Na, most már fáradt vagyok.
Most már unom a költözést.
Még mindig van cucc, de nem is a holmik ki-és behordása fáraszt el nagyon, hanem tudjátok mi? Hogy tőlem várják, döntsem el, mi kell, és mi nem. Mi menjen a szemétbe, mi menjen a hajléktalanokat is gondozó alapítványnak. Mit ajándékozzunk oda és kinek. Mit tegyünk fel a Vaterára (és majd mikor, és persze ki…)? És akkor jönnek a kérdések: ebben a zsákban mi is van? És abban a dobozban? Anya, ez szemét? De hát ez nekem kell!!!
És kiveszi a lerongyolódott lovat, amivel nem játszott már fél éve, mert van másik húsz, de most meglátta, és könnybe lábadt szemmel ölelgeti; én meg izgulok, nehogy nekem áttúrja az egész zsákot, mert még a végén mindent visszament belőle.
Na de szépül az új otthon, ahogy azt már tegnap is mondtam, és ma már végre a tűzhelyt (tűzhelyet?) is sikerült beüzemelni. Főztem is egyből kétfélét, amit sajnos nem mutathatok meg, nagy bánatomra, mert szívesen kikérném a véleményeteket; a Nők Lapja 41. heti számába kértek tőlem két receptet, azon dolgoztam ma délelőtt.
De a sütit, amit elsőként készítettem az új helyen, azt mindenképpen bemutatom. Éva barátnőm szokta sütni rendszeresen, ő találta a receptet Chef Viki blogján, aki Limaránál látta, aki a rádióban hallotta.
Én Viki receptjét követtem, az eredmény a következő:
Szerintem a kép egyértelműen igazolja, hogy ez aztán csokis. Az.
Sütéssel együtt 35 perc, megéri a fáradságot!
Hozzávalók (22 cm-s pite-vagy tortaformához):
10 dkg étcsoki (jó magas kakaótartalmú)
15 dkg vaj
15 dkg cukor
2 ek cukrozatlan kakaópor
1 tk vanília kivonat
3 tojás
10 dkg liszt
10 dkg szeletelt mandula
Melegítsük elő a sütőt 180 fokosra.
Mikróban (vagy gőz felett) olvasszuk össze a csokit, a vajat, a kakaóport és a cukrot. Amikor már csak langyos, egyesével üssük bele, és keverjük el a tojásokat.
Keverjük bele a lisztet, a vaníliakivonatot…
…és 5 dekát a mandulából.
Alaposan dolgozzuk össze (ez igazából pár pillanat alatt meg is van), és öntsük a sütőpapírral bélelt formába, szórjuk a tetejére a mandula másik felét, majd süssük maximum 20 percig.
Ne süssük túl, nem baj, ha még puha, az úgy pont jó lesz. Vegyük ki a sütőből, és rácson hagyjuk kihűlni. ha addig bírunk várni, amíg langyos lesz, az már jó.
És akkor most itt van Ő, az én kedves tűzhelyem:
Nagyon jó választás volt, nem is gondoltam akkor, amikor öt évvel ezelőtt megvettem; inkább ösztönösen, mint tudatosan néztem ki ezt, és maximálisan meg vagyok vele elégedve. Annyira a szívemhez nőtt, hogy nem hagytam a régi lakásban: az új tulajdonos majd vegyen magának egy olyat, amilyet szeretne. Nekem ez kell.
______________________________________
Ha nem szeretnél lemaradni az újabb bejegyzésekről, iratkozz fel a hírlevelemre a jobb oldali sáv tetején található "Blogkövetés" ablakban.
Ó, és gyere a Facebookra is! Beszélgetni, lájkolni, nézegetni... Csatlakozhatsz hozzám az Instagramon is.
Ha tetszett, amit olvastál, oszd meg az alábbi gombok segítségével. Köszönöm:-)