Túlvállalás és logisztika

A férjem már mondogatja egy ideje, hogy túlvállaltam magam, de nem akarom elhinni. Majd még keményebben dolgozom – fogadom meg magamban mindig, mint Bandi George Orwell Állatfarmjában, azt is elhatározom ilyenkor, hogy odaadóbb feleség leszek akkor is, ha inkább aludnék, csak hogy szó ne érhesse a ház elejét.
Nem akarom elhinni, de őszinte pillanataimban beismerem magamnak: tényleg túlvállaltam magam. A család, a munka, az egyetem, a háztartás, plusz az angolórák időnként olyan fokú kihívást jelentenek már, hogy néha úgy érzem, megfeszülök. Ja, költöztünk is, tényleg.

Az egészet jól modellezte a vasárnapi napom; a férjem nem volt itthon – vasárnaponként focizik -, és az összes feladatomat úgy kellett összehangolnom, hogy délután 3-ra – amikor is el kellett indulnunk itthonról valahova – minden készen legyen, és lehetőleg a lakást is normális állapotában hagyjuk el.
A következő napirendi pontok vártak rám:
– beadandó egyéni feladatom elkészítése a turizmus társadalmi-gazdasági alapjai c. tantárgyból;
– Bencével matekozni, mert hétfőn dolgozat a törtekből;
– Zsófit ellenőrizni, hogy a házi feladata elkészült-e, plusz zongoráztatni;
– pizzát sütni ebédre;
– betenni a gépbe egy adag mosást;
– vasalni;
– kiteregetni a mosott ruhákat;
– hajat mosni;
– rendet rak(at)ni;
– úgy koordinálni a gyerekek mozgását a házban, hogy a rend megmaradjon;
– elmosogatni a konyhában.
Nos, ez úgy nézett ki, hogy reggel elkezdtem dolgozni a beadandó feladaton (10 oldal, írjon esszét egy kiválasztott desztinációról a megadott szempontok alapján). Az Őrséghez találtam klassz anyagot, ezért annak álltam neki.
Közben jött Bence, írjak matekból feladatlapot, jó, és elmagyaráztam újra a közös nevezőre hozást, majd sorsára hagytam, próbálkozzon.
Vissza a dolgozathoz. Három perc múlva felugrottam, és a fürdőbe siettem, ahol elindítottam a mosást.
Néhány újabb mondatot követően a homlokomra csaptam, és a konyhában bedagasztottam egy adag pizzatésztát, majd a kelni hagytam, hogy újra elmerülhessek az Őrség turizmusában.
Bence jött ekkor vissza, hogy nem érti. Mit nem értesz? – kérdeztem, és kiderült, hogy azt, a közös nevezőre hozást, amiből két lapon át harminc hasonló példát oldottunk meg kicsivel korábban. Elmagyaráztam hát újra, majd visszatértem a pizzatésztához: négy gombócra osztottam, bekapcsoltam a sütőt, és tíz percre újra visszalopakodtam a számítógéphez, hátha sikerül addig feltérképeznem a desztináció infra- és szuprastruktúráját. Húsz perc múlva kinyújtottam az első pizzatésztát, rá paradicsom, sonka és sajt, és beküldtem a sütőbe.
Bekapcsoltam a vasalót, Bencének írtam két feladatot, megmostam a hajam, és kivettem a sütőből az első pizzát. Nyújtottam-pakoltam a másodikat, ment a sütőbe. Kivasaltam egy inget. Még egyet. Még egyet. Jó ég, a pizza!!! – kiáltottam fel, és rohantam a konyhába, ahol egy szép barnára sült példányt mentettem meg talán az utolsó percben családom számára. Harmadik pizza a sütőbe, én irány hajat szárítani, pizza ki, negyedik be, Bencének újabb feladatok, plusz a közös nevezőre hozás fortélyainak ismételt elmagyarázása. Közben Zsófi házijának számba vétele (biztosan csak ennyi? és a környezet? a matek?), és valami anyag keresése az Őrségbe látogató turisták összetételéről. A pizzák végre elkészültek.
Együnk.
Anyám, a vasaló meg bekapcsolva, akkor még egy inget, ne mondhassa ez a drága ember nekem, hogy hol vannak az ingeim, már három hete nem is láttam, na még ezt is, öt, hat, hét. Egy hétig ez már elég, az biztos.
Az Őrségről már csak két oldal, mi van Bence, mit nem értesz? Hogy ezt a feladatot hogyan kell megcsinálni? Hát, látod, közös nevezőre kell hozni… Hogy hogyan?
Elmagyarázom hát. Még egyszer.
Húgyerekek, ki hagyta a kanapén szétszórva a cuccait? Na, gyerünk mindenki vigye innen a holmiját, és ne meneküljetek a konyhából se, aki először futott ki, az jön vissza mosogatni, ne gondoljátok, hogy ez csak az én feladatom, anya vagyok, nem rabszolga.
Na még egy inget, csak a biztonság kedvéért.
Nyomtatás.
Mehetünk.

Hát nagyjából ennyi.
Szóval, túlvállaltam magam. De ezt csak magamnak ismerem be, és csakis nagyon őszinte pillanataimban, úgyhogy ha bárki szembesít az itt leírtakkal, letagadom.

______________________________________

Ha nem szeretnél lemaradni az újabb bejegyzésekről, iratkozz fel a hírlevelemre a jobb oldali sáv tetején található "Blogkövetés" ablakban.

Ó, és gyere a Facebookra is! Beszélgetni, lájkolni, nézegetni... Csatlakozhatsz hozzám az Instagramon is.

Ha tetszett, amit olvastál, oszd meg az alábbi gombok segítségével. Köszönöm:-)