Szoktatok esténként mesélni a gyerekeknek?
Én szoktam.
Most éppen Lázár Ervin: A Négyszögletű Kerek Erdő című művét olvasom a két kisebbnek, Zsófinak és Bencének. Aztán mindjárt az első történet miatt komoly bonyodalmak jelentkeztek.
Az alapállás a következő: a Mesélő elmondja, hogy túlságosan gyakran látogatja meg őt a Szomorúság. Az egyik alkalommal, amikor már éppen érzi, hogy közeleg, egy macskaforma fura figura csenget be hozzá: ő Mikkamakka, akivel hősünk együtt szalad a Négyszögletű Kerek Erdőbe, ami maga az Éden; ide minden lakó menekült valami elől (Mikkamakka segítségével), így például Bruckner Szigfrid, a kiöregedett cirkuszi oroszlán, Aromo, a fékezhetetlen agyvelejű nyúl, Nagy Zoárd, a lépkedő fenyőfa, Ló Szerafin, a lila paripa, Dömdödöm, aki jó ideje semmi mást nem mond, csak annyit, hogy dömdödöm, és Vacskamati, a nemtörődöm macska. Mindenki csalódott valakiben, vagy valamiben, netán önmagában. Nos, Vacskamati sztorija miatt bolydult fel családi életünk.
Ő ugyanis egy nap megbeszélte egyik barátjával, hogy elmennek moziba. A kisfiú a lefixált időpontban odaállt a mozi elő, vett két fagyit (egyet magának, egyet Vacskamatinak), és várt. De Vacskamati nem jött. És a fagyik a kisfiú kezében olvadozni kezdtek, a sajátját meg is ette, de a másik ott folyt szét a kezében.
Mert Vacskamati elindult ugyan a találkozóra, de útközben összetalálkozott egy másik barátjával, aki a Vidámparkba hívta. A nemtörődöm macska egyből megfeledkezett minden előzményről, és rohant a Vidámparkba, ahol felült a hullámvasútra, a ringlisre, mindenre, majd az óriáskerék tetején egyszer csak -hopp! -, eszébe jutott a kisfiú, akivel moziba ment volna. Ugrott is le az óriáskerékről nyomban, szó nélkül otthagyva másik barátját – aki, szegény, köpni-nyelni nem tudott, csak jól megbántódott -, és rohant a moziba. De már nem volt ott a másik kisfiú, csak egy nagy fagyitócsa.
Vacskamati nagyon elszomorodott, hogy állandóan megbánt valakit, és ekkor találkozott Mikkamakkával, aki elhívta a Négyszögletű Kerek Erdőbe, hogy ott majd nyugalmat talál az ő lelkének.
Na, az első történet elmesélése után búcsút vettem gyermekeimtől, és a konyhában tettem-vettem, amikor Bence fiam jön oda hozzám: gyere anya, a Zsófi sír.
Sírt? Zokogott! Kérdem: mi van?!
– Szehegéhény kihisfihiúúúú… [zokogás] ohott váhár…[zokogás] éhéhéhéés széhétoholvad a fagyiiiiiii [krokodilkönnyek]…
Vigasztaltam, puszilgattam, mondtam, hogy de megbánta, és majd helyre is hozza valahogy, a kisfiú azóta már rég megvigasztalódott, nem szomorú – de beszélhettem. A gyerek zokogott. És sírt másnap reggel, amikor elbúcsúztunk az iskolánál, majd este, amikor épp vendégeink voltak, de neki lefekvéskor újra eszébe jutott,és még a következő este is. Három napig tartott, mire feldolgozta az esetet.
És ez még csak nem is egy Piroska és a farkas-féle horror…
Hát ilyen finomlelkű gyermek a mi Zsófink.
______________________________________
Ha nem szeretnél lemaradni az újabb bejegyzésekről, iratkozz fel a hírlevelemre a jobb oldali sáv tetején található "Blogkövetés" ablakban.
Ó, és gyere a Facebookra is! Beszélgetni, lájkolni, nézegetni... Csatlakozhatsz hozzám az Instagramon is.
Ha tetszett, amit olvastál, oszd meg az alábbi gombok segítségével. Köszönöm:-)
Jaj de édes!! 🙂
Olyan furcsa,ahogy azt tapasztalom az unokáimnál is,hogy jóval érzékenyebbek,mint mi voltunk gyerekként.Janka baba másfél éves, és valamitől majd mindennap rájön egy félelem, pedig nagy szeretetben nevelik, nincsen Tv, mesék cenzúrázva…..Drága kicsi lányod!Megnyugodott már?
Úgy látszik ez ilyen “zsófiság”. 🙂 Mi öt napig sirattuk szegény szerencsétlen Hófehérkét (az én Zsófim négy éves). Azóta fel sem mertem hozni a témát, mert félek, ugyanaz lenne a vége. Mindenesetre a férjem lelkére kötöttem, meg ne mutassa neki a Bambit, mert akkor totál összetörik szegény lelke.
Megnyugodott már, most már a kötet felénél tartunk, és homályosul az első sztori…de még ma este is, amikor véget ért a történet (ami vicces volt), megjegyezte: azért az eleje, az nagyon szomorú…
Szegény Zsófi, de tényleg, milyen érzékeny és milyen mély érzésű gyerek! Marcinak kb. egy éve olvastam fel ugyanezt, én attól tartottam, hogy a szomorúság látogatásától lesz hasonló vele, de aztán a végére minden jó lett, nagyon szereti azóta is Lázár Ervint.
Nem csodálkozom a kislányodon, nála idősebb gyerekek is nehezen értik meg a Négyszögletű Kerek Erdő meséjét, szerintem igazából nem is gyerekeknek iródott ez a mese, ugyanúgy mint A kis herceg.
Kicsit vitatkoznék az előttem “szólóval”. Szerintem pont azért zseniális ez az érzelemdús meseregény, mert minden korosztálynak mond valamit. Emma lánykámnak (ugyancsak a megaérzékeny fajtából) tavaly volt kötelező olvasmány (harmadikban), és remekül megértette a neki szánt mondandóját, imádta a könyvet. Persze, ebben segített az, hogy “feldolgozták”. Az elsős Klárának most olvasom, és ő főként a vicces dolgokat fogja. Én pedig újra élvezem – hiszen ez a könyv az elfogadásról szól, és nem árt, ha néha valaki újra elmondja nekünk, felnőtteknek, hogy nem szabad megvetni azt, aki más….
Ja, Zsófit meg puszilom!!! Kész szerencse, hogy nem Ló Szerafinnal történt mindez, mert Zsófit “ismerve”, még most is potyognának a könnyei!
Nálunk is most van porondon ez a remekmű. Mindhárman imádják. Az óvódástól az elsősön keresztül a harmadikosig. És még a szülők sem őszülnek bele, mire elolvastunk egy-egy fejezetet.
Én is ilyen voltam. Gyerekkoromban elvittek moziba, ahol volt egy jelenet, hogy a kutya mindig elhajította a házába vissza-visszasettenkedő teknősbékát. Az egész mozi kuncogott, én meg sírtam, és hangosan azt mondtam: Szegény teknősbéka! A moziban kitört a hahota, amitől én még jobban sírtam. Az eset bekerült anyukám családi anekdotái közé… :-)Szóval Zsófi rokonlélek.
Van ugyanilyen címmel DVD is már – sztem jókat mulatna rajta 😀
Sőt Négyszögletű Bolt is van a nyolcadik kerületben, Budapesten. (olyan mesekönyves, macis, kuckós… 🙂 Nagyon aranyos kis üzlet.
Hát, Szilvi, igazad van; tegnap az a sztori volt műsoron, hogy “Ló Szerafin legyőzi önmagát”, és amikor Vacskamati csalással akart nyerni vele szemben a versenyfutásban, és úgy tűnt csalással sikerül is neki, már láttam, hogy nagyon erősenmarkolja a takarót. De még szerencse, hogy Ló Szerafin csodaló. Vagy lócsoda.
Inecsg,így van, nem is túl hosszú, és értelmes magyar mondatok vannak benne. Nem szeretném itt kirobbantani az APG-háború újabb felvonását, de már úgy voltam vele, ha még egy fejezetet el kell belőle olvasnom, sikítozni kezdek, hogy ne, ne, csak azt ne…
Dominika, igen, én is ilyen voltam…sosem tudtam nevetni a bohócokon a cirkuszban. Ezért nem is szerettem a cirkuszt. Sajnáltam őket. Dió Bisztró, majd megnézem, milyen is az – ha a könyvet már elolvastuk:)Névtelen, klassz kis hely lehet.
Úgy látszik csak én nem tudom, de hiába gondolkodom, nem jövök rá, hogy mi az az APG-háború???? Csilla (bocsi)
Bocsánat…:))) Anna, Peti és Gergő…
Ahhhaaa! Köszi! Csilla
APG-ről jut eszembe ez is:BEB=Bartos Erika Birodalom :DNekünk a Hétfejű tündér van meg. A fiúk nem szeretik. Én olvasom. Gáz ? 🙂
Jehudit! Szerintem nem gáz. 🙂 Mi Janikovszky Évával vagyunk így.
Én is szeretem a Hétfejű tündért…:-))