Szülőtársak, mit lehet tenni?
A hiba bizonyára az én készülékemben van.
Jön a kamaszkorú gyermek valami hülyeséggel, aminek láttán/hallatán kiugrik belőlem az indulat, az az indulat, ami kiugrott az én szüleimből is annak idején, amikor én meg megfogadtam, hogy na, én ezt így nem fogom, és tessék.
Bálint fiammal reggel személyit csináltattunk az okmányirodában. Az enyém lejárt, neki meg mondtam, jöjjön el velem, mert decemberi szülinapjáig meg kellene csináltatnunk az övét, mert előtte ingyen van, utána már pénzbe kerül. És amikor végeztünk, hirtelen lesápadt, és azt mondta:
– Otthon hagytam a szertárkulcsot.
Kosárlabda-edzésen volt ugyanis tegnap délután, a tesitanár már elment, amikor végeztek, a kulcs nála maradt, gondolta, majd reggel visszaadja a tanárnak.
De otthon maradt.
Nos, ez, amíg Keszthelyen laktunk, nem volt probléma, biciklivel három, gyalog tíz perc alatt otthon voltak a gyerekek, így aztán, ha elfelejtettek valamit, szerencsés esetben egy szünetben haza lehetett érte lógni.
Na, de most, hogy 6 kilométerrel odébb mentünk, ez már nem olyan egyszerű. Reggel bevisszük őket, és igyekszünk délután csak egyszer újra bemenni, mert hát logisztika is van a világon, különösen 400-hoz közeli benzinár mellett. A nagyok közlekednek busszal, vagy megvárják, amíg megyünk a kicsi(k)ért.
– Hol maradt a kulcs? – kérdeztem Bálintot.
– Otthon, az íróasztalomon.
– Miért nem tetted a táskádba? – szaladt ki a számon, de rögtön meg is bántam. Hát most komolyan, hogy lehet ilyen hülyeséget kérdezni? Miért nem tette? Nyilván azért, mert elfelejtette. Mert ha betette volna, nem maradt volna otthon, és nem lenne az egész probléma. Mintha én nem szoktam volna elfelejteni dolgokat…csak hát én már felnőtt vagyok, és engem nem szid le senki, ha a feledékenységem miatt egy plusz utat meg kell tennem az otthonom és a cél között.
– Azt ne várd, hogy most azonnal kocsiba ülök, hazarohanok a kulcsért… – mondtam még mindig felpaprikázódva, aztán szépítettem – …csak abban az esetben, ha a feledékenységed miatt ma meghiúsulnának a testnevelésórák az iskolában. Menj be, kérdezd meg a tornatanárt, hogy van-e másik kulcs, ha nincs, behozom.
Volt.
Teljesen értelmetlenül felhúztam magam, ráadásul totál igazságtalanul, mert ugyanolyan feledékeny szoktam lenni időnként, mint fent említett gyermek. És a feledékenységre nem gyógyszer az, ha utólag jól letolják az embert, tudom. Attól nem lesz figyelmesebb, ez egészen biztos.
Ismerős a probléma? Ti hogyan kezelitek?
______________________________________
Ha nem szeretnél lemaradni az újabb bejegyzésekről, iratkozz fel a hírlevelemre a jobb oldali sáv tetején található "Blogkövetés" ablakban.
Ó, és gyere a Facebookra is! Beszélgetni, lájkolni, nézegetni... Csatlakozhatsz hozzám az Instagramon is.
Ha tetszett, amit olvastál, oszd meg az alábbi gombok segítségével. Köszönöm:-)