Előfordul, hogy reggel arra ébredek, legyen valamiféle változatosság a reggeliben, üsse kő, gyorsan főzök tejbedarát, hogy mire az álmos szemű gyermekek előbotorkálnak, már lehessen is adni nekik.
Aztán mi történik?
Ott a lábasnyi gőzölgő tejbegríz, csemeték jönnek, én szinte költői kérdésnek szánom, hogy kértek-e, mert nem várok rá választ, hiszen biztos vagyok benne, hogy persze – és mit mondanak?
– Hááát…mit lehet még enni?
Mit lehet MÉG? Hát ez nem jó?
Ő valami sósat enne.
Rendben, te egyél szendvicset. Jön a következő delikvens, ő is köszöni, de maradna a gabonapehelynél, és aztán csak a szociálisan és egyébként is érzékeny hármas számú, ő látja, hogy porrá zúzódik lassan minden önbizalmam, csalódott arcomat szemlélve odalép hozzám, megveregeti a vállam:
– Nem baj, anya, én kérek.
Aztán elmennek iskolába, én meg ott maradok vagy öt adag tejbedarával megfürödve.
Amikor kihűl, bevágom a hűtőbe, ne is lássam. Aztán, van, amikor még aznap piskótatekercs-töltelék lesz belőle, mondjuk lekvárral, vagy csokival kiegészítve, van, hogy eszegetnek még ebéd után belőle desszert helyett, és az is megesik, hogy bent felejtődik a hűtőben, és pár nap múlva dobom ki fájó szívvel, bosszúsan, ahogy van.
Most is ott volt második napja, amikor eszembe jutott: a legmenőbb éttermek adják a tejbedarát ilyen-olyan édességekbe, felturbózva, úgyhogy most én is készítek belőle valami hangzatos nevű desszertet. Úgy fogom hívni, hogy grízmousse ganache-sal.
Így lett a rút kiskacsából hattyú. Nem volt kérdés, hogy ki kér. Inkább csak annyi hangzott el: anya, ugye, te fogyózol? Megehetem a tiédet?
Hozzávalók:
maradék tejbedara – én mindig 1 literből főzöm 2,5 dl grízzel, és mondom, alig evett belőle valaki… maradt kb. úgy 7 dl tejből főzött mennyiség
2,5 dl tejszín (nem főző)
porcukor
A ganache-hoz:
10 dkg étcsoki
1 dl tejszín
A teendő annyi, hogy a tejszínből kevés porcukorral habot verünk, majd ezzel fellazítjuk az összeállt tejbedarát. Én egy részével botmixerrel összeturmixoltam, és a maradék habot már csak kanállal beleforgattam.
A csokit összeolvasztottam a tejszínnel egy kis lábaskában. Nem kell, sőt, nem is szabad forralni, melegítsük, és amikor a csoki már nagyjából elolvadt, zárjuk is el alatta a lángot, aztán már csak kevergessük, amíg az egész egynemű, fényes nem lesz.
Osszuk el tálkákba a habot (nekem ötfelé sikerült), a tetejükre öntsünk a csokiból (amikor már az nem meleg). Tegyük hűtőbe. Vagy együk meg azonnal.
______________________________________
Ha nem szeretnél lemaradni az újabb bejegyzésekről, iratkozz fel a hírlevelemre a jobb oldali sáv tetején található "Blogkövetés" ablakban.
Ó, és gyere a Facebookra is! Beszélgetni, lájkolni, nézegetni... Csatlakozhatsz hozzám az Instagramon is.
Ha tetszett, amit olvastál, oszd meg az alábbi gombok segítségével. Köszönöm:-)
Így megenném a tejbepapit. Alap formájában csak akkor ha már három napja nem ettem.
Gríz, vagy kukoricadara kitűnő alapanyaga a szeleteknek. Ha édes, akkor lehet bele gyümölcsöt, aszalt gyümölcsöket, csokipasztillát rakni, lekvárral összerakni: egy csík a masszából, egy csík lekvár (esetleg zselé), formába önteni (nekem szögletes kenyérformáim vannak). (Ki szoktam folpackkal bélelni és nem gond a kiborítás.) Szeleteket vágok belőle. Lehet rá mártást is önteni és akkor úgy néz ki, mintha valami előkelő étteremből hozattad volna. :-DDe sós változatban is nagyon jó. Hidegen, melegen (ezt megpirítom miután felvágtam), magában vagy köretként.
Móni, ez nagyon jó, pont ilyeneket szoktam én is otthon müvelni, ha hütöürítés van. ;)@Zsófi: Ha szeletelni akarod, akkor nem kevés az a 2,5 dl dara az 1 liter tejhez? Gyerekként szoktam magamnak fözni és szeletelni, de úgy emlékszem, hogy abba másfél pohár ( kb 3,75 dl 😉 ) ment inkább bele, mint 1 pohár. üdv Károly
Nálunk 18 év alatt egyszer maradt meg tejbedara. :)Akkor grízkoch-ként végezte, természetesen csokiöntettel! :)Azért megjegyzem magamnak az ötletedet. 🙂
Uhh, ez nagyon gusztusosan néz ki! Én nagyon szeretem a tejbegrízt, ezt a verziót is ki fogom próbálni! :)Egyszer ettem vendégségben egy olyat, hogy tejbegríz, lekvár rétegezve egy tepsiben és picit átsütve. Hát az is nagyon fincsi volt!Szociálisan érzékeny gyermeked pedig egy tündér! :))
Legközelebb, ha marad és kemény, szeletelhető állapotú, akkor mártogasd sűrű palacsintatésztába és úgy süsd ki. Meglocsolhatod bármivel (méz, csokiöntet, folyékony lekvár) vagy csak megszórod porcukros fahéjjak – melegen nagyon finom.
Én azonnal enném…Aztán nem valami nagy ötlet (én is hallottam valahol), hogy kanállal galuskákat szaggatsz, és mintha túrógombóc lenne, beforgatod pirított darába és meglocsolod tejföllel.
Én is sztem a tejbepapit, de egyáltalán nem csodálkozom, hogy reggelire nem kérték a Gyerekek!:-)Reggelire nekem is ütős lenne egy tányér meleg/hideg tejbegríz…Viszont így csokival egy vacsira már jöhetne is!:-))
nálunk még nem maradt ki tejbepapi, a lányaim kakaófözeléknek hivjáka Nagyim szakácskönyvében volt egy recept, a neve az nem volt ráirva, -egy mézes piskóta és az van töltve habosra kevert cukros margarin és tejbegríz keverékével , szeretjük
Ez nagyon jól hangzik! Ínycsiklandó lehet!
Nálunk sem jellemző, hogy megmaradjon a dara, újdonság erejével hatott mennyi felhasználási módja van :)))Szoktam főzni tejbedarát, kicsit lehűtöm, belekeverek túrót, és gombócokat formázok belőle. Pirított morzsába forgatva nagyon finom túrógombócom lesz. Jobban szeretjük, mint a hagyományos gombócot, ráadásul laktatóbb is.
Hű, ez nagyon jó, Ankaa, akkor végre nem esik majd szét a túrógombócom! Köszi!
Alexandrához kapcsolódok. Óvodás koromban a barátnőm anyukája bepanírozta és kisütötte az ilyen kihűlt tejbegrízt. Nem felejtettem el azóta sem, hogy milyen finom volt :)E