Ebédre, délben érkeztünk; házigazdáink, Zoli és Zsuzsa üdvözöltek bennünket, és elmondták, náluk az a szokás, hogy mindenki mindenkivel tegeződik. Érezzük jól magunkat.
Az asztal megterítve várt, babgulyás ígéretével, amit nagyon vártunk, mindenki rettentő éhes volt. De először pálinka – jelentette ki Zoli, oda volt készítve négyféle. A pálinka nem az én műfajom, de a mézes, az jólesett így ebéd előtt.
Zsuzsa saját kenyere, ezt kaptuk a gulyás mellé. Kemencében sült.
Ebben a kemencében, amiben Zoli később, a két nagy étkezés szünetében, csak, hogy senki ne éhezzen, sütött egy kis langallót (kenyérlángost).
Ezt kaptuk délután: kakassült, párolt zöldségekkel. Az ételek mellé a házigazda saját aranyérmes borait kínálgatta.
Az ifjúság: 15 gyerek volt, 7 és 16 év között. A képen látható társalgás során a kamaszkor során átélt igazságtalanságokat beszélték meg éppen.
A környéken jókat lehetett (volna) kirándulni, mi csak kisebb sétát tettünk. Ott van ez a jó kis kilátó, átlátni Szlovéniába, és a horvát határ sincs messze. A telefonunkra mindannyian megkaptuk az sms-t, hogy üdvözölnek Horvátországban, és mostantól 300 Ft a hívásindítás. Köszi.
A kert felé is lehetett kószálni, az sem volt rossz célpont.
A búcsú. 8 körül távoztunk. Jó program volt, messze minden gombnyomkodós-képernyőnézős lehetőségtől.
______________________________________
Ha nem szeretnél lemaradni az újabb bejegyzésekről, iratkozz fel a hírlevelemre a jobb oldali sáv tetején található "Blogkövetés" ablakban.
Ó, és gyere a Facebookra is! Beszélgetni, lájkolni, nézegetni... Csatlakozhatsz hozzám az Instagramon is.
Ha tetszett, amit olvastál, oszd meg az alábbi gombok segítségével. Köszönöm:-)
