Itt és most megígérem, becsszó, hogy nem alakulok át fogyókúrás bloggá. Gondot fordítok azon drága olvasóimra is majd, akiknek eszük ágában sincs diétázni, pláne életmódot váltani, mert jó nekik úgy, ahogy van.
De.
Viseljétek el, legyetek kedvesek, hogy egy kicsit gyakrabban előtérbe kerül a szénhidrátszegény étkezés, egyébként, csak az egészség megőrzése miatt is érdemes ezt szem előtt tartani, ha nem teljesen, hát legalább időnként.
Sokan használják az életmódváltás szót, ami nem más, mint eufemizmus a fogyókúrára; jobban is hangzott, amíg már nem azonosította mindenki az életmódváltást a fogyókúrával. Most, hogy ez megtörtént, új paradigma kiötlésén agyalhatunk, megállapodhatunk egy tetszőleges szóban akár, ne mondjuk, hogy fogyókúra (mert tudom, ez sokakat zavar), meg diéta, nevezzük például fittészkedésnek, majd, ha már ez is megtelik pejoratív tartalommal, hívjuk lópatkolásnak.
Mindegy, mit mondunk, mert a lényeg az, hogy szabaduljunk meg a súlyfeleslegtől, érezzük jól magunkat a bőrünkben, ráadásul tartsuk is meg az elért súlyt.
A kulcs, persze, az étel. Ezért is írtam a címben, hogy ételmódváltás. Mert változtatni kell az étkezési szokásokon, elsősorban hagyjuk el a fehér lisztes holmikat, másodsorban a finomított cukornak is mondjunk búcsút.
Hétvégén a pizza járt a fejemben; hogyan tudnék valami hasonlót előállítani a nem hizlaló kategóriában?
A szülinapi tortából indultam ki, és létrehoztam a szénhidrátszegény verziót. Nem élesztős, hanem sütőporos, tehát ne igazi pizzára számítsunk (valójában inkább pie, vagy quiche). De már az illúzió is valami.
Tény, hogy fogyókúrázni (életmódot váltani, fittészkedni, lovat patkolni) sosem olcsó mulatság. Én kezdésképpen elballagtam a Herbáriába, és vettem zabpehelylisztet, teljes kiőrlésű tönkölylisztet, zabkorpát, szójafehérje izolátumot – és fizettem háromezer-valahányszáz forintot. Aztán még visszamentem, és vettem steaviát, vagy sztíviát, mert szeretném végre kipróbálni. Ez közel háromezer. A nyírfacukorral vannak tapasztalataim, jók, csak keresem a leggazdaságosabb forrást. Megint csak nem olcsó.
Az édesítőszert nem ajánlom senkinek. Meggyőződésből.
Hozzávalók:
10 dkg zabpehelyliszt
1 dkg teljes kiőrlésű tönkölybúzaliszt
1 dkg zabkorpa
1 dkg szójafehérje izolátum
2-3 ek olívaolaj
1 tk sütőpor
1 tojás
1 tk só
A feltét:
fél vöröshagyma
2 gerezd fokhagyma
néhány bazsalikomlevél
kakukkfű
1 doboz hámozott, darabolt paradicsom (konzerv)
valami kis sajt a tetejére, lelkiismeret szerint
A tészta hozzávalóit összegyúrtam (ha nem áll össze, egy kis tojásfehérjét, ennek hiányában vizet tegyünk hozzá – de tényleg csak nagyon-nagyon keveset, evőkanalanként!), majd egy kicsit pihentettem a hűtőben. Kb. 20 perc múlva lisztezett gyúrólapon (igen, ez fehér liszt volt) kinyújtottam, és beletettem a fodros szélű piteformába. 10 percig elősütöttem 180 fokos sütőben. Visszavettem a hőfokot 160-ra.
Utána beletettem a szeletelt hagymát, a kis darabokra vágott fokhagymát, az aprított bazsalikomlevelet és kakukkfüvet, ráöntöttem a paradicsomkonzervet, megszórtam egy kis parmezánnal (csak az íze kedvéért…), és visszatettem 45 percre, a 160 fokos sütőbe.
Langyosan lehet szeletelni, és valójában frissen a legjobb. Pontosabban: frissen nagyon jó. Amikor áll, a paradicsom eláztatja a tésztát, ami ettől felpuhul, és nem lehet egy szeletet kézbe venni, mert mállik.
De ez legyen a legnagyobb baj, ugyebár. Mert hát mi a túrónak találtak ki a villát?!
A másik lényeges elem a mozgás. Akárhogy is fáj.
______________________________________
Ha nem szeretnél lemaradni az újabb bejegyzésekről, iratkozz fel a hírlevelemre a jobb oldali sáv tetején található "Blogkövetés" ablakban.
Ó, és gyere a Facebookra is! Beszélgetni, lájkolni, nézegetni... Csatlakozhatsz hozzám az Instagramon is.
Ha tetszett, amit olvastál, oszd meg az alábbi gombok segítségével. Köszönöm:-)
Nekem nagyon tetszik ez az új irányvonal, szívesen csatlakozok a lópatkoláshoz 🙂 Én a xilit mellett tettem le a voksom az édesítők terén, olyan finom kókuszos szaloncukrokat csináltam vele a hétvégén, hogy na!
Én se ajánlom a mesterséges édesítőszereket senkinek. :o) Inkább használjunk kevesebb, de valódi cukrokat (fruktóz), cukoralkoholokat (xylit, szorbit)vagy természetes édesítőszereket, édes ízű alapanyagokat. :o)Sajnos a szervezetet nem lehet leegyszerűsíteni, a mesterséges édesítők sok embernek okoznak fejfájást (valódit, semmi átvitt értelem), mert az édes íz megérzésekor a szervezet lokális emésztőrendszeri hormonokat választ ki, amelyek felkészítik a szervezetet a cukor emésztésére (nyálmirigyek és a hasnyálmirigy beizzítja a cukorbontó enzimei elválasztását) és a várható vércukorszint emelkedésre is, ami miatt az inzulinszint emelkedik, a vérben addig keringő vércukor csökken. Viszont a vércukor szint csökkenése (anélkül, hogy megérkezne a valódi utánpótlás) rossz közérzetet, fejfájást, ismételt éhségérzetet stb. vált ki. Tehát összességében véve, nem hogy használ, de növeli az étvágyat és esetleg fejfájást is okozhat. Ezt nem én találtam ki a pubmedről begyűjtött cikkben olvastam.
Olvastam, hogy a BL55 helyett a BL80 kenyérliszt is sokkal jobb, én abba tettem mindig 1/10 tönkölyt, 1/10 rozsot, zabpelyhet, meg ami volt otthon. Majd szépen lemaradt, de most vissza szándékozik térni, mert a kisfiamon megint ekcéma jelek vannak, és ha az ovis táplálékon nem tudok változtatni, akkor legalább az itthonin fogok.Altair, a kinyerés és finomítás során mi történik a fruktózzal? Molekulárisan mennyire barátja a testünknek? Én egyelőre mézet és finomítatlan barna cukrot használok, ami a tescóban 350/fél kg.És trükközök. A kelesztő vízbe mindig teszek lisztet, mert cukorrá bomlik belőle a keményítő.Vagy mazsolát, gyümölcsöt, ilyesmit darálok a sütikbe, mint édeset.
Szia! 🙂 Hallottál már a METODIC-ról? aholis.. mindenkinek megmérig a saját egyéni anyagcseréjét, anyagcsere típusát… és megmondják, mi az ami hasznos a szervezetednek, és mik azokat amiket tilos fogyasztani. Rendesen lehet enni mellette, és csak úgy olvadnak le a kilók mindenkineél egy idő után, mikor a szervezet visszazökken rendes bioritmusába… Mi is már régóta csak teljes kiőrlésű dolgokat fogyasztunk, elég nehéz 🙂 de megszokható. A palacsinta például nem éppen olyan, mint a régiből 🙂 viszont olyan laktató, hogy elég belőle egy darab! 🙂 SOK SIKERT ! 🙂 v.
Nono! Az éltmódváltás és a fogyókúra távolról sem ugyanaz! Nomen est omen, fogyó-kúra, vagyis egy rövidebb ideig tartó szakasz, melynek célja az áhított súly elérése. Sokszor drasztikusan kevés – vagy akár null – kalóriás étrenddel. Jojo effektus garantált! Az életmód váltás jóval hosszabb ideig, akár egy életen át is eltart. Nem kizárólag a súlycsökkentést helyezi előtérbe, inkább a test (és ezáltal a lélek) belső egyensúlyát, egészséges ételek bevitelét, a káros anyagok kizárását. Szóval értitek. A fogyókúra = zsírcsökkentés (bármilyen kínzó – akár gyilkos módszerrel), az életmódváltás = egészségessé, ellenállóvá tenni magam (az csak egy kellemes “melléktermék”, hogy az úszógumi eltűnik.)Ja és még egy fontos. A fogyókúra csakis az étrendre terjed ki. Az éltmód váltás az egész életvitelre.
Én külön köszönöm,hogy időt szánsz ,könnyed és frissítő ételek receptjeinek a megosztására is!Számomra bátorítás és motiváció is egyben.Viszont lenne egy kérdésem: A szójafehérje helyettesíthető-e valamivel? Sajnos én allergiás vagyok rá.
Én is próbáltam a nyírfacukrot, és nagyon-nagyon szerettem, de hát azt mi távolról sem engedhetjük meg magunknak. Sajnos.Ja, és az Aldiban a barnacukor szerintem aránylag olcsó.És az édesítőkhöz annyit, hogy a sógornőm nagy meggyőződéssel issza a light kólát, hogy az a kisebbik rossz, és az istennek sem sikerül róla meggyőznünk, hogy semmivel sem jobb, mint a rendes. És engem néz hülyének minden egyes alkalommal, ha a mesterséges édesítők kerülnek szóba. Ugyanígy az apósom is, aki cukorbeteg, ezért mesterséges édesítőket használ. Ez persze más tészta, a baj csak az, hogy oltári nagy botrányt csinált, hogy milyen anya vagyok én, hogy a kétéves gyerekemnek nem ilyen édesítőket adok, hanem rendes cukrot meg mézet. Mert hát tele van vele a tévé, hogy az milyen rossz. És tényleg tele van vele a tévé…. 🙁 És ezt mérhetetlen felelőtlenségnek tartom…..vajon hogy is jutottam ide? 😉
Tegnap pont azt akartam megkérdezni, hogy csak nekem nagyon drága mulatság ez a lópatkolás…? De ezek szerint nem. A.
Azért az sem mindegy ám, hogy mitől barna a barna cukor, én a Metro-ban vásárolok nádcukrot, jó fajta és nem is annyira drága.. Viszont a steviával nincsenek jó tapasztalataim, ha lesz jó recepted, Móni, tedd fel mindenképpen! Kösz 🙂
Szóval Móni, múltkor jól palira vettél mikor kérdeztem vmelyik szuper recept után: “Hogyhogy Ti nem vagytok 100 kilósak?”…Erre most életmódváltás:)Szerintem az a legnehezebb, hogy a családnak főz az ember, és ők meg kérik a szokásos finomságokat.Ráadásul annyi jó receptet kipróbálnék…Nem igazán pótolják a diétás finomságok mindegyiket.DE!Hetek óta visszafogom magam a sütéssel, fehér liszttel, cukorral.Nehéz, de fejben eldöntöttem.És igen kevesebbet bögészem a gasztroblogokat nekiálltam kötni, kreatív ajándékokat, díszeket készíteni (kifli és levendula)többet mozogni stb.DE MA AKKOR IS KAKAÓSCSIGÁT FOGOK SÜTNI a családnak :)is.
Egy gyakorlatias kérdés: Hogy oldod meg, hogy te és Nóra mást esztek, mint a többiek? Mindennap több félét főzöl? Vagy a fiúk is a “diétásat” eszik? Egyszer esetleg arról is írhatnál, hogy hogyan főzöl egy héten. Mármint megtervezed-e több napra előre, listát írsz, vagy hogy tudsz ennyiféle izgalmas, változatos ételt készíteni? Szerintem hasznos lenne.
Bizony, nem mindegy, mitől barna a cukor! Én barnacukrot nem is veszek. Sőt, sajnos, állítólag a nádcukor sem sokkal jobb, mint a sima kristály. A múltkor lelomboztak itt azzal, hogy a fruktóz is csak hangyányival. Szóval, marad a xilit, a sztívia, meg a sütőtök:))
Kriszti, az a vicces, hogy a családtagjaim nem híznak, csak én…:))) Az a kifli és levendula blog pedig fenomenális, elsőre legalább egy órán át böngésztem, az biztos.
DOminika, igyekszem nem külön főzni – általában olyan ételeket készítek, amelyeket részben vagy egészben mi is megehetünk Nórival, kis változtatással – klasszik példa a sült csirkemell szelet, de krumplipüré helyett nekünk zöldsalátával. Valahogy így próbálom.
dityingKépzeld Móni a kakaóscsiga felesben graham liszttel nem is rossz!!
Haha! Rossz helyre írtam az ellenőrző kifejezést. Biztos a cukorhiány miatt!!
:))) Nem értettem, mi akar lenni az a ditying… Klassz felfedezés! Nekem a teljes kiőrlésű tönkölyliszt a joker, az is mindenhez jó!