Nagy felfedezés számomra a köles. Nemrég olvastam a Laptopkonyhán táplálkozási szaktanácsadónk, dr. Leitem Ágnes cikkét erről a gabonáról, amely annak kapcsán került fel most az oldalra, hogy a minap Zila László mestercukrász nálunk, a Laptopkonyha stúdiójában készítette el az ország tortáját, a Kecskeméti barackos kölestortát.
Mit mondjak, furcsának éreztem, és kissé erőltetettnek tartottam ezt a nagy kölesezést; ám miután a kollégáim, akik jelen voltak a torta sütésénél (én sajnos nem tudtam ott lenni) megesküdtek rá, hogy finom, én is vettem egy zacskóval, és kipróbáltam édesen is, sósan is. Tettem ezt azért, mert a fent említett cikk mellett egy másikban Leitem Ági azt mondja:
“Számtalan megjelent tudományos cikk azt bizonygatja, hogy csökkenteni kell a túlzott szénhidrát bevitelt, különösen a finomított lisztből készült táplálékot és a cukros ételek fogyasztását. Elgondolkodtató, hogy ha a táplálkozásból kiiktatnánk a cukros üdítőket, a burgonyát, rizst, finomított lisztből készült kenyeret, tésztákat, rágcsálnivalókat, megszűnne a túlsúly és a vele járó összes betegség.
Minden szénhidrát cukorrá alakul át a vérben, és minél finomítottabb egy szénhidrát, annál gyorsabban megy végbe ez a folyamat, és annál nagyobb az inzulin válasz. A nagy mennyiségű cukorra a hasnyálmirigy nagy adag inzulint ürít a vérbe, az inzulin segíti a cukor eljuttatását a sejtekhez, ahol glikogén formájában, mint tartalék energia tárolódik. Azonban, idővel a hasnyálmirigy ezt a terhelést már nem bírja, a szervezet is rosszul tűri a magas inzulinszintet, kialakul az inzulinrezisztencia, ami a hasnyálmirigy kimerüléséhez vezet, ezt nevezzük 2-es típusú cukorbetegségnek. Megjelenik a metabolikus acidózis, amikor a cukorbetegséghez magas vérnyomás, és a koleszterin, triglicerid emelkedése társul. Ugye, ismerős a kép, a nagy magyar átlag ezekre a problémákra marékszám szedi a gyógyszert, de nem változtat az életmódján.”
Burgonya, rizs, finomított liszt – gyakorlatilag a magyar konyha köretei ezek közül kerülnek ki. Na jó, még némi zöldség. Pedig a köles megérdemelné, hogy visszakerüljön az asztalokra; nemcsak azért, mert kicsit változatosabbá tehető vele az étkezés, hanem azért is, mert sokkal egészségesebb, mint a krumpli, a rizs vagy a tészta. Alacsony a glikémiás indexe, és ez azt jelenti, hogy lassan felszívódó szénhidrátokat tartalmaz, hosszú ideig tartó telítettségérzést okoz. Éppen ezért javasolják a fogyasztását cukorbetegek és fogyókúrázók számára.*
De nemcsak ez az egyetlen előnyös tulajdonsága van; a másik érv, ami mellette szól, hogy lúgosító hatású. Ebbe a témába még ugyan nagyon nem ástam bele magam, de egyre többet lehet hallani arról, hogy a betegségek fő oka szervezetünk túlsavasodása. Ezen a táplálkozásunkkal tudunk változtatni.
A köles fogyasztása ezek mellett még állítólag elősegíti a máj regenerációját, magas a kovasav tartalma, ami a bőrt, a hajat és a körmöket ápolja. Kiemelkedő a kálcium- és vastartalma, de van még benne többek között nátrium, kálium, foszfor, béta-karotin, B1- és B2-vitamin, sőt, még fluor is, ami a fogzománc erősítésében, a fogszuvasodás megelőzésében segít.
Mivel én magam is állandóan küzdök a túlsúllyal, és a gyerekeim közül kettő szintén hízásra hajlamos, ezért úgy vagyok vele, ha a haszontalan szénhidrátot hasznosra cserélhetem, hát nosza! Bár, jól megkérik az árát, mint ahogy mindennek, ami egészséges; egy félkilós csomag hatszáz forintba került, az is igaz, hogy bio volt.
Egyik feléből lett a tegnap bemutatott kölesfelfújt,amit gyümölcscukorral készítettem, a másik feléből pedig az alábbi lecsós kölesrizottó.
Némi magyarázattal tartozom az elnevezést illetően, ugyanis az étel nem úgy készült, ahogy egy klasszikus rizottónak készülnie kell, mert nem akartam agyonfőzni a zöldségeket; másrészt a lecsó padlizsános, ami, tudom, sokak számára elfogadhatatlan. Én szeretem.
Tehát, a hozzávalók (6 személyre):
5 dkg húsos füstölt szalonna
1 kisebb padlizsán
1 nagy fej hagyma
10 kisebb lecsópaprika
5 nagy paradicsom
20 dkg köles
2 ek olaj
só
bors
zöld fűszerek tetszés szerint: bazsalikom, oregánó, kakukkfű, zsálya, petrezselyem, lestyán
A kölest háromszoros vízben feltettem főni, beledobtam egy teáskanál sót is.
A szalonnát vékony csíkokra vágtam, és wokban, a kevés olajon elkezdtem kiolvasztani. Közben a hagymát négybe vágtam, felszeleteltem, és a szalonna után küldtem. Amíg pirult, a padlizsánt julienne-szerű, tehát gyufaszálnyi csíkokra vágtam, és már ment is a hagyma után, majd amíg párolódott, előbb a paprikát karikáztam fel – bele a wokba – majd a paradicsomot negyedeltem, szeleteltem, és természetesen a többihez adtam. A paradicsom után már csak pár percig forraltam, sóztam, fűszereztem, és elzártam alatta a lángot.
Közben a köles beszívta a vizet, hozzákevertem a padlizsános lecsóhoz; kicsit átforraltam, hadd szívjon be a zöldséges léből is valamennyit a gabona.
Engem meggyőzött a köles, és megértem Ziláék törekvését is; van, amit érdemes erőltetni. Próbáljátok ki, ha eddig nem tettétek volna.
*Na tessék, most több helyen utánaolvastam, és mindenhol azt írják, hogy a köles GI-e magas… Amint Leitem Ágnes visszatér a szabadságáról, megkérdezem tőle, hogy is van ez a dolog.
______________________________________
Ha nem szeretnél lemaradni az újabb bejegyzésekről, iratkozz fel a hírlevelemre a jobb oldali sáv tetején található "Blogkövetés" ablakban.
Ó, és gyere a Facebookra is! Beszélgetni, lájkolni, nézegetni... Csatlakozhatsz hozzám az Instagramon is.
Ha tetszett, amit olvastál, oszd meg az alábbi gombok segítségével. Köszönöm:-)
A kölest mi is imádjuk, mert nem csak nagyon egészséges, hanem ráadásul gyorsan kész, és sokféleképpen elkészíthetö. Èn gyakran szoktam reggelizni, a tejbegrízhez hasonlóan elkészítve. Isteni finom rántott pasztinákkal!! Kenyeret vagy vegás fasírtot is lehet belöle sütni.
Köszönöm. :)Köles felvéve a reformosító listára. :))
a kölest mi is fogyasztjuk, főleg mióta megszületett a kisfiam. Én általába tejbegriz szerüen készitem el neki, de használtam már rizs helyett töltött káposztában és töltött paprikában is, a hajdinával és némi szilvával társitva csináltam felfujtatt belőle… mi nagyon megszerettük 🙂
Nálunk is gyakran van az asztalon. A gyerekek is szeretik,és hamar kész van.A krumpli, tészta, fehérkenyér elhagyását én durvának érzem. A dietetika tanárunk szerint mindent lehet (és kell) enni, a burgonyában például értékes ásványi anyagok vannak, és vitaminok, a tészta-gyorsan felszívódó szénhidrát-a gyerekeknek kell az étrendjükbe, heti 2x optimális esetben. Legalábbis mi így tanultuk. A konyhatechnikai eljárásokon kéne változtatni sok háziasszonynak:pl. nem panírozva, bő olajban/zsírban sütve, vastagon berántva az ételek.És a magyarok nagy (nagyon nagy) adagokat esznek általában.A rizs a fehér folt nekem. Elnézem a japánba került ismerőseimet, rizst esznek rizzsel, algával, hallal, rizslisztből készült tésztát, és ragyogóan néznek ki. Egészségesek, nem túlsúlyosak.Pedig dietetika órán az is a “mértékkel, ritkán” kategóriában volt.Egészséges diétának pedig a kalóriatáblázatot , konyhai mérleget és futócipőt ajánlotta a tanárnő. :DVera
A kölest én is használom sósan és édesen egyaránt. Szerencsére a gyerekek szeretik.
Ez a köles dolog nem egészen tiszta nekem. GI (glikémiás index) diétával próbálom karban tartani magam, és a szakirodalom azt írja, a köles kifejezetten a magas glikémiás indexű szénhidrátok kategóriájába esik. Éppen ezért sokkal inkább ajánlják az árpa gerslit, a bulgar búzát, vagy a quinoát, mint alternatívát a krumpli, rizs, tészta kombináció helyett. Meg is lepődtem, hiszen rengeteg szülőt láttam, aki már a kis gyerekét is csak kölesgolyóval eteti, nem pedig fehér lisztből készült kenyérfélével, kiflivel.Nem tudom, mi az igazság, de a fent felsorolt gabonafélékből is szuper, a Móni által bemutatotthoz hasonló ételeket lehet készíteni. Simán használom őket rizs helyett hagyományos magyar fogásokhoz(Pl. rakott kel, töltött paprika).Az tuti, hogy minden egyes új gabona, amit beviszünk az étrendünkbe, izgalmasabbá és jobbá teszi a táplálkozásunkat, ráadásul nincs egyetlen helyes út, csak józanul kell variálni, és persze nem kell habzsolni.(Bevallom, nekem ez utóbbi a legnehezebb…)
Hát ez érdekes tényleg… kinek higgyen az ember, ugye…?
:o) Részben igaza van a doktornőnek és részben mégis téved. :o)Vannak ugyanis tanulmányok arra is, hogy az étrenden belül nagyobb legyen az ÖSSZETETT szénhidrát aránya, különösen a zsír rovására. Ezzel szemben az egyszerű szénhidrátok fogyasztásának káros hatását nem kérdőjelezi meg senki. Egyszerű szénhidrát: cukor, cukros üdítő, édes ételek, mézes tea víz helyett a cumisüvegben és társai.A glikémiás index szerintem fogyókúra szempontjából irreleváns, csak a cukorbetegeknek érdemes arra figyelniük, hogy a vércukruk emelkedése miatt. Normál funkció mellett, egészséges emberben ez nem okoz gondot, mert nem fogja a máj azonnal zsírrá alakítani a többletet. Ha valaki nem egész nap kenyeret csócsál, kevésé valószínű, hogy elhízik. Reggelire és vacsorára, valamint néhány étel mellé viszont nem is érdemes mást enni. Mindig a feudalizmus parasztjainak étkezésére hivatkoznak, de elfelejtik, hogy a kemény munkához gyakran kenyeret és SZALONNÁT vittek magukkal akár ebédre is. Olvassátok el, hogy miket eszik a főhős Móricz Zsigmond: A boldog ember c. regényében. Letölthető a mek-ről!Nem kell mindent kritika nélkül elfogadni (azt se, amit most írok), de szerintem és minden magyar dietetikus és táplálkozástudománnyal foglalkozó orvos egyetért abban, hogy nincsenek egészségtelen élelmiszerek, csak egészségtelen mennyiségek.A “tudomány mai állása szerint” nem megalapozott a finomított lisztek, a kenyér és tésztafélék és különösen nem a rizs és a burgonya fogyasztásának mérséklésére buzdítás. A rizs gazdag B-vitaminokban és nyomelemekben, különösen a hántolatlan rizs. Természetesen nem ajánlatos egy étkezésre többet elfogyasztani 300 g-nál, pláne ha egyáltalán nem mozgunk, de ez a kölesre is igaz. Szinte bármitől lehet hízni, nemcsak a szénhidrátdús ételektől.A köles ennek ellenére jó, bár én csak zöldséggel keverve köretként szoktam használni. :o) A puffasztott kölest nem adnám a gyereknek, bocs, biomamák! :o) A köles zöldség és mint olyan csak akkor hiszem el, hogy alaposan megmosták, ha én voltam az. Persze a forró hengerek között nyilván nem marad életben mikroba, de az egész technológia, ahogy készül ellenszenves.Szerintem mindenben a mértékletesség és a sokszínűség a kulcs. Beleférhet kenyér, a rizs, a köles, sőt a csipsz is az étrendbe, csak meg kell tartani a mértéket (és nem zacskóban számolva és ebéd helyett) és fontos a testmozgás!
Köszönöm a korrekciót:))Tegnap olvasgattam a savasság-lúgosság kérdéskörében, ott kimondottan azt olvastam, hogy a zsír egy elsavasodott testben tulajdonképpen életmentő, jóbarát… Még nem ástam bele magam nagyon, de ez is egy érdekes szemlélet.
Hát csuda tudja, hogy csak placebo alapon, vagy tudományosan, de nekem a GI-diéta bevált. Ugyanis kevésbé vagyok éhes, és nem törnek rám falásrohamok sem. Persze eszem én mindent, csak más arányban, mint eddig. A gabonák ízét pedig imádom, kifejezetten feldobja a napomat egy ilyen zöldséges egytálétel, mint amilyen Móni lecsós kölese 🙂
Még annyit akartam én is épp hozzátenni, hogy azért fogyókúra szempontjából nem mindegy, hogy valami hosszan tartó teltségérzetet okoz, vagy egy óra múlva megint éhes az ember. Ebből a szempontból biztos, hogy nem mindegy a GI.
Szeretettel ajánlok egy linket a témakörben, szerintem nagyon jó, de persze ezt sem kell kritika nélkül olvasni 🙂 Egy háromgyerekes, orvos anyuka blogja, aki tudományos szempontból egy sorozatban kivesézi a táplálkozás különböző területeit. Érdemes a kommenteket is végigböngészni! http://www.zimonyi.hu/?cat=40
eddig azt nem is tudtam, hogy ennyire egészséges a köles, mi szimplán csak szerettük :-DHa már így belej9öttél, akkor próbáld ki a hajdinát /pohánka/ és a bulgurt is !!!
Zsu, köszönöm a linket, a délelőttömet szépen ki is lőttem vele…:))))Magdaléha, a hajdinát, a bulgurt, a kuszkuszt már használom – igaz, nem olyan gyakran -, a köles új volt, azt még nem próbáltam.:)
Igazán nincs mit 😀 Hát igen, jó kis olvasnivaló, főleg ha az ember érteni is akarja 🙂 Én ott tartok, hogy agyban nagyon próbálkozom, de a babavárás miatt – vagy egyébként is – annnnnyira kívánom a szénhidrátot… 😀 Mindenesetre nagyon jók ezek a köleses receptek!
Örülök, hogy ezt a köleses blogot megtaláltam, olvasni is fogom. Én eddig a kölest csak megpároltam zöldséggel, de látom, mennyi mindent lehet még…
Igazából nem is vagyok ám köleses blog…:)) Csak most épp próbálgatom.
Isteni a padlizsános lecsó! én sem szerettem kb. huszonöt éves koromig, utána viszont nagyon. Ez az a Zila László, akinek Psztlőrincen van étterme? néha ettem ott társasággal, valóban minden kritikán felüli. A süteményeik elég drágák, de megéri. Én mikor épp drágállom, nem megyek arra.