Nagyon jó fej barátaim vannak. András és Szandra például, akik Írországban élnek, rendszeresen meglepnek valamilyen gasztromagazinnal, amikor itthon járnak. Tőlük kaptam júliusban a GoodFood-ot, többek között.
A minap viszont postán érkezett egy nagy boríték, a feladónál láttam, hogy Szandráéktól; és amikor kinyitottam a borítékot, Írország No.1. főzős magazinját találtam benne, csak úgy, minden magyarázat nélkül.
Később, amikor beszéltünk, rákérdeztem náluk, hogy tényleg ez a number one? Mire ők kissé cinikusan jegyezték meg, hogy szerintük az egyetlen…
Nincsenek elájulva az ír konyhától, na. De ez a magazin egészen jó, majd a későbbiek során sütök-főzök belőle. Most egy másik, korábban kapott Jamie Oliver újságban találtam valamit, amelyből az inspirációt merítettem, a recept egyáltalán nem hasonlít az eredetire, csupán annyiban, hogy abban is szárított paradicsomot használtak.
Tegnap a piacon jártam, és egy nénitől különböző formájú és színű paradicsomokat vettem. Egyik közös jellemzőjük, hogy igazi, napérlelte paradicsom ízük van – ezért is gondoltam, hogy ebből valami nagyon klassz ebédet kéne készíteni. Aztán, amikor megláttam a paradicsomszárítós receptet, már tudtam is, hogy mi lesz belőle: összehozom a kölessel.
Hozzávalók:
20 szem paradicsom
2 tk nádcukor
2 tk bazsalikomos borecet / vagy balzsamecet
2 tk tökmagolaj
30 dkg köles
1 fej lila hagyma
3 szál zöldhagyma
só
bors
A paradicsomokat félbe vágjuk, sütőpapírral borított tepsire rakosgatjuk, majd megszórjuk a cukorral, őrölt borssal, megcsepegtetjük az ecettel és az olajjal, és 150 fokos sütőben 2 és fél órán át szárítjuk. Nem veszítik el teljesen a nedvességtartalmukat, de ez nem is baj: az pont jól jön a kölesnek.
Mivel ezt követően a fényképezőgépem eleme lemerült, az események viszont zajlottak, fázisfotók nélkül következnek a további lépések, amelyek azonban nagyon egyszerűen vizualizálhatóak.
Tehát, kettes pont (a paradicsom szárításának második órájában álljunk csak neki): A kölest háromszoros mennyiségű vízben, amelybe egy teáskanál sót is dobunk, megfőzzük.
Hármas: A lila hagymát megpucoljuk, félbe vágjuk, és vékonyan felszeleteljük. A megmosott zöldhagymát karikákra vágjuk (póréval is készíthettem volna, ha kaptam volna).
Négy: Kevés olajon (2 ek napraforgó vagy olíva) dinsztelni kezdjük a hagymákat. Amikor jól átpárolódott, hozzákeverjük a kölest és a paradicsomot.
Hmm, erről már van kép.
Tépett bazsalikomlevelekkel díszítsük, ízesítsük.
Nem fényezem magam, ezért nem mondok róla semmit.
______________________________________
Ha nem szeretnél lemaradni az újabb bejegyzésekről, iratkozz fel a hírlevelemre a jobb oldali sáv tetején található "Blogkövetés" ablakban.
Ó, és gyere a Facebookra is! Beszélgetni, lájkolni, nézegetni... Csatlakozhatsz hozzám az Instagramon is.
Ha tetszett, amit olvastál, oszd meg az alábbi gombok segítségével. Köszönöm:-)
