Pityuéknál teraszt avattunk tegnap.
Nem zenés-táncos, csupán egy olyan evős-ivós-beszélgetős aprócska ünnepség volt ez, mondhatnám, a szokásos péntek esti összejövetelünk, de hát mégis csak az új teraszon ültünk. Némi célozgatás hatására magamra vállaltam a lángos sütését a helyszínen, mondta is a háziember a háziasszonynak, milyen jó neked, a gasztroblogger házhoz jön.
A fő ok, hogy elvállaltam a feladatot – azon kívül, hogy szívesen sütök-főzök bárhol – az volt, hogy be akartam bizonyítani a barátainknak: lángost sütni könnyű, és egyáltalán nem félnapos feladat.
Annak az oka pedig, hogy ezt most itt nyilvánosságra hozom, a szokásos receptemben történt aprócska, ám annál jelentősebb változás.
Nemrég az egyik kedvenc Balaton-parti egységünkben annyira finom lángost ettünk, hogy megkérdeztem a nénit, aki sütötte, mi a titka. Mitől lesz olyan jó ropogós az egész. Azt mondta, hát, forró olajban kell sütni – ezt eddig is tudtam -, illetve, a tésztába kell egy főtt krumpli.
Hoppá.
A főtt krumpli.
Ezt nekem is ki kell próbálnom – gondoltam, ám azóta itthon még nem sütöttem lángost. Most viszont itt volta remek alkalom, hogy kipróbáljam a receptet. Vendéglátóinknak leadtam a rendelést: kell hozzá 1 kiló liszt, cirka 6 deci víz, 3 dkg élesztő, 2-3 ek olívaolaj, 2 szem főtt krumpli, só. És persze olaj a sütéshez.
Mire odaértem, már főtt a krumpli, ám nem héjában, ahogy én azt gondoltam, hanem pucolva, darabolva; sebaj, gondoltam, és leszűrtem, krumplinyomóval összetörtem. gyönyörű sima pép lett.
Bedagasztottam a tésztát, ezúttal kézzel, mivel a helyszínen nem volt kenyérsütő gép, de így is pikk-pakk készen voltam. Aztán duplájára kelesztettem. Fél óra múlva lehetett is nyújtani, háromszögre vágni, sütni – és az eredmény fantasztikus volt. Lángost ezentúl csakis krumplival sütök, slussz.
Az asztalon aztán került mellé egy adag saksuka, sült kolbász, paradicsom-paprika saláta, fokhagymás tejföl, sajt. Fergeteges vacsora volt, úgy döntöttem, ma nem is állok mérlegre.
______________________________________
Ha nem szeretnél lemaradni az újabb bejegyzésekről, iratkozz fel a hírlevelemre a jobb oldali sáv tetején található "Blogkövetés" ablakban.
Ó, és gyere a Facebookra is! Beszélgetni, lájkolni, nézegetni... Csatlakozhatsz hozzám az Instagramon is.
Ha tetszett, amit olvastál, oszd meg az alábbi gombok segítségével. Köszönöm:-)
Ööö, izé (zavartan lesüti szemét, lábával a földet piszkálja) hozzánk is jöhetsz lángost sütni, a tésztát is ledagasztom! Nagyon szeretek tésztát dagasztani, hagyományosan kézzel. Ma épp a Te technikád és az én régi receptem alapján lekváros buktát sütöttem, életem első saját készítésű kajszilekvárjával töltöttem. Nem volt ideje kihűlni. 😀
Örülök, hogy hozzájárulhattam a sikerhez:)
Lángos … én már nem tudom, hol olvastam a receptet, de mióta először megcsináltam, családom férfitagjai egyrészt kiszekálnak a világból és minden pénteki kérdésre, hogy “mit főzzek a hétvégén?” az az első válasz, hogy lángost meg bablevest, másrészt minden lángossütőben vettet az enyémmel hasonlítanak össze … …szóval a krumpliról jutott eszembe: az én lángosom fele liszt és fele krumpli, ezenkívül élesztő és némi víz, és persze só.Egyszer próbáld ki (nem írok pontos mennyiséget, az létszámfüggő, csupán az egyetlen arányt kell betartani: fifty-fifty a liszt és krumpli aránya ….)!Ezzel persze nem a tiedet “szólom le”, csak ajánlok egy másik lángosmegközelítési módot.Mert ami jó, az jó!Üdv: Vica Sopronból
Az élesztő futtatásához kell cukor? Éva
Éva, egy pici, mondjuk 1 kk.
Bocsánat, igen, kell egy kevéske cukor ….(Köszi Móni!:-)[Épp a pécsi beszámolókat olvasom, kb. két hete nyaraltunk Orfűn és egy kevésbé meleg napon Pécsre is bementünk: a pezsgést és az esti életet megerősítem, nekem meglepő volt, hogy este kilenckor-tízkor tömegek korzóznak és esznek-isznak. Gasztronómiai tapasztalatokat nem szereztünk – ha csak az általad említett sétálóutca elején, a McDonalds mellett levő fagyizó kínálatának feltérképezése nem számít annak.Nálam a fiúk ragaszkodtak hozzá – én nem nagyon bízom a túl színes, túl habos, agyondekorált fagyikínálat ízeiben -, de meglepő módon finom volt minden, amit választottunk.Ja, és úgy érzékelem, az idei nyár “slágere” a szilvásgombóc- ízű fagyi. Bármerre járunk, mindenhol feltűnik.Még nálatok, Keszthelyen a Jordanicsnál is volt (útban hazafelé Orfűről, jó szokásunkhoz híven, útbaejtettük ….)]