Még nem áradoztam komolyabban új lakóhelyünkről, de itt lakásunk minden percét élvezem. A Keszthely és Vonyarcvashegy közötti útvonalon helyezkednek el kedvenc boltjaim, így mostanában, miután reggel elszállítottuk a gyerekeket az iskolába, hazafelé egyszerűen csak beugrok a gyenesdiási sarki kisboltba zöldségért, pékáruért, felvágottért, majd a vonyarci henteshez húsért, ha kell.
Szeretem, hogy megismernek, köszönnek, ajánlják, ha friss valami, és azonnal jelzik, ha inkább nem kéne megvennem azt a bizonyos árut. És a vevők! Beszélgetnek, hisz egy faluban községben laknak, ismerik egymást.
Legutóbb a hentesnél, a mögöttem sorban álló ötvenes férfi mellém lépett, és megkocogtatta az előttem álló hetvenes néni vállát.
– Margitka…! – mire a néni hátrafordult:
– Nahát, Béluskám!!! Ezer éve nem láttalak! És mekkora lányod van már! – nézett rám egyik ámulatból a másikba esve.
– Nem vagyok a lánya – mosolyogtam zavartan. Erre a néni enyhén felhúzott szemöldökkel:
– Neeem?! Hanem…?
______________________________________
Ha nem szeretnél lemaradni az újabb bejegyzésekről, iratkozz fel a hírlevelemre a jobb oldali sáv tetején található "Blogkövetés" ablakban.
Ó, és gyere a Facebookra is! Beszélgetni, lájkolni, nézegetni... Csatlakozhatsz hozzám az Instagramon is.
Ha tetszett, amit olvastál, oszd meg az alábbi gombok segítségével. Köszönöm:-)
Ez azt jelenti, hogy annyira fiatalos vagy, hogy egy ötven éves férfi lánya lehetnél, azaz max ha 26-30-nak nézel ki:):)
Én nagyon szeretem a falusi életet. Éppen azt amit, írsz, hogy nálunk még beszélgetnek, érdeklődnek egymás iránt, a pletyka részét, pedig egy könnyed hajigazítással el kell engedni a fülünk mellett. A házunktól mire a postáig érek, legalább 4-5 dolgot el tudok intézni (10 perc): a friss tojástól, a házi tejig, a kenyértől, a vízvezeték javításáig. Semmi pénzért nem költöznék a városba, pedig ott éltem le az életem első 38 évét! Erika
Egyszerű kis esetek:zöldségesnél:- Kapor van?- Nincs sajnos.Néni a boltban:- Nekem van, jöjjön el érte.- Jó, délután átküldöm a lányom hol lakik?- X utca. Maguk hol laknak? Melyik házban?Megmondtam kinek a házát vettük meg, egy óra múlva ott volt a néni a friss kaporral. Pedig tényleg mentünk volna érte, de ő elhozta (egy utcányira lakik tőlünk)A másik:Hó vége előtt, mikor az anyagi helyzet nem jó, a kutya kitört két nagy ablakot véletlen. Tél közepe volt.Felhívtam az üvegest, megcsinálja-e hitelbe, megcsinálta. Ott megvárhattuk, nagyon rendesek voltak. Ilyen esetek a nagyvárosban nem nagyon vannak.Jó a házi tej, tojás, én meg el fogom látni őket a mosószappanommal :))
Ez mennyire jellemző
Nekem is bejön a falusi lét! Pont, mint amiket ti is írtok. Volt, hogy mind a 3 gyerek beteg volt. Férj korán ment, későn jött. Én meg megrendeltem már előző nap a kenyeret, de nem tudtam érte menni. Szóltam a péknek, hogy gáz van. Rögtön talált egy vevőt aki elhozta nekem a kenyeret és egy hét múlva, mikor ki tudtuk dugni az orrunkat a házból elbattyogtam kifizetni.A legjobb összeköttetéseket az ovin keresztül szereztem. Az számít, ha egy csoportba jár a gyerek a hentes, patikus, házidoki asszisztense, a tornatanár gyerekével. A péknél mindenkiről lehet hallani. Ha beindulnak az oviban a betegségek, akkor itt tudjuk meg melyik gyereknek mi baja van és miért nem látjuk őket. Aztán ha végre találkozunk lehet örvendeni, hogy végre mindenki egészséges. :DÉs még sorolhatnám….
Rita, szerintem nem volt a nénin szemüveg…:)))
Egyébként hogy volt tovább? Ki is vagy te voltaképpen??????!!!!
Hát én csak ott álltam…:))
Gratula a jó választáshoz!Itt egészen más, 42 (jaj és juj) éve vagyok lakója, gyütt-ment maradok, még akkor is, ha ezerszer többet tettem , tettünk e helyért.Idegenkedők, gyanakvók: a boltban meg tudom állapítani ki az, aki nem helybéli…Magára zárt világban él az ember – részben okkal az extra nagy bűnözés miatt.Otthonunk külön világ, csend, Duna, szélcsengő – nagyon szeretem.Város ugyan, de hátrányaival….Mikor elmegyek más tájakra, akár Nógrádba, Nyírségbe szíven üt a kedvesség, ami nálunk ritka, mint a fehér holló….
Szerintem én megfulladtam volna a röhögéstől
Nálunk az agyon szidott lakótelepen is ismerik egymást az emberek, beszélgetnek egymással. A kis boltok eladói is személyesen ismerik a vevőket, tudják, ki mit szokott vásárolni. Én a falun nem tudtam beilleszkedni. Zárkózott, mogorva emberek éltek, akik lenézték az idegeneket. Nagyvároson jobban el lehet vegyülni, itt nem tűnik fel, ha valaki cigány, vagy zsidó. Volt olyan falu, ahonnan valakit ezért kiszekáltak.
Ó, hát az a jó, ha mindenki olyan helyen élhet, ahol jól érzi magát! :o)Köszönet a vidám bejegyzésért, Béluska lánya! :o)