Talány

• maimoni
• 2011-11-04

Még nem áradoztam komolyabban új lakóhelyünkről, de itt lakásunk minden percét élvezem. A Keszthely és Vonyarcvashegy közötti útvonalon helyezkednek el kedvenc boltjaim, így mostanában, miután reggel elszállítottuk a gyerekeket az iskolába, hazafelé egyszerűen csak beugrok a gyenesdiási sarki kisboltba zöldségért, pékáruért, felvágottért, majd a vonyarci henteshez húsért, ha kell.

Szeretem, hogy megismernek, köszönnek, ajánlják, ha friss valami, és azonnal jelzik, ha inkább nem kéne megvennem azt a bizonyos árut. És a vevők! Beszélgetnek, hisz egy faluban községben laknak, ismerik egymást.

Legutóbb a hentesnél, a mögöttem sorban álló ötvenes férfi mellém lépett, és megkocogtatta az előttem álló hetvenes néni vállát.

– Margitka…! – mire a néni hátrafordult:

– Nahát, Béluskám!!! Ezer éve nem láttalak! És mekkora lányod van már! – nézett rám egyik ámulatból a másikba esve.

– Nem vagyok a lánya – mosolyogtam zavartan. Erre a néni enyhén felhúzott szemöldökkel:

– Neeem?! Hanem…?

 

______________________________________

Ha nem szeretnél lemaradni az újabb bejegyzésekről, iratkozz fel a hírlevelemre a jobb oldali sáv tetején található "Blogkövetés" ablakban.

Ó, és gyere a Facebookra is! Beszélgetni, lájkolni, nézegetni... Csatlakozhatsz hozzám az Instagramon is.

Ha tetszett, amit olvastál, oszd meg az alábbi gombok segítségével. Köszönöm:-)