Vöröslencsés céklaleves
Amikor diétázom (szerintem ez a szó sem jobb, mint a fogyókúra – olyan, mint egy eufemizmus…), egészen vad ötleteim támadnak időnkét. Ifjú koromban egyik kedvencem volt ilyenkor a káposztalevél mézzel megkenve, feltekerve. Éva barátnőm meg majdnem elájult.
Szerintem ettől a recepttől sem lesz elragadtatva, pedig komolyan mondom, finom. Csak hát a cékla, szegény-szegény cékla nem bír észrevétlen maradni, és elriasztja az újdonságok iránt kevésbé fogékony népséget.
Én szeretem a céklát. Régebben azt hittem, csak savanyúságnak jó, de amióta gasztroblogot írok, e téren is szélesedett a látóköröm; használtam már céklát sütibe, levesbe többször is, készült belőle köret, saláta. És egyre inkább nem értem, mi ez a makacs fenntartás ezzel a nagyszerű zöldséggel szemben? Miért “borzasztó” egy lila leves? Mennyivel rosszabb, mint a zöld, vagy a narancssárga?
Az oroszok bezzeg nem szörnyednek el miatta. Az ő konyhájukban megszokott elem.
Hát most nálunk is gyakran előfordul, mert viszonylag nagyobb mennyiséget kaptam, amit igyekszem változatosan felhasználni.
Hozzávalók:
1 szál póréhagyma (kb. 20 dkg)
1 cékla
2 szál sárgarépa
10 dkg vöröslencse
3 gerezd fokhagyma
1 kk őrölt kömény
só
bors
almaecet
A póréhagymát hosszában félbevágtam, és megmostam folyó víz alatt a rétegek között is. Utána a feleket újfent feleztem, és az így kapott négy részt vékonyan felszeleteltem. Kevés olívaolajon dinsztelni kezdtem.
Közben megtisztítottam, és a V gyalun julienne-re (gyufaszál méret) gyalultam a répát és a céklát. A hagymához adtam. Apróra vágtam a fokhagyma gerezdeket is, és mentek a többihez.
Felöntöttem a zöldségeket kb. 1,5 liter vízzel, és forralni kezdtem. Amikor már forrt, hozzáadtam a vöröslencsét, és főztem úgy 15 percig. Közben sóztam, borsoztam, köményeztem, a vége felé kb. 3 ek almaecetet is beleraktam. Aztán, úgy nagyjából a felét kivettem egy edénybe, botmixerrel pürésítettem, majd visszaöntöttem a többihez. Így lett az eredmény egy klassz, savanykás, ámde, belátom, nem túl szép leves.
Én boldog voltam vele, mert jóllaktam vele.
Uzsonnára következett a nagyobbik lányom szülinapi tortája, ami egészen pontosan “torta light” kategória: erősen csökkentett kalória- és szénhidráttartalommal, mert az ünnepelt legalább olyan elszánt az életmódváltást illetően, mint én.
Ő még fut is esténként.
Kis háttérinformáció: az első képen látható levest addig-addig huzigáltam az alatta levő konyharuhán ide-oda az asztalon (kedvezőbb fényviszonyok elérése érdekében), amíg végül mind arra a fehér textilre ömlött. Nem könnyű bloggernek lenni.
______________________________________
Ha nem szeretnél lemaradni az újabb bejegyzésekről, iratkozz fel a hírlevelemre a jobb oldali sáv tetején található "Blogkövetés" ablakban.
Ó, és gyere a Facebookra is! Beszélgetni, lájkolni, nézegetni... Csatlakozhatsz hozzám az Instagramon is.
Ha tetszett, amit olvastál, oszd meg az alábbi gombok segítségével. Köszönöm:-)