A rút kiskacsa – avagy mi legyen a maradék tejbedarából?
Előfordul, hogy reggel arra ébredek, legyen valamiféle változatosság a reggeliben, üsse kő, gyorsan főzök tejbedarát, hogy mire az álmos szemű gyermekek előbotorkálnak, már lehessen is adni nekik.
Aztán mi történik?
Ott a lábasnyi gőzölgő tejbegríz, csemeték jönnek, én szinte költői kérdésnek szánom, hogy kértek-e, mert nem várok rá választ, hiszen biztos vagyok benne, hogy persze – és mit mondanak?
– Hááát…mit lehet még enni?
Mit lehet MÉG? Hát ez nem jó?
Ő valami sósat enne.
Rendben, te egyél szendvicset. Jön a következő delikvens, ő is köszöni, de maradna a gabonapehelynél, és aztán csak a szociálisan és egyébként is érzékeny hármas számú, ő látja, hogy porrá zúzódik lassan minden önbizalmam, csalódott arcomat szemlélve odalép hozzám, megveregeti a vállam:
– Nem baj, anya, én kérek.
Aztán elmennek iskolába, én meg ott maradok vagy öt adag tejbedarával megfürödve.
Amikor kihűl, bevágom a hűtőbe, ne is lássam. Aztán, van, amikor még aznap piskótatekercs-töltelék lesz belőle, mondjuk lekvárral, vagy csokival kiegészítve, van, hogy eszegetnek még ebéd után belőle desszert helyett, és az is megesik, hogy bent felejtődik a hűtőben, és pár nap múlva dobom ki fájó szívvel, bosszúsan, ahogy van.
Most is ott volt második napja, amikor eszembe jutott: a legmenőbb éttermek adják a tejbedarát ilyen-olyan édességekbe, felturbózva, úgyhogy most én is készítek belőle valami hangzatos nevű desszertet. Úgy fogom hívni, hogy grízmousse ganache-sal.
Így lett a rút kiskacsából hattyú. Nem volt kérdés, hogy ki kér. Inkább csak annyi hangzott el: anya, ugye, te fogyózol? Megehetem a tiédet?
Hozzávalók:
maradék tejbedara – én mindig 1 literből főzöm 2,5 dl grízzel, és mondom, alig evett belőle valaki… maradt kb. úgy 7 dl tejből főzött mennyiség
2,5 dl tejszín (nem főző)
porcukor
A ganache-hoz:
10 dkg étcsoki
1 dl tejszín
A teendő annyi, hogy a tejszínből kevés porcukorral habot verünk, majd ezzel fellazítjuk az összeállt tejbedarát. Én egy részével botmixerrel összeturmixoltam, és a maradék habot már csak kanállal beleforgattam.
A csokit összeolvasztottam a tejszínnel egy kis lábaskában. Nem kell, sőt, nem is szabad forralni, melegítsük, és amikor a csoki már nagyjából elolvadt, zárjuk is el alatta a lángot, aztán már csak kevergessük, amíg az egész egynemű, fényes nem lesz.
Osszuk el tálkákba a habot (nekem ötfelé sikerült), a tetejükre öntsünk a csokiból (amikor már az nem meleg). Tegyük hűtőbe. Vagy együk meg azonnal.
______________________________________
Ha nem szeretnél lemaradni az újabb bejegyzésekről, iratkozz fel a hírlevelemre a jobb oldali sáv tetején található "Blogkövetés" ablakban.
Ó, és gyere a Facebookra is! Beszélgetni, lájkolni, nézegetni... Csatlakozhatsz hozzám az Instagramon is.
Ha tetszett, amit olvastál, oszd meg az alábbi gombok segítségével. Köszönöm:-)