Hát ezt is megértem.
Szülinapi ajándék leszek egy számomra teljesen idegen embernek – pontosabban nem én, hanem a főztöm. Ilyet romantikus dolgot egyszer olvastam még valamikor régen Fűszeres Eszternél, és nagyot sóhajtottam, ó, bárcsak velem is megesne ez…!
És most tessék.
A menüsort kitaláltam, a borokat is összeválogattam hozzá; mivel a mai időpontot egyeztettük elsőre (de végül módosítottak jövő hétre), pénteken megrendeltem a kitalált előételhez szükséges füstölt kacsamellet.
Keszthelyiek, környékbeliek, földijeim!
Tudtátok, hogy a Deák Ferenc utca elején, a Tűzoltósággal szemben működik a “Füstölt áruk boltja”? Szinte minden, illetve bármi van, a drágább, húzósabb cuccok rendelésre. A füstölt kacsamellet is rendelni kell – meg is tettem ezt a múlt pénteken (péntek délutánig, illetve szombat délelőttig lehet rendelni, akkor lesz meg a következő héten).
A kacsamellet ma el is hoztam a boltból, gyönyörű, nagy darab (mondjuk, lehetett volna kisebb is, mert nem olcsó mulatság), és elhelyeztem a spájzban. Délután hazahoztam a gyerekeket, legkisebbem indult is hamar az utca kutyáit meglátogatni – szokása szerint mindig visz nekik egy kis maradék sonkát, szalonnát; most is előhozta a spájzból, amit jónak vélt, és már épp farigcsálni kezdte volna a késsel, amikor megláttam. A kacsamell.
– Neeeeeee…!!! – kiáltottam elfúló hangon, és tigrisugrásban vetődve kimentettem az értékes húsdarabot kezei közül, ő meg nézett rám értetlenül:
– De hát akkor mit vigyek a Lüszinek…?
– Ezt ne, ezt ne, ezt ne – ismételgettem olyan meggyőzően, amennyire csak tudtam, és úgy tartottam tenyereimben a nemes árut, mint egyszer egy aranytömböt Londonban, a Bank of England Museum-ben. Ban?
Viszont, ha már előkerült, gondoltam, kipróbálom a megálmodott előételt, amelyet eddig csak képzeletben készítettem el.
Erre a nagy izgalomra.
Parmezános-mandulás keksz mézzel karamellizált körtével és füstölt kacsamellel. Vagy füstölt kacsamell mézzel karamellizált körtével és parmezános keksszel. Attól függ, honnan kezdjük.
Az előkészületeket mindenképp a keksznél kell.
Hozzávalók (kb. 18 darabhoz):
3 dkg parmezán sajt
2 dkg darált mandula
5 dkg teljes kiőrlésű tönkölyliszt
fél kk só
5 dkg hideg vaj
A parmezán sajtot lereszeltem, összekevertem a mandulával, a liszttel és a sóval, majd kis darabokra vágtam a vajat, és összegyúrtam vele a tésztát. Éppen összeállt egy jó kis gombóccá. Hűtőbe tettem húsz percre. Utána előmelegítettem a sütőt 200 fokosra, majd enyhén lisztezett gyúrólapon 2-3 mm vékonyra nyújtottam a tésztát, és egy kis, kb. 3 centis szaggatóval (amit linzerekhez vettem, amolyan virág-forma) kiszaggattam, sütőpapírral borított tepsire raktam, és 11 perc alatt megsütöttem.
A karamellizált körte következett, ennek hozzávalói:
3 dkg vaj
2 ek méz
1-2 körte
Nekem elég volt egy körte. Meghámoztam, kicsumáztam, felszeleteltem (nem túl vékonyan), a szeleteket félbe vágtam. A mézet egy serpenyőben összeolvasztottam a vajjal, amikor már karamellizálódott kissé, beletettem a körtedarabokat, és pár percig pároltam(?) benne mindkét felüket.
Már csak kis szeleteket kellett vágni a kacsamellből, és méretre igazítani a falatokhoz. Meg díszíteni egy kis rozmaringlevéllel.
Nem is tudom, mit mondjak. Az olyan szavak, hogy “hihetetlenül finom”, meg “döbbenetesen jó”, nem mondanak el róla semmit.
Nincs rá szó.
Ennyit tudok mondani erről az előételről.
Abban száz százalékig biztos vagyok, hogy a legjobb indítása egy vacsorának. Mondjuk, nekem ez után más nem is kéne. Csak ebből sok.
______________________________________
Ha nem szeretnél lemaradni az újabb bejegyzésekről, iratkozz fel a hírlevelemre a jobb oldali sáv tetején található "Blogkövetés" ablakban.
Ó, és gyere a Facebookra is! Beszélgetni, lájkolni, nézegetni... Csatlakozhatsz hozzám az Instagramon is.
Ha tetszett, amit olvastál, oszd meg az alábbi gombok segítségével. Köszönöm:-)
