Éppen csak megmelegedtünk itt az új helyen, és máris egy családi dráma kellős közepében találtuk magunkat.
Az egyik alig-ismerős (nevezzük kvázi szomszédnak) tegnap este becsengetett, hogy a felesége elhagyta, és távozásakor megemlítette, hogy ő most valószínűleg öngyilkos lesz. Próbáltuk nyugtatni, vigasztalni, aztán elment. Megbeszéltük, ma reggel megnézzük. Az autója a ház előtt állt, a mobil kikapcsolva, a vezetékes telefont nem vette fel, csengetésre nem jött elő; most ilyenkor mi van?
A rendőr ismerős, akit meg akartam keresni a fenti kérdéssel, szintén nem vette fel.
Valódi szomszédja felcsengetése volt a következő lépés- ő meg mondta, hogy két éve volt egy ugyanilyen szitu, de még búcsúlevelet is akasztott a férfi a kapura, amelyben minden ismerősétől bocsánatot kért; akkor ő, ez a szomszéd volt ilyen dilemmában, mint mi most.
Hívjuk a rendőrséget? Rátörik az ajtót, mondjuk, aztán kiderül, hogy emberünk csak szunyókál, mivel egész éjjel a feleségét kereste.
Hagyjuk az egészet, majd csak lesz valahogy? És mi van, ha pont miattunk…szóval, értitek.
Nem tudtuk, mit tegyünk.
A rendőr ismerős, akit meg akartunk kérdezni, továbbra sem vette fel a telefont.
Aztán a szomszéd dél körül látta emberünket elmenni az autójával.
Él.
______________________________________
Ha nem szeretnél lemaradni az újabb bejegyzésekről, iratkozz fel a hírlevelemre a jobb oldali sáv tetején található "Blogkövetés" ablakban.
Ó, és gyere a Facebookra is! Beszélgetni, lájkolni, nézegetni... Csatlakozhatsz hozzám az Instagramon is.
Ha tetszett, amit olvastál, oszd meg az alábbi gombok segítségével. Köszönöm:-)