A fiaim mostanában sokat csipkedik egymást. Beszól egyik a másiknak, aztán a másik vissza, egészen a tettlegességig. Időnként rájuk jön, akkor elkezdik, és nagyon nehezen hagyják abba; valamelyiknek mindig eszébe jut valami újabb leleményesség. Ez eléggé idegőrlővé tud válni külső szemlélők, vagy inkább szenvedők számára.
Ma ebédnél épp az őszibaracklevest kanalaztuk, Bence és Bálint a tejszínhabért versengett, és azzal foglalkoztak, mennyit tett belőle a levesére a másik. Aztán a férjem egyszer csak megszólalt:
– Tudok három szót, amitől megváltozhat mindannyiunk élete: HAGYJÁTOK EGYMÁST BÉKÉN!
______________________________________
Ha nem szeretnél lemaradni az újabb bejegyzésekről, iratkozz fel a hírlevelemre a jobb oldali sáv tetején található "Blogkövetés" ablakban.
Ó, és gyere a Facebookra is! Beszélgetni, lájkolni, nézegetni... Csatlakozhatsz hozzám az Instagramon is.
Ha tetszett, amit olvastál, oszd meg az alábbi gombok segítségével. Köszönöm:-)
Kérhetek jogdíjat erre a 3 szóra? :-DDD Az én fiaimnak is naponta nemtomhányszor elmondom. Látom a helyzet kb 10 év múlva sem lesz sokkal jobb.
Hát igen… Állítólag csak az első 18-20 év nehéz, utána már jó.
Pont ilyen biztatásra vágytam! :-DDD (fetrengve röhög)
hű, de talál ez nálunk is.
Móni, apukám tolja kifelé ezt a 18-20 évet, mondott már 30-at is 😀 És nagyon hálás vagyok ezért a posztért (is) !
Nagyon tetszik a post :DÉSzüleim anno mondogatták, foglalkozzunk egymással öcsémmel. Nos, egy alkalommal, mikor éppen “gyilkoltuk” egymást, ÉApám bejött a szobába, kérdezte, mit csinálunk. “Csak foglalkozunk egymással … ahogy ti kértétek’ – hangzott részünkről az ártatlan válasz 🙂
Többségében én is így foglalkoztam az öcsémmel…
arra már felkészültem, hogy még jó sokáig ez lesz a szitu nálunk(is)… de akkor ezek szerint nem az az alap hogy különböző neműek… hanem simán tesók. 🙂
Tipikus eset, amit most olvashattam. Valóban csak testvérek.:)
Nem is tudom naponta hányszor hangzik el nálunk is ez a három szó! Legtöbbször eredménytelenül! :)) Talán egyszer majd kinövik – úgy 10-20 év múlva! :))
Tegnap az Ikea büféjében álltam sorba. Előttem apa, anya, 2 úgy 25-30 körüli lányukkal. Az egyik kérdezi a másikat, hogy kér-e hot-dogot. Válasz: Én nem zabálok egész nap mint te!..(további pocskondiázás) A másik valamit visszaszólt. A szülők ott csitították őket. Egyébként mindkét nőnek jó alakja volt. Nem ciki???
De, nagyon…
Nálunk ez a 3 szó 10szer is elhangzik. 🙂 Eddig semmi eredménye. Sőt néha válaszokat is kapok: “Csak játszunk!”- közben azért úgy visít a 3-ból min. 1 gyerek, mintha ölnék. “Nem csináltam semmit!” – na ez az ami soha nem igaz! Vagy Ati fiam, amikor rászólok, hogy “Ne mancsikold össze a 17 kiló paradicsomot” Válasz: “Csak nézem!” Én: “A szemünkkel nézünk!’ Ati: “Én a kezemmel akarok nézni!” Ezek után a szemmel verés nála más értelmet is fog nyerni. 😀
:)))