Mindig. Valamit.
Bár a férjem szerint én ezt kissé túlzásba is viszem, de tényleg, szeretek tanulni. A bloggerség is olyan, hogy az ember nyitott szemmel jár, és igyekszik fejleszteni magát – lehetőségeihez mérten, persze.
Nemrég Grazban voltam, és egy szimpla élelmiszer boltban, a zöldséges részlegen akadt meg a szemem ezen:
| Fotó innen. |
Három darab volt egy csomagban, salatherzen, az volt ráírva, vagyis: salátaszív.
Tudjátok, hányszor olvastam már receptekben? Sokszor. És tudjátok, mire gondoltam, amikor ezt olvastam? Még ha kinevettek is: arra, hogy a fejes saláta ropogós közepéről van szó.
Ez van, tudom, hogy távol lakom Budapesttől, na de ennyire… Mert komolyan mondom, itt salátaszívet én még az életben nem láttam, endívia, édesburgonya, madársaláta már van (éljen…), de például a múltkor három eladóhoz (polcszervizeshez?) mentem oda az Intersparban, hogy mondják meg, merre találok szardellafilét, mindegyik szardíniát akart velem vetetni. Nem ismerték, mi az. De persze, ezért nem vetek rájuk követ, ha nem lennék gasztroblogger, talán én sem tudnám.
Szóval, salátaszív. A római saláta különleges változata (megjegyzem, erre felénk római salátát sem lehet kapni). Tényleg olyan egyébként, mintha a fejes saláta közepét ennénk: ropogós, lédús, édeskés levelek, halványzöldek. Nagyon finomak önmagukban, olívaolajjal és balzsamecettel, vagy kevert salátákba, de több töltött salátaszív-receptet is olvastam már.
Ti ismeritek? Mit készítetek belőle?
______________________________________
Ha nem szeretnél lemaradni az újabb bejegyzésekről, iratkozz fel a hírlevelemre a jobb oldali sáv tetején található "Blogkövetés" ablakban.
Ó, és gyere a Facebookra is! Beszélgetni, lájkolni, nézegetni... Csatlakozhatsz hozzám az Instagramon is.
Ha tetszett, amit olvastál, oszd meg az alábbi gombok segítségével. Köszönöm:-)
