majd döbbenten láttam, hogy a kalács sütés közben szétdől. De ebből akkor még előnyt kovácsoltam.
Az eset azonban bogarat ültetett a fülembe, és elkezdtem kísérletezni.
Hármas fonással készült kalácsokat gyártottam; a netről vadásztam tuti recepteket, olyanokat, amelyekről fénykép bizonyította, hogy nem nyúlt szét a tészta – de nekem nyúlott. Csökkentettem az élesztő mennyiségét. Variáltam a pihentetési idővel. Kovásszal készítettem.
Az eredmény kis különbségeket tekintve ugyanaz – a kalácsom nem maradt szép szoros fonat.
Lett ilyen, például.
És mind nagyon finom. De nem fér a fejembe, miért nem marad szoros az a fonat?
A recept, amiből kiindultam, a következő volt:
20 dkg rétesliszt
40 dkg sima liszt
4 dkg cukor
fél kk só
2,5 dkg élesztő (de 1,5 dkg-mal is próbáltam)
2,7 dl tej
5 dkg vaj
1 tojás+ 1 sárgája
A lisztet kimértem egy tálba, élesztőt felfuttattam cukros tejben, ahogy kellett, majd a liszthez öntöttem, Hozzáadtam a lágy vajat, meg a többi hozzávalót, és összegyúrtam a tésztát. Duplájára kelesztettem. Aztán átgyúrtam, három részre szedtem.
10 percet pihentettem, és vékony hurkákat sodortam, amiket szépen összefontam, mint egy copfot. 30 perc pihentetés következett, majd 180 fokon kb. 35 perces sütés.
És már negyed óra múlva láttam, hogy akárhogy is változtattam (kevesebb élesztő; kevesebb folyadék, hogy keményebb legyen a tészta; több pihentetés; kevesebb pihentetés; sima élesztő helyett kovász; több vaj; kevesebb cukor; tej helyett tejszín), a célomat nem értem el. Már arra is gyanakodtam, hogy maga a fonás nem jó, hogy nem véletlenül nem a hármas fonás terjedt el a kalácsoknál, át kéne térnem a négyesre vagy a hatosra. Holnap meg is próbálom, a macska rúgja meg. Ezt most már nem hagyhatom ennyiben. Elő kell állnom a tökéletes kalács receptjével, hogy megrepedezett önbizalmamat valahogy összeszigszalagozzam.
Szerintetek hol a hiba? Tudja valaki a titkot…?
______________________________________
Ha nem szeretnél lemaradni az újabb bejegyzésekről, iratkozz fel a hírlevelemre a jobb oldali sáv tetején található "Blogkövetés" ablakban.
Ó, és gyere a Facebookra is! Beszélgetni, lájkolni, nézegetni... Csatlakozhatsz hozzám az Instagramon is.
Ha tetszett, amit olvastál, oszd meg az alábbi gombok segítségével. Köszönöm:-)
