Nagyon érdekes volt ez a nyár, és sok minden történt annak ellenére, hogy nem voltunk szinte sehol. Tettem egy gyenge próbálkozást még júliusban, és felajánlottam egy kis hotelnek a blogomat, mint reklámfelületet cserébe néhány éjszakás családi pihenésért, de úgy látszik, az illetékes nem találta vonzónak az ajánlatomat, mert még csak nem is válaszolt.
Szóval, maradtunk itthon, a gyerekek voltak barátoknál, a szüleimnél, erre-arra, én Pécsett 3 napot, a férjem meg egyszer elment horgászni Bencével és Pityuval, akiről eddig azt még nem mondtam el, hogy az ország egyik legismertebb legyezőhorgásza, (horgász)botépítő mester. Bicikliztünk rengeteget. Strandoltunk is, bár idén nem túl sokat. Meg szalonnát sütöttünk, barátokat hívtunk, csillagokat néztünk, hatalmasakat nevettünk. Jókat főztem. Úgy érzem, ismét megtanultam értékelni az apró, de nagyszerű dolgokat. És hálás vagyok azért, amink van. A családunkért, a helyért, ahol élünk, a barátokért, akikről már ínséges időkben is bebizonyosodott, hogy barátok, a szüleimért, akik segítenek, ahol tudnak, a munkáimért, a nagyszerű kollégáimért, és értetek is, kedves olvasók, akiktől tényleg nagyon sok jót kapok – és ez most egyáltalán nem közhely.
Vannak friss ismeretségek, új fejlemények, irányvonalak, biztató kezdetek, amelyekről még korai volna áradoznom.
De van olyan is, amiről szívesen írok; itt van például David, a svájci fiú, aki sclerosis multiplexből gyógyult meg az Istenbe vetett hite által; nem viccelek, diagnosztizált beteg volt, nem tudott menni, de ülni sem nagyon, és miután – ahogy mondja – hallott arról, hogy Jézus ma is gyógyít, és ezt el is hitte, egyszerűen meggyógyult. Két éve nem szed semmilyen gyógyszert, és teljesen tünetmentes. A szülei vettek házat itt, Keszthelyhez közel; ők már meghaltak, de David továbbra is szívesen jön nyaranta, és lehetőségei szerint hosszabb-rövidebb időt itt tölt. Nem mellesleg ő a svájci evezős válogatott edzője. Pénteken ő volt a mi vendégünk, szombaton mi voltunk az ő vendégei másokkal együtt – éppenséggel mindkét alkalommal ugyanaz a társaság jött össze.
A szombat esti vendégségre David nagyon készült: kenyeret sütött, csirkemellet pácolt, kétféle salátát készített, jeges teát gyártott, olívabogyóval és sajttal töltött paprikás kiflit sütött, és mindezeken felül egy fantasztikus, almás-fahéjas-mazsolás sütit dobott össze anyukája receptje alapján. Szerencsére volt a társaságban egy profi fotós is, így az ő képein a rossz fényviszonyok ellenére remekül látható, micsoda alkotás volt ez.
Fotó: Bézsenyi Zsolt
Egyszerű kevert tészta, el is kértem a receptet Davidtől, aki a következőt küldte:
Apfel – Rosinen – Zimt Kuchen
Almás–mazsolás–fahéjas sütemény
400g Mehl/ liszt (fehér és tönköly)
150g Zucker/cukor
1 Pack Vanillezucker/ vaníliás cukor
1 Pack Backpulver/sütőpor
250g Magerquark/túró
150g Kefir oder Yoghurt/kefir vagy joghurt
Ca. 2 Kaffeelöffel Zimt/ 2 kk fahéj
Ca. 1 Kaffeelöffel Salz/1 kk só
2-3 Eier/tojás
Ca. 6-7 Esslöffel Öl/ 6-7 ek olaj (olívaolaj vagy repceolaj)
Ca. 150g Rosinen/mazsola
Ca. 300-500g Äpfel (Äpfel in kleine Stücke schneiden)/alma apró darabokra vágva
Alles gut mischen. Bei ca. 180°-200° 45-60 Minuten backen. Wenn der Kucken noch warm ist 2 bis 3 Kaffeelöffel Zimt darüber streuen.
Das Rezept stammt ursprünglich von meiner Mutter, Ursula Koller.
Mindent jól összekeverünk, 180-200 fokos sütőben 45-60 percig sütjük. Amikor még meleg, megszórjuk 2-3 kávéskanál őrölt fahéjjal.
A recept anyukámtól, Ursula Kollertől származik.
És itt vagyunk mi, ahogy elégedetten eszegetünk:
| Az asztalfőn David. Fotó: Bézsenyi Zsolt |
______________________________________
Ha nem szeretnél lemaradni az újabb bejegyzésekről, iratkozz fel a hírlevelemre a jobb oldali sáv tetején található "Blogkövetés" ablakban.
Ó, és gyere a Facebookra is! Beszélgetni, lájkolni, nézegetni... Csatlakozhatsz hozzám az Instagramon is.
Ha tetszett, amit olvastál, oszd meg az alábbi gombok segítségével. Köszönöm:-)
