Szeeervusztok pajtikák!
Emlékeztek Kemény Henrik bábfigurájára, Vitéz Lászlóra? Ő volt az, aki komoly csatákat vívott, jobbára magával az ördöggel, és le is győzte nagymamucikája báli legyezőjével, azaz palacsintasütőjével. Most nekem is lett egy ilyen.
Vettem ugyanis egy óriás palacsintasütőt, mármint, serpenyőt, nem ezt a gépet, ami gázzal vagy villannyal működik, és amivel akár 40 centi átmérőjű palkót is süthet az ember. Ez a serpenyő 30 centis, mindössze 5 centivel nagyobb az átmérője a klasszikusnál, mégis, az eredményül kapott méret azt sugallja, hogy hűha, akár egytől is jóllakhatom.
Morgolódtam aztán a facebookon (lájkoltátok már az oldalt?), hogy hogyan lehet valakinek annyi esze, hogy legyárt egy teflonos serpenyőt, aztán a közepébe jól odaragaszt egy matricát, ráírja, hogy ne súrold, de a matrica nem távolítható el csak úgy simán, áztatással. Kaparászni kell. Egyre jobban. És még akkor is ott marad a felületen a ragadós anyag, amit végül csak a súrolószivacs hoz le. Később leesett, hogy nem a gyártó ragasztotta bele, nem, ő (olasz, egyébként) a serpenyő nyelére húzott egy információkkal bőven ellátott kartonlapot. A magyar importőr úgy látszik, nem találta meggyőzőnek, hogy erre a kartonlapra ragassza a hazai közönség számára fontos információt, neki bele a serpenyőbe kellett azt jól odanyomni, bosszantó időtöltésre kárhoztatva ezzel a felhasználói oldalon sorakozó háziasszonyokat és -embereket.
Na mindegy, végül azért sikerült, és a tapadásgátló bevonat sem sérült (legalábbis szemmel láthatóan), úgyhogy befoghattam munkára új szerzeményemet.
Hogy miért vettem óriás méretet? A fő oka az, hogy amikor tortillát sütök, általában a férjem, de a nagyobb gyerekek is másfelet kérnek. Persze, mindenki másképp. Hogyan csináljam megy, hogy egynek a fele csípős legyen, de a másik fele véletlenül se? Döntöttem – veszek egy akkora serpenyőt, amelyből egy darab tortilla egy adag lesz, és kész.
A másik magyarázatom a vásárlásra a változatosság keresése – nagyobb tészta, más lehetőségek, kevesebb idő alatt készül el ugyanakkora mennyiség, stb.
Ebben a serpenyőben próbáltam ki most a szénhidrátszegény tésztával készült guacamolés palacsintát, amibe még került egy kevés füstölt kacsamell, és leves után főételként következett ebédre. Senkinek nem jelentett problémát, hogy nem fehér lisztes tésztával kapta, ajánlom, hogy kísérletezzetek vele.
 |
| Hát igen, ezzel sok újat nem mutatok. Palacsintát mindenki látott már… |
A hozzávalókkal bajban vagyok. Ebben az egész “ételmódváltásban” vezérfonal volt számomra Szoó Judit Kilófaló sorozata, amelyben szerepel a kilófaló lisztkeverék receptje. Ezt kezdtem el használni, de aztán komoly probléma elé kerültem: a kilófaló lisztkeverék összetételét nem hozhatom nyilvánosságra, mert azért a szerző perel. A receptjeimbe meg nem írhatom, hogy vegyétek meg a könyvet, aztán keressétek meg az x. oldalon, miből, milyen arányokban kell keverni a különböző összetevőket. Ezért kénytelen voltam kreálni egy másik lisztkeveréket, ami nem esik szerzői oltalom alá. De akinek megvan a fent említett sorozat bármelyik része, nyugodtan készítse azzal keverékkel a palacsintákat. Vagy ezzel. Ahogy tetszik.
 |
| Ezzel a képpel sem indulok ételfotós pályázaton. De hozzám úgysem a fotókért jöttök, nem…? |
Hozzávalók:
20 dkg zabpehelyliszt
10 dkg teljes kiőrlésű tönköly búzaliszt
1 ek búzasikér
1 ek szójaliszt
1 ek szójafehérje izolátum
1 ek zabkorpa
1 tk sütőpor
7 dl rizstej v. tej
2 tojás
A hozzávalókból palacsintatésztát keverek, és kb. 20 percig pihentetem. Ha esetleg túlságosan besűrűsödne, hígítható még rizstejjel vagy tejjel, nekem nem kellett.
Kisütöttem a rendeltetésszerűen használt báli legyezőben a tésztát,és megtöltöttem guacamoléval, illetve szórtam rá kevéske vékonyra szeletelt füstölt kacsamellet. De innentől aztán fantázia dolga, ki mihez kezd a
palacsintákkal.
A guacamole receptjét leírtam itt.
______________________________________
Ha nem szeretnél lemaradni az újabb bejegyzésekről, iratkozz fel a hírlevelemre a jobb oldali sáv tetején található "Blogkövetés" ablakban.
Ó, és gyere a Facebookra is! Beszélgetni, lájkolni, nézegetni... Csatlakozhatsz hozzám az Instagramon is.
Ha tetszett, amit olvastál, oszd meg az alábbi gombok segítségével. Köszönöm:-)
Legközelebb próbáld meg vajjal. Én is meglepődtem mikor a barátnőm mondta, de bevált. Igaz, hogy teflonon még nem próbáltam.Hmm, finomnak tűnik a palacsintád. Én is kipróbálom valamikor.
Bocs. Úgy értettem, a matrica eltávolítását próbáld meg ,
Móni, neked hogy tetszik a kilófalós könyv? Én egyet megvettem (szintén a liszt miatt), de nagyot csalódtam benne: a vaníliapuding mint námbör van töltelék, a hulala istenítése (házi kolbászba is tesz zsír helyett, brrrr), az aromák használata miatt, nem is beszélve a pocsék képekről, ami azért durva egy 3500 forintos könyvnél, meg a szmájlihadseregről… megy a vaterára az enyém…
Norema, köszi a tippet,azthiszem, magamtól sohanemjutott vona eszembe…:))
Erinacea: hát igen. Én igazából a lisztkeveréket kezdtem el használni, de hogy hulalát vegyek…nincs az a fogyókúra. A képek egyenesen borzalmasak, amit mondjuk az első kötetnél még elnéz az ember – de amikor már valószínűleg több pénz állhatott rendelkezésre a másodiknál, harmadiknál, bizony, illett volna legalább olyan fotókat tenni bele, mint egy középszerű gasztroblogba. Már, ha mondhatok ilyet.
Ahogy mondjátok…a képek pocsékak, fekete-fehérek ( Bereznay vastag,nagyon igényes,színes könyve került 3990-be), a parasztos fogalmazás,a rengeteg elütés, fogalmazási hiba…rohadtul idegesít. és ezt kaptuk 3500 Ft-ért. nem mondom, hogy a sütik nem jók,amit eddig kipróbáltam, az ízlett mindenkinek, de például mikor azt írja: “ehhez a könyvhöz nem kell semmi extra hozzávaló”…nem,csak épp vedd meg a saját lisztemet 900 ft-ért, kösz. a szerző kőarcáról nem is beszélve. az számít legkevesebbet, de bakter az a nő minden fotón ugyanazt a képet vágja.élő egyáltalán??szóval annyi a szerencséje,h a receptek beváltak, különben kapott volna már tőlem egy kedves levelet.