Másnap

Itt vagyok ám!
Nem azért nem jelentkeztem eddig, mert a tegnap este olyan rosszul sikerült, hogy kénytelen voltam elbujdosni. Nem!
Az a helyzet, hogy az eredmény felülhaladta a várakozásaimat, minden tekintetben. A vendégeim – Zsuzsa, Piroska és Móni – annyira klassz fejek voltak, hogy kívánni sem lehetett volna jobb vendégeket. Az első másodperctől kezdve egy hullámhosszra kerültünk, és azon is maradtunk a búcsú pillanatáig.
De itt az ideje annak, hogy elmeséljem, hogyan került hozzám ez a kis társaság.
Szóval, Móni a fogorvosom. Ha jól emlékszem, lassan három éve ismerjük egymást. Először én tetettem rendbe nála a fogaimat, majd az egész család, és azóta is visszajárunk minimum félévente, ellenőrzésre. Nem tudom, mikor kezdtem, de egyszer vittem neki abból, amit épp akkor frissen sütöttem – emlékszem, olívás ciabatta volt. Annyira lelkendezett, annyira hálás volt, hogy onnantól kezdve mindig vittem valamit, amit épp akkor sütöttem, vagy direkt sütöttem valamit, hogy vihessek neki. Szeretem, ha dicsérik a főztömet, és ő minden alkalommal szinte extázisba esett.
Valamikor nyár elején beállítottam hozzá a herkentyűburgerekkel, és akkor azt mondta:
– Neked ezzel kéne foglalkoznod.
Aztán akkor mondtam neki, hogy megfordult már a fejemben a lakásétterem gondolata, ilyen még úgysincs itt,  Pesten vannak barátaim, akik ezt csinálják, nagyon jól megy, csak hááát, én nem igazán ismerem azt a réteget, aki erre itt fizetőképes keresletet jelentene…
Mire ő azt mondta:
– Én ismerem.
Aztán annyiban maradtunk, hogy viszek ételsort, borajánlattal, és majd jönnek. Közben ő egyszer elutazott hosszabb időre, aztán mi költöztünk – de a barátnője, Zsuzsa szülinapjára végül csak összehoztunk egy demót.
Az ételsort már leírtam, és el kell mondanom, a parmezános mandulás keksz mézzel karamellizált körtével és füstölt kacsamellel mindent überelt. Arra persze azért is vagyok büszke, mert a saját kreálmányom. De ugyanígy sikere volt a desszertnek – már csak ennek a receptjét nem ismeritek, és ez nem más, mint a mascarponés réteskosárka fehérborban párolt mazsolával és almával.

Hozzávalók (kb. 18 kosárkát lehet készíteni ebből a mennyiségből)
1 csomag Tante Fanny réteslap teljes kiőrlésű lisztből
vaj a tészta megkenéséhez

500 g mascarpone
250 g görög joghurt
1 cs. Zselatin fix
méz ízlés szerint

4 dl fehérbor
méz
2 ek mazsola
2 alma
fűszerek: fahéj, szegfűszeg, kardamom

Elővettem a muffintepsit. A tésztát kihajtogattam, cirka 10×10 cm-s négyzetekre vágtam, majd egy-egy muffin-mélyedésbe három lapot helyeztem egymásra úgy, hogy a közüket megkentem olvasztott vajjal, illetve mindegyik lapot egy kicsit elforgattam az alatta levőhöz képest. 200 fokon, ha jól emlékszem, 10 perc alatt szép pirosra sültek.
A mascarponét elkevertem a görög joghurttal és a Zselatin fixszel, és a végén annyi mézet adtam hozzá, hogy azért ne legyen túl édes.
A bort felforraltam a mézzel és a fűszerekkel, felére beforraltam, majd a végén beletettem a mazsolát és a kockára vágott almát is – de ezekkel már csak egy percig főztem, nem akartam, hogy összeposszanjon az alma. Ha kaptam volna gyömbért és biocitromot, ezeket is beletettem volna – illetve, utóbbinak csak a héját.
A kihűlt kosarakban elosztottam a mascarponés krémet, majd hűvös helyre tettem tálalásig. Csak tálalás előtt tettem rájuk a mazsolából és az almából, illetve meglocsoltam a fehérboros lével. Azért csak tálalás előtt, mert különben eláztak volna a kosarak.

Az egész ételsort úgy, ahogy van, ajánlom karácsonyra. Minden előkészíthető, egyik sem nagy munka, és nagy királyság, főleg az általam kínált borokkal.
Na, azokról megint csak regélhetnék.
Köszi mindenkinek, aki drukkolt.

______________________________________

Ha nem szeretnél lemaradni az újabb bejegyzésekről, iratkozz fel a hírlevelemre a jobb oldali sáv tetején található "Blogkövetés" ablakban.

Ó, és gyere a Facebookra is! Beszélgetni, lájkolni, nézegetni... Csatlakozhatsz hozzám az Instagramon is.

Ha tetszett, amit olvastál, oszd meg az alábbi gombok segítségével. Köszönöm:-)