Tegnap olyasmit főztem, amit még soha: nyulat.
Azt olvastam valahol, hogy a nyúlból készült ételek sikerének egyik titka az, hogy gyerekeknek és gyengébb idegzetű személyeknek ( ha jól emlékszem, a megjegyzést író ide sorolta a nőket is, de azt én kikérem magamnak) nem áruljuk el, miből készült.
Lehet benne valami; nekem egyszer volt egy nyulam, Motyónak hívtam, és röfögött. Legalábbis olyasmi hangot hallatott. Nem volt szívem átadni levágásra, igazából nem is emlékszem, hol végezte, sőt, tudni sem akartam róla. Akkor már Keszthelyre jártam iskolába, csak hétvégente utaztam haza a szüleimhez, és egyik alkalommal észrevettem, hogy Motyó eltűnt. Valami halvány magyarázatot kaptam rá, hogy hova, de az az igazság, ha nem vágták volna le, már végelgyengülésben pusztult volna el.
Ezt a nyulat, amit tegnap sütöttem-főztem, egyik kedves olvasóm, Rose hozta nekem: egész, konyhakész nyulat. Akkor ment a fagyasztóba, és ott is maradt. Bizonyos alkalmakra gondoltam, hogy majd jó lesz, de azokra meg mindig pont kaptam valami mást – és a nyúl a fagyasztóban maradt. Most viszont, amikor a főzésnél elsődleges szemponttá lépett elő, hogy boltba ne kelljen menni – tanévkezdés, hiába -, kotorásztam a fagyasztóban, és mi akadt a kezembe? Hát a nyúl. Jókor, amúgy, mert szerintem már veszendőbe ment volna hamarosan – így viszont nagyon finom ebéd kerekedett belőle.
Kellett hozzá más is, persze; például az, hogy apukám, aki tegnapelőtt elvitte magukhoz a két kisebb gyereket, hozott magával két nagy cukkinit, több kiló paradicsomot, és ezekből is fel akartam használni valamennyit. Amikor a férjemnek megemlítettem, hogy valami cukkinis ebéd lesz, esdeklő tekintettel nézett rám: csak azt ne, cukkinit ne..!
Hát de. Ami van, abból kell kihozni valamit, cukkini van, ezért most azt eszünk, méghozzá nyúllal.
Bevallom, nem néztem komolyabban utána, ezért a nyulat a csirkehússal egy kategóriában helyeztem el, vagyis, úgy gondoltam, hogy ugyanolyan gyorsan puhul.
Hát nem.
A nyúl NEM puhul gyorsan, sőt, kimondottan lassan, ami kissé más textúrát adott végül az ételnek, de ezt semmiképpen nem nevezném rossznak. A család itthon maradt része elégedetten tüntetett el belőle fejenként két adagot; még az is, aki azt gondolja, hogy nem szereti a cukkinit.
Amiből készült:
1 konyhakész nyúl, amit kicsontoztam, és a húst kockákra vágtam (utólag már tudom, hogy ezt igazából a nyúl esetében nem így szokták; gazdaságosabb, ha csak alkatrészeire bontjuk)
5 dkg húsos mangalica szalonna
1 hatalmas sárgarépa
1 nagyobb (70-80 dekás) cukkini
2 fej lila hagyma
4 paradicsom
só
bors
A szalonnát apró kockákra vágtam, és egy nagy lábasban kiolvasztottam. amikor már szépen kiadta a zsírját, és pirulni kezdett, rádobtam a kockázott nyúlhúst, és ezt is addig sütögettem, amíg szépen pirulni nem kezdett. Beletelt jó tíz percbe, ezért közben megpucoltam, és kockára vágtam a hagymát, legyalultam a répát, majd a cukkinit is (azt csak megmostam) vékony csíkokra. Azért így, hogy jól szétfőjön,és a kritikusabbja ne találhasson kivetnivalót benne. A paradicsomokat kockára vágtam.
Tehát, amikor a hús megpirult, rádobtam a hagymát, tovább pirítottam, majd hozzáadtam a többi zöldséget – és ekkor kezdtem fedő alatt párolni. Sóztam, borsoztam. Párolgattam, párolgattam, a zöldségek levet eresztettek, majd lassan el is főtték, de a nyúl még kemény volt. Már egy kis vizet is kellett aláöntögetnem, hogy tudjon párolódni tovább; de minden jó, ha a vége jó, mire a galuska elkészült, elkészült a ragu is.
Mert a körete kapros-túrós galuska lett; kellett hozzá
50 dkg liszt
10 dkg búzadara
1 tojás
2 ek olaj
1 púpos tk só – ezekből lett a galuskatészta. ahogy azt már egyszer itt leírtam.
Amikor kifőztem, összekevertem
2 ek aprított kaporral
15 dkg túróval.
Lehetett tálalni, mindenki örömére.
Hát ez is megvolt most már, a nyúl.
Köszi, Rose!
______________________________________
Ha nem szeretnél lemaradni az újabb bejegyzésekről, iratkozz fel a hírlevelemre a jobb oldali sáv tetején található "Blogkövetés" ablakban.
Ó, és gyere a Facebookra is! Beszélgetni, lájkolni, nézegetni... Csatlakozhatsz hozzám az Instagramon is.
Ha tetszett, amit olvastál, oszd meg az alábbi gombok segítségével. Köszönöm:-)
Guszta!Mi is tartunk nyulakat, és meg kell, hogy mondjam, a fiatal, vágásra szánt egyedek gyorsan puhulnak, kb. 1 óra alatt teljesen kész.Az idősebbeknek persze több idő kell, úgyanúgy van ez, mint a csirke és a tyúk esetében.Legközelebb tegyél bele csombort!Attól nyúl a nyúl.
Oké, köszi:))
Igen, ez valami nyugdíjas példány volt.Nemrégen kaptunk nyúlsonkát. Az úgy nézett ki hogy olyan hálóba volt préselve a tisztított és csontozott nyers nyúlcomb, mint a kötözött sonka.Fagyasztva kaptuk, kiengedés után átpirítottuk és szépen megsütöttük. Gyorsan készen lett és hát nem mindenkinek jutott :(…Sóhajtozva szoktuk emlegetni.
Megfelelő mennyiségű nyúllal én is megenném a cukkinit. :-DDDNálunk a férjem a gyenge idegzetű és nem eszik nyulat (csellel sem) pedig anyósom ember emlékezet óta evés célra tart nyuszit.
Lemaradt: a dinnyés granitád nálunk még mindig siker, egy adag most is a fagyasztóban vár a sorára. És a kiskorúakra :-)))
:)Örülök, hogy végül jól sikerült…Így még nem ettük a nyulat, de kipróbálom majd. Én jobbára marengói nyúlként,meg vadasként szoktam elkészíteni, anyu szokott még belőle nyúlpaprikást, meg gyros szerűségként is. Amúgy apu süldő(3-4hónapos) korukba vágja a nyuszikat(amikor már csak esznek és esznek, és egymást csépelik), de lehet ez már megúszott egy vágást.(De kb. havi rendszerességgel vág nyulat) Bevallom mondta anyu hogy a mélyhűtőben itt vannak a párnapja vágott egyedek és találomra elvettem az egyiket. 🙂
Hát, Móni…Én inkább éhen vesztem volna…Amikor OZ nyulat készít a laptopkonyhán, hát, nehéz rávenni magamat, hogy nézzem, figyeljek, és még jegyzeteljek is…No, dehát, ízlések és pofonok..Meg gyengébb s kevésbé gyenge idegzetűek (nők…. 🙂 )Puszi,Szilvi
Rose, az nem lehet, hogy kicsit sokáig hagytam a fagyasztóban, és amiatt puhult nehezen? Meglepett, hogy sokáig kellett főzni, de mondom, a végeredmény nagyon-nagyon finom lett.Emili, köszi, nálunk mostanában nem is készült az a granita… :)Szilvi, akkor neked nem mondanám meg, miből van. Úgy biztos ennél belőle, és ha ennél, örülnél, mert nagggggyon finom:)))
Én is imádom a nyulat, bár sosem készítettem még! 🙂 Édesanyám készítette párszor paprikásan! Még gyerekkoromban, emlékszem egy alkalommal, mivel Apu és a nővérem kijelentették, hogy ők aztámn meg sem kóstolják, Anyu nem mondta meg, s láss csodát Apu több adaggal evett belőle! :)) Most, sok év után felemlítettem ezt Apum előtt, de letagadta, mondván, hogy őt nem lehet olyan könnyen átverni! :))))