A köles
Nagy felfedezés számomra a köles. Nemrég olvastam a Laptopkonyhán táplálkozási szaktanácsadónk, dr. Leitem Ágnes cikkét erről a gabonáról, amely annak kapcsán került fel most az oldalra, hogy a minap Zila László mestercukrász nálunk, a Laptopkonyha stúdiójában készítette el az ország tortáját, a Kecskeméti barackos kölestortát.
Mit mondjak, furcsának éreztem, és kissé erőltetettnek tartottam ezt a nagy kölesezést; ám miután a kollégáim, akik jelen voltak a torta sütésénél (én sajnos nem tudtam ott lenni) megesküdtek rá, hogy finom, én is vettem egy zacskóval, és kipróbáltam édesen is, sósan is. Tettem ezt azért, mert a fent említett cikk mellett egy másikban Leitem Ági azt mondja:
“Számtalan megjelent tudományos cikk azt bizonygatja, hogy csökkenteni kell a túlzott szénhidrát bevitelt, különösen a finomított lisztből készült táplálékot és a cukros ételek fogyasztását. Elgondolkodtató, hogy ha a táplálkozásból kiiktatnánk a cukros üdítőket, a burgonyát, rizst, finomított lisztből készült kenyeret, tésztákat, rágcsálnivalókat, megszűnne a túlsúly és a vele járó összes betegség.
Minden szénhidrát cukorrá alakul át a vérben, és minél finomítottabb egy szénhidrát, annál gyorsabban megy végbe ez a folyamat, és annál nagyobb az inzulin válasz. A nagy mennyiségű cukorra a hasnyálmirigy nagy adag inzulint ürít a vérbe, az inzulin segíti a cukor eljuttatását a sejtekhez, ahol glikogén formájában, mint tartalék energia tárolódik. Azonban, idővel a hasnyálmirigy ezt a terhelést már nem bírja, a szervezet is rosszul tűri a magas inzulinszintet, kialakul az inzulinrezisztencia, ami a hasnyálmirigy kimerüléséhez vezet, ezt nevezzük 2-es típusú cukorbetegségnek. Megjelenik a metabolikus acidózis, amikor a cukorbetegséghez magas vérnyomás, és a koleszterin, triglicerid emelkedése társul. Ugye, ismerős a kép, a nagy magyar átlag ezekre a problémákra marékszám szedi a gyógyszert, de nem változtat az életmódján.”
Burgonya, rizs, finomított liszt – gyakorlatilag a magyar konyha köretei ezek közül kerülnek ki. Na jó, még némi zöldség. Pedig a köles megérdemelné, hogy visszakerüljön az asztalokra; nemcsak azért, mert kicsit változatosabbá tehető vele az étkezés, hanem azért is, mert sokkal egészségesebb, mint a krumpli, a rizs vagy a tészta. Alacsony a glikémiás indexe, és ez azt jelenti, hogy lassan felszívódó szénhidrátokat tartalmaz, hosszú ideig tartó telítettségérzést okoz. Éppen ezért javasolják a fogyasztását cukorbetegek és fogyókúrázók számára.*
De nemcsak ez az egyetlen előnyös tulajdonsága van; a másik érv, ami mellette szól, hogy lúgosító hatású. Ebbe a témába még ugyan nagyon nem ástam bele magam, de egyre többet lehet hallani arról, hogy a betegségek fő oka szervezetünk túlsavasodása. Ezen a táplálkozásunkkal tudunk változtatni.
A köles fogyasztása ezek mellett még állítólag elősegíti a máj regenerációját, magas a kovasav tartalma, ami a bőrt, a hajat és a körmöket ápolja. Kiemelkedő a kálcium- és vastartalma, de van még benne többek között nátrium, kálium, foszfor, béta-karotin, B1- és B2-vitamin, sőt, még fluor is, ami a fogzománc erősítésében, a fogszuvasodás megelőzésében segít.
Mivel én magam is állandóan küzdök a túlsúllyal, és a gyerekeim közül kettő szintén hízásra hajlamos, ezért úgy vagyok vele, ha a haszontalan szénhidrátot hasznosra cserélhetem, hát nosza! Bár, jól megkérik az árát, mint ahogy mindennek, ami egészséges; egy félkilós csomag hatszáz forintba került, az is igaz, hogy bio volt.
Egyik feléből lett a tegnap bemutatott kölesfelfújt,amit gyümölcscukorral készítettem, a másik feléből pedig az alábbi lecsós kölesrizottó.
Némi magyarázattal tartozom az elnevezést illetően, ugyanis az étel nem úgy készült, ahogy egy klasszikus rizottónak készülnie kell, mert nem akartam agyonfőzni a zöldségeket; másrészt a lecsó padlizsános, ami, tudom, sokak számára elfogadhatatlan. Én szeretem.
Tehát, a hozzávalók (6 személyre):
5 dkg húsos füstölt szalonna
1 kisebb padlizsán
1 nagy fej hagyma
10 kisebb lecsópaprika
5 nagy paradicsom
20 dkg köles
2 ek olaj
só
bors
zöld fűszerek tetszés szerint: bazsalikom, oregánó, kakukkfű, zsálya, petrezselyem, lestyán
A kölest háromszoros vízben feltettem főni, beledobtam egy teáskanál sót is.
A szalonnát vékony csíkokra vágtam, és wokban, a kevés olajon elkezdtem kiolvasztani. Közben a hagymát négybe vágtam, felszeleteltem, és a szalonna után küldtem. Amíg pirult, a padlizsánt julienne-szerű, tehát gyufaszálnyi csíkokra vágtam, és már ment is a hagyma után, majd amíg párolódott, előbb a paprikát karikáztam fel – bele a wokba – majd a paradicsomot negyedeltem, szeleteltem, és természetesen a többihez adtam. A paradicsom után már csak pár percig forraltam, sóztam, fűszereztem, és elzártam alatta a lángot.
Közben a köles beszívta a vizet, hozzákevertem a padlizsános lecsóhoz; kicsit átforraltam, hadd szívjon be a zöldséges léből is valamennyit a gabona.
Engem meggyőzött a köles, és megértem Ziláék törekvését is; van, amit érdemes erőltetni. Próbáljátok ki, ha eddig nem tettétek volna.
*Na tessék, most több helyen utánaolvastam, és mindenhol azt írják, hogy a köles GI-e magas… Amint Leitem Ágnes visszatér a szabadságáról, megkérdezem tőle, hogy is van ez a dolog.
______________________________________
Ha nem szeretnél lemaradni az újabb bejegyzésekről, iratkozz fel a hírlevelemre a jobb oldali sáv tetején található "Blogkövetés" ablakban.
Ó, és gyere a Facebookra is! Beszélgetni, lájkolni, nézegetni... Csatlakozhatsz hozzám az Instagramon is.
Ha tetszett, amit olvastál, oszd meg az alábbi gombok segítségével. Köszönöm:-)