Francia csokitorta annak örömére, hogy végre működik a tűzhelyem

Na, most már fáradt vagyok.

Most már unom a költözést.

Még mindig van cucc, de nem is a holmik ki-és behordása fáraszt el nagyon, hanem tudjátok mi? Hogy tőlem várják, döntsem el, mi kell, és mi nem. Mi menjen a szemétbe, mi menjen a hajléktalanokat is gondozó alapítványnak. Mit ajándékozzunk oda és kinek. Mit tegyünk fel a Vaterára (és majd mikor, és persze ki…)? És akkor jönnek a kérdések: ebben a zsákban mi is van? És abban a dobozban? Anya, ez szemét? De hát ez nekem kell!!!

És kiveszi a lerongyolódott lovat, amivel nem játszott már fél éve, mert van másik húsz, de most meglátta, és könnybe lábadt szemmel ölelgeti; én meg izgulok, nehogy nekem áttúrja az egész zsákot, mert még a végén mindent visszament belőle.

Na de szépül az új otthon, ahogy azt már tegnap is mondtam, és ma már végre a tűzhelyt (tűzhelyet?) is sikerült beüzemelni. Főztem is egyből kétfélét, amit sajnos nem mutathatok meg, nagy bánatomra, mert szívesen kikérném a véleményeteket; a Nők Lapja 41. heti számába kértek tőlem két receptet, azon dolgoztam ma délelőtt.

De a sütit, amit elsőként készítettem az új helyen, azt mindenképpen bemutatom. Éva barátnőm szokta sütni rendszeresen, ő találta a receptet Chef Viki blogján, aki Limaránál látta, aki a rádióban hallotta.

Én Viki receptjét követtem, az eredmény a következő:

Szerintem a kép egyértelműen igazolja, hogy ez aztán csokis. Az.

Sütéssel együtt 35 perc, megéri a fáradságot!

Hozzávalók (22 cm-s pite-vagy tortaformához):

10 dkg étcsoki (jó magas kakaótartalmú)

15 dkg vaj

15 dkg cukor

2 ek cukrozatlan kakaópor

1 tk vanília kivonat

3 tojás

10 dkg liszt

10 dkg szeletelt mandula

Melegítsük elő a sütőt 180 fokosra.

Mikróban (vagy gőz felett) olvasszuk össze a csokit, a vajat, a kakaóport és a cukrot. Amikor már csak langyos, egyesével üssük bele, és keverjük el a tojásokat.

Keverjük bele a lisztet, a vaníliakivonatot…

…és 5 dekát a mandulából.

Alaposan dolgozzuk össze (ez igazából pár pillanat alatt meg is van), és öntsük a sütőpapírral bélelt formába, szórjuk a tetejére a mandula másik felét, majd süssük maximum 20 percig.

Ne süssük túl, nem baj, ha még puha, az úgy pont jó lesz. Vegyük ki a sütőből, és rácson hagyjuk kihűlni. ha addig bírunk várni, amíg langyos lesz, az már jó.

És akkor most itt van Ő, az én kedves tűzhelyem:

Nagyon jó választás volt, nem is gondoltam akkor, amikor öt évvel ezelőtt megvettem; inkább ösztönösen, mint tudatosan néztem ki ezt, és maximálisan meg vagyok vele elégedve. Annyira a szívemhez nőtt, hogy nem hagytam a régi lakásban: az új tulajdonos majd vegyen magának egy olyat, amilyet szeretne. Nekem ez kell.

Címkék:

 

______________________________________

Ha nem szeretnél lemaradni az újabb bejegyzésekről, iratkozz fel a hírlevelemre a jobb oldali sáv tetején található "Blogkövetés" ablakban.

Ó, és gyere a Facebookra is! Beszélgetni, lájkolni, nézegetni... Csatlakozhatsz hozzám az Instagramon is.

Ha tetszett, amit olvastál, oszd meg az alábbi gombok segítségével. Köszönöm:-)

Tovább a blogra »