Nevet a gyereknek II., ráadásként ringlós kölesfelfújt
Az ortodox zsidó hagyomány szerint az Örökkévaló a születendő gyerek nevét az atya szívére helyezi.
Ez jutott eszembe akkor, amikor a férjem Bence születése utáni napon, a látogatáskor csillogó szemekkel beállított a kórházba, és az volt az első mondata: legyen Benjámin is! Hát legyen, ha ennyire határozott vagy – gondoltam.
De nem szaladok előre, hiszen Nóra Laura után Bálint Barnabás következik, akit ugyan a tegnapi bejegyzésben már megemlítettem, pontosabban, első neve eleve elrendeléséről szóltam; eldöntött tény volt, hogy ha fiú, akkor Bálint. Jelentése: erős, egészséges. Hát, ez is bejött. Hogy a Barnabás név mikor került képbe, nem is tudom, az azt jelenti: vigasztalás fia.
Nóra – akit egyébként Nonónak hívunk családilag – négyhónapos volt, amikor észrevettem, hogy terhes vagyok, azt is csak abból, hogy hányingerem lett a kávé gondolatától. Senkinek ne higgyétek el, hogy a szoptatás hatékony fogamzásgátló módszer! Rengeteget voltam rosszul, előfordult, hogy épp csak annyi időm volt, hogy pelenkázás után visszadobjam az ágyába a kicsit, és még elértem a vécére… Később aztán megnőtt az étvágyam, és jó sokat híztam. Rám fért a vigasztalás. Bár biztosan tudtuk, hogy fiú lesz, saját szemeimmel láttam egyértelmű bizonyítékát, azért muszáj volt lánynevet mondanom a szülésznőnek, addig nem hagyott békén. Hát, mondtam neki, ha magának is tetszik, legyen Zora. “Jaj, ne szórakozzon velem” – felelte riadtan. Nem volt humorérzéke. De a Zorát komolyan gondoltam, akkor tényleg nagyon tetszett, más kérdés, hogy biztosan tudtam, a gyerekemet nem így fogják hívni.
Bálint 4 kiló 5 dekával született, erősen, egészségesen… Nagyon érdekes, hogy annak ellenére, hogy elég sok összetűzésünk van vele, főleg most, hogy a kiskamasz kor kellős közepén jár, és néha tényleg nehéz elviselni, sokszor megdöbbentően jó felismerései, javaslatai vannak. És a végén be kell látnunk, hogy nahát, Bálintnak megint igaza volt… Egyszer volt egy érdekes álma, ami mindig eszembe jut, ha róla gondolkodom. Úgy hatéves lehetett, jött ki reggel, és álmos szemekkel mesélte, hogy “képzeljétek, azt álmodtam, hogy odajött hozzám Jézus, és azt mondta, imádkozzak bátran, mert engem mindig meghallgat…” Azért, egy ilyen álom szöget üt az ember fejébe.
Három év telt el Bálint születése után, amikor újra az utónévkönyvet lapozgattuk. Ezúttal elég könnyen ment a választás, a Bence tetszett (győztest jelent egyébként), lánynévként én a Zoéra (élet) szavaztam, tudtam, hogy senki nem ért velem egyet, de ismét biztosak lehettünk abban, hogy fiú. A Benjámin (jobbkéz fia) a már fent említett ódon, “csak úgy” jött.
Zsófit Szávának szerettem volna elnevezni, nagyon. De nem tetszett senkinek. A férjem teljesen ellenállt, hiába duruzsoltam, kérleltem, győzködtem, érveltem, egyszerűen hajthatatlan volt. Beadtam a derekamat, de ebben az egy esetben ezt a mai napig fájlalom. Annyit kértem csak, hogy akkor legalább a Zsófi mellett hadd legyen Szonja is… Igaz, hogy így gyakorlatilag kétszer kapta ugyanazt a nevet, mert a Zsófia és a Szonja ugyanaz, csak más-más nyelven. A Zsófia a görög sophia, bölcsesség szóból származik, a Szonja a Szófia orosz becézett alakja.
Úgyhogy, amikor a nevekről beszélgetünk, a mi nyolcéves Zsófink büszkén szokta kijelenteni:
– Én bölcs vagyok! Duplán!
Tényleg az.
Csak olyan finnyás ne lenne… De, amint erről már korábban írtam, a szuperízlelés számlájára írom a válogatósságát. Őt például nem bírtam meggyőzni arról, hogy egyen az alábbi ringlós kölesfelfújtból, pedig állítom, nagyon finom. Tudom, hogy neki a ringló nem tetszett a tetején. A kis bölcsnek.
Igazából most ismerkedem a kölessel, nagy felfedezés a számomra, de már nem akarom ezzel húzni az időtöket, majd írok róla holnap, például. Mert a félkilós csomag egyik feléből lett ez a felfújt, a másik feléből lecsós kölesrizottó, ha élhetek ilyen képzavaros elnevezéssel. Azt majd megmutatom holnap.
A felfújt kozzávalói (26 cm-s kerek tortaformához):
30 dkg köles
kb. 8 dl tej
10 dkg (gyümölcs)cukor
4 tojás
kb. 2 dl tejföl
6 szem ringló, vagy más gyümölcs a tetejére
A kölest megmossuk, és megfőzzük a tejben a cukor felével, ugyanúgy, mint a tejberizst. Várunk, amíg langyosra hűl.
Előmelegítjük a sütőt 180 fokosra.
A négy tojást egy tálba ütjük, és a cukor másik felével, géppel jó öt percig verjük, amíg jó magas, habos nem lesz. Akkor összekeverjük a kölessel, beleöntjük a kivajazott tortaformába, a tetejére pöttyözzük a tejfölt, és elhelyezzük rajta a darabolt gyümölcsöt is. Kb. 1 óra alatt megsütjük.
Forrón ne akarjuk szeletelni, szét fog esni.
Én magamnak juharsziruppal leöntve tálaltam, de megöntözhetjük felmelegített mézzel is; a családnak vaníliamártást készítettem hozzá.
Aki eddig hallgatott név-ügyben, ne fogja vissza magát!
______________________________________
Ha nem szeretnél lemaradni az újabb bejegyzésekről, iratkozz fel a hírlevelemre a jobb oldali sáv tetején található "Blogkövetés" ablakban.
Ó, és gyere a Facebookra is! Beszélgetni, lájkolni, nézegetni... Csatlakozhatsz hozzám az Instagramon is.
Ha tetszett, amit olvastál, oszd meg az alábbi gombok segítségével. Köszönöm:-)