Kombe, csak így egyszerűen

Bizony, egy éve már annak, hogy Chef Viki blogján megláttam a juhtúrós-kolbászos kombe receptjét. Ott azonnal felkiáltottam, hogy ezt én is – aztán ennyiben maradtunk.
Sok víz lefolyt erre-arra azóta, a kombe az én konyhámból nem került ki, egészen tegnapig. Azóta viszont már másik variációban most sül az újabb adag.
Csak jól fényképezni nem sikerült.

Az azért talán látszik, hogy töltött, kissé leveles – na jó, többrétegű – kelt tésztáról van szó. Nem csodálkozom rajta, hogy akkor, egy éve végigsöpört a blogokon, mert ha azt mondom, elképesztően finom, csak egy újabb közhelyes megjegyzéssel vagyok előrébb, ám a lényegből mit sem érzékeltettem.
Szóval most, egy év után én is ideértem, és jól van ez így, mert legalább azok is megismerik ezt a remekművet, akik tavaly még nem olvastak gasztroblogokat.
Az alap hozzávalók tehát:
65 dkg liszt
3,5 dl tej
1 dl víz
2,5 dkg élesztő
1 ek só
bors

Egy mély tálba öntöm a lisztet, közepében mélyedést alakítok ki, beleöntöm a langyos vizet és a tejet, belemorzsolom az élesztőt. Amikor felhabosodik, hozzáadom a sót, tekerek rá némi borsot, és összegyúrom a tésztát. Régebben ezt a műveletet kenyérsütő géppel végeztettem volna, de amióta elromlott, rájöttem, hogy tök jól megvagyok nélküle. Ami viszont hiányzik itt az új házban, az a mosogatógép. Nem is a mosogatás miatt – bár kicsit érzem kacsóimon -, hanem mert a mosogatógépben azonnal eltüntethető a rumli. Na, hát az most nem megy.
Mindenesetre a tésztát háromfelé veszem, kis cipókat formázok belőle.
Előveszem a tölteléket: 20 dkg juhtúrót összekeverek 1 dl tejföllel, és apróra vágok annyi kolbászt, amennyit gondolok. Amennyi van. Ezt is belekeverem.
10 dkg vajat megolvasztok. Külön.
És akkor most:

Elkezdem kinyújtani az első gombócot, jó vékonyra, jó nagyra. Amennyire tudom.

Aztán lehúzom a gyúrólapról az első tésztát, és kinyújtom a másodikat is, ugyanakkorára. A megolvasztott vaj közel harmadát elosztom ezen a tésztán, majd ráhelyezem a második lapot.

Ezen a második lapon elosztom a tölteléket, majd kinyújtom valahol a harmadik tésztagombócot, és ezzel fedem be ezt a szintet.

Jön az olvasztott vaj második harmada.

A képen látható módon behajtom az egyik oldalt…

…aztán a másikat.

Az eredeti receptben nem így megy tovább, de nekem ez bevált: behajtom a két lezáratlan véget…

…és aztán a felénél összehajtom, hogy sehol ne szökjön ki a töltelék. Bent is maradt minden, szépen.

A maradék vajjal kikenem a közepes tepsimet (28×30-as), és belefektetem a csomagot. 1 órán át kelesztem, közben időnként lapítok rajta, hogy vegye fel a tészta a tepsi méretét.

Amikor megkelt, bevágom a képen látható módon, megkenem felvert tojással, és megszórom szezám-illetve fekete hagymamaggal. 180 fokosra állítom a sütőt (nem melegítettem elő külön), és betolom a tepsit 40 percre.

Ééés így jött ki onnan.
Nehéz abbahagyni, az az igazság.

Úgyhogy ma sütöttem ajándékba egy nagyobb társaságnak, amit tejfölös juhtúróval kentem meg, majd lila hagymát és sonkát terítettem el a tetején; ezt viszont kockákra vágtam, és így sokkal jobban tetszik nekem, a szeletek nagyon nagy adagok, ezek a kis kockák viszont éppen jók.

Na, igen…hogy hova lett az a sarok. Talán Agatha Christie tudott volna valami jó kis történetet kitalálni köré, és nem maradna a prózai magyarázat: megettem. Pedig én TUDOM, hogy először fényképezünk, aztán eszünk… – mit várjak ezek után a gyerekektől?!

______________________________________

Ha nem szeretnél lemaradni az újabb bejegyzésekről, iratkozz fel a hírlevelemre a jobb oldali sáv tetején található "Blogkövetés" ablakban.

Ó, és gyere a Facebookra is! Beszélgetni, lájkolni, nézegetni... Csatlakozhatsz hozzám az Instagramon is.

Ha tetszett, amit olvastál, oszd meg az alábbi gombok segítségével. Köszönöm:-)