Esetünk a Négyszögletű Kerek Erdővel
Szoktatok esténként mesélni a gyerekeknek?
Én szoktam.
Most éppen Lázár Ervin: A Négyszögletű Kerek Erdő című művét olvasom a két kisebbnek, Zsófinak és Bencének. Aztán mindjárt az első történet miatt komoly bonyodalmak jelentkeztek.
Az alapállás a következő: a Mesélő elmondja, hogy túlságosan gyakran látogatja meg őt a Szomorúság. Az egyik alkalommal, amikor már éppen érzi, hogy közeleg, egy macskaforma fura figura csenget be hozzá: ő Mikkamakka, akivel hősünk együtt szalad a Négyszögletű Kerek Erdőbe, ami maga az Éden; ide minden lakó menekült valami elől (Mikkamakka segítségével), így például Bruckner Szigfrid, a kiöregedett cirkuszi oroszlán, Aromo, a fékezhetetlen agyvelejű nyúl, Nagy Zoárd, a lépkedő fenyőfa, Ló Szerafin, a lila paripa, Dömdödöm, aki jó ideje semmi mást nem mond, csak annyit, hogy dömdödöm, és Vacskamati, a nemtörődöm macska. Mindenki csalódott valakiben, vagy valamiben, netán önmagában. Nos, Vacskamati sztorija miatt bolydult fel családi életünk.
Ő ugyanis egy nap megbeszélte egyik barátjával, hogy elmennek moziba. A kisfiú a lefixált időpontban odaállt a mozi elő, vett két fagyit (egyet magának, egyet Vacskamatinak), és várt. De Vacskamati nem jött. És a fagyik a kisfiú kezében olvadozni kezdtek, a sajátját meg is ette, de a másik ott folyt szét a kezében.
Mert Vacskamati elindult ugyan a találkozóra, de útközben összetalálkozott egy másik barátjával, aki a Vidámparkba hívta. A nemtörődöm macska egyből megfeledkezett minden előzményről, és rohant a Vidámparkba, ahol felült a hullámvasútra, a ringlisre, mindenre, majd az óriáskerék tetején egyszer csak -hopp! -, eszébe jutott a kisfiú, akivel moziba ment volna. Ugrott is le az óriáskerékről nyomban, szó nélkül otthagyva másik barátját – aki, szegény, köpni-nyelni nem tudott, csak jól megbántódott -, és rohant a moziba. De már nem volt ott a másik kisfiú, csak egy nagy fagyitócsa.
Vacskamati nagyon elszomorodott, hogy állandóan megbánt valakit, és ekkor találkozott Mikkamakkával, aki elhívta a Négyszögletű Kerek Erdőbe, hogy ott majd nyugalmat talál az ő lelkének.
Na, az első történet elmesélése után búcsút vettem gyermekeimtől, és a konyhában tettem-vettem, amikor Bence fiam jön oda hozzám: gyere anya, a Zsófi sír.
Sírt? Zokogott! Kérdem: mi van?!
– Szehegéhény kihisfihiúúúú… [zokogás] ohott váhár…[zokogás] éhéhéhéés széhétoholvad a fagyiiiiiii [krokodilkönnyek]…
Vigasztaltam, puszilgattam, mondtam, hogy de megbánta, és majd helyre is hozza valahogy, a kisfiú azóta már rég megvigasztalódott, nem szomorú – de beszélhettem. A gyerek zokogott. És sírt másnap reggel, amikor elbúcsúztunk az iskolánál, majd este, amikor épp vendégeink voltak, de neki lefekvéskor újra eszébe jutott,és még a következő este is. Három napig tartott, mire feldolgozta az esetet.
És ez még csak nem is egy Piroska és a farkas-féle horror…
Hát ilyen finomlelkű gyermek a mi Zsófink.
Hasonló bejegyzések:
______________________________________
Ha nem szeretnél lemaradni az újabb bejegyzésekről, iratkozz fel a hírlevelemre a jobb oldali sáv tetején található "Blogkövetés" ablakban.
Ó, és gyere a Facebookra is! Beszélgetni, lájkolni, nézegetni... Csatlakozhatsz hozzám az Instagramon is.
Ha tetszett, amit olvastál, oszd meg az alábbi gombok segítségével. Köszönöm:-)