Tegnap közös programot szerveztünk a barátainkkal a közeli Balatonfenyvesen. Azt terveztük, hogy felülünk a MÁV utolsó gazdasági vasútjára, népnyelven a kisvasútra, amely ma már csak egy 14 kilométeres szakaszon közlekedik Balatonfenyves és Somogyszentpál között; a további pálya egy részét ellopták a fémtolvajok.
| Fotó innen. |
Sajnos, a vonatra végül nem fértünk fel, úgyhogy nem tudom megmondani, hogy milyen ez a program például nyolc gyerek és négy felnőtt számára, mi ugyanis ennyien voltunk; a kisvasút kétóránként megy, 14.15-kor, 16.15-kor és 18.15-kor indul, másfél óra alatt járja meg a 14 kilométeres utat oda-vissza, ami állítólag gyönyörű.
Mondom, nem tudom, mert a két vagon csurig volt turistákkal, mire odaértünk egy remek ebéd után.
És az ebédünk az, ami megérdemel egy bejegyzést. A sorsra bíztuk magunkat, és megálltunk a Gomba Café elnevezésű étterem-pizzériánál. Bár az elnevezés eléggé zavaros, mintha a létező összes funkciót közölni akarták volna benne, szerencsére a weinstube-ot, meg azt, hogy bár, nem írták hozzá (Gomba Café Weinstube restaurant-pizzéria-bar); ennek ellenére minden szinten, tökéletesen elégedettek voltunk.
Akik a környéken járnak, és szeretnének jót enni, tegyenek egy próbát. Amint említettem, nyolc gyerekkel voltunk, ami helyből erőt próbáló feladat tud lenni, már az elhelyezkedésnél. Én azt szeretem, ha mi, felnőttek külön tudunk ülni, úgy még arra is van esély, hogy beszélgessünk. Itt ez abszolúte jól megvalósítható volt. Három asztalt foglaltunk el, és elmondhatom, pincérünk a helyzet magaslatán volt a rendelés felvételével a gyerekeknél! Úgy boldogult velük, hogy nekünk, szülőknek közbe sem kellett szólnunk. Az italaink pillanatok alatt kint voltak, és az ételekre sem kellett sokat várni dacára annak, hogy az étterem tulajdonképpen tele volt.
| Cím: Balatonfenyves, Kölcsey u. 7. |
Sokféle ételt kóstoltunk, a gyerekek többnyire pizzát kértek, én tárkonyos csirkeragulevest és salátát ettem, volt, aki halat fűszervajjal, más rántott halat, kértünk valami húsos ételt is; amit bírtam, megkóstoltam, és teljes meggyőződéssel mondom, hogy minden nagyon finom volt. Ráadásul a mosdó csillog-villog.
Sajnos, a kávét nem volt időm megkóstolni, mert innen rohantunk a 14.15-ös kisvonatra, amire ugye, mint mondtam, nem fértünk fel. Ezért aztán vonatozás helyett elmentünk gokartozni.
Ez nem volt olcsó – 10 perc 2000 forint… – de maradandó élmény volt a gyerekeknek, az biztos. Nem csak tíz perc a program, mivel van egy kis elméleti oktatás, meg beleülnek, meg ott még jönnek-mennek; élvezték nagyon, kisebbek és nagyobbak egyaránt.
Amíg a gyerekek köröztek, én a másik anyukával, és két lánnyal elmentem, hogy kávét keressek. A gokartos hölgy kérdésemre, hogy hol érdemes kávézni, fagyizni, egyből rávágta, hogy “az Osváth cukrászdában”. Kicsit bonyolultan magyarázta el, hol van, aztán, amikor kutattunk, akkor fedeztük fel, hogy azzal az étteremmel szemben, ahol ebédeltünk… Pontosabban, az étteremmel szemben vezet le egy utcácska a Balaton-partra, és annak a bal oldalán helyezkedik el a cukrászda.
Ahogy mondani szokás, egynek jó. A kávé jó volt, a fagyi is, sütit nem kóstoltunk. Kiszolgálás a pultnál.
Utána lesétáltunk a partra.
Voltak bátor fürdőzők, ám, amint a képen is jól látszik, eső közelgett. Negyed óra múlva “leszakadt az ég”; addigra éppen végeztek a fiúk is, és elindultunk hazafelé. Itt, Keszthelyen már sütött a nap…
______________________________________
Ha nem szeretnél lemaradni az újabb bejegyzésekről, iratkozz fel a hírlevelemre a jobb oldali sáv tetején található "Blogkövetés" ablakban.
Ó, és gyere a Facebookra is! Beszélgetni, lájkolni, nézegetni... Csatlakozhatsz hozzám az Instagramon is.
Ha tetszett, amit olvastál, oszd meg az alábbi gombok segítségével. Köszönöm:-)
