Bár a facebookon csak lazán odavetettem szombat délután, hogy a tortakészítés után a második napirendi pont a költözés, azért ne gondoljátok, hogy néhány óra alatt átcipeltük az életünket A-ból B-be.
| Az első adag holmi érkezése |
Szombaton mindössze elkezdtük a műveletsort, vittünk magunkkal annyi cuccot, amennyit tudtunk. A költözés még ma is tart, sőt, holnap is, és az a gyanúm, hogy ez a hetünk úgy, ahogy van, erre megy. De nem hajt bennünket a tatár, nem kell rohannunk a kiköltözéssel.
Amit viszont most ízlelgetünk, az a bejárás. Eddig Keszthely belvárosához igen közel éltünk, a gyerekek gyalog jártak iskolába – hát, ez most már nem pálya. Új lakóhelyünk Vonyarcvashegy, és ha azt mondom, hogy 6 km az iskolától, budapesti, illetve az agglomerációban élő olvasóim nyilván fetrengve nevetnek azon, hogy ez nekünk nehezített pálya. Nos, az eddigi kényelmes közlekedést tekintve az – ám gyerekkoromban mi is kiköltöztünk a városból egy közeli kis faluba, én 12 éves voltam, az öcsém 7, és simán vettük a buszos akadályt. Nem hiszem, hogy gond lesz. Most ismerkedünk a buszjáratokkal, és a kezdeti kényeztető időszak után a nagyokat a buszos közlekedés irányába orientáljuk. A megálló 600 méterre van a háztól.
Tetszik nekem ez a hely, itt lakunk az erdőtől 200 méterre, a Balatontól sem messze – az emeleti szobákból még látni is lehet a tavat -, még azt is elhatároztam, hogy újra elkezdek esténként futni.
Ezt a fotót már mutattam a facebookon, de ide is kiteszem, mert nagyon tetszik: a kilátás az emeleti konyhaablakból.
______________________________________
Ha nem szeretnél lemaradni az újabb bejegyzésekről, iratkozz fel a hírlevelemre a jobb oldali sáv tetején található "Blogkövetés" ablakban.
Ó, és gyere a Facebookra is! Beszélgetni, lájkolni, nézegetni... Csatlakozhatsz hozzám az Instagramon is.
Ha tetszett, amit olvastál, oszd meg az alábbi gombok segítségével. Köszönöm:-)
