Az ortodox zsidó hagyomány szerint az Örökkévaló a születendő gyerek nevét az atya szívére helyezi.
Ez jutott eszembe akkor, amikor a férjem Bence születése utáni napon, a látogatáskor csillogó szemekkel beállított a kórházba, és az volt az első mondata: legyen Benjámin is! Hát legyen, ha ennyire határozott vagy – gondoltam.
De nem szaladok előre, hiszen Nóra Laura után Bálint Barnabás következik, akit ugyan a tegnapi bejegyzésben már megemlítettem, pontosabban, első neve eleve elrendeléséről szóltam; eldöntött tény volt, hogy ha fiú, akkor Bálint. Jelentése: erős, egészséges. Hát, ez is bejött. Hogy a Barnabás név mikor került képbe, nem is tudom, az azt jelenti: vigasztalás fia.
Nóra – akit egyébként Nonónak hívunk családilag – négyhónapos volt, amikor észrevettem, hogy terhes vagyok, azt is csak abból, hogy hányingerem lett a kávé gondolatától. Senkinek ne higgyétek el, hogy a szoptatás hatékony fogamzásgátló módszer! Rengeteget voltam rosszul, előfordult, hogy épp csak annyi időm volt, hogy pelenkázás után visszadobjam az ágyába a kicsit, és még elértem a vécére… Később aztán megnőtt az étvágyam, és jó sokat híztam. Rám fért a vigasztalás. Bár biztosan tudtuk, hogy fiú lesz, saját szemeimmel láttam egyértelmű bizonyítékát, azért muszáj volt lánynevet mondanom a szülésznőnek, addig nem hagyott békén. Hát, mondtam neki, ha magának is tetszik, legyen Zora. “Jaj, ne szórakozzon velem” – felelte riadtan. Nem volt humorérzéke. De a Zorát komolyan gondoltam, akkor tényleg nagyon tetszett, más kérdés, hogy biztosan tudtam, a gyerekemet nem így fogják hívni.
Bálint 4 kiló 5 dekával született, erősen, egészségesen… Nagyon érdekes, hogy annak ellenére, hogy elég sok összetűzésünk van vele, főleg most, hogy a kiskamasz kor kellős közepén jár, és néha tényleg nehéz elviselni, sokszor megdöbbentően jó felismerései, javaslatai vannak. És a végén be kell látnunk, hogy nahát, Bálintnak megint igaza volt… Egyszer volt egy érdekes álma, ami mindig eszembe jut, ha róla gondolkodom. Úgy hatéves lehetett, jött ki reggel, és álmos szemekkel mesélte, hogy “képzeljétek, azt álmodtam, hogy odajött hozzám Jézus, és azt mondta, imádkozzak bátran, mert engem mindig meghallgat…” Azért, egy ilyen álom szöget üt az ember fejébe.
Három év telt el Bálint születése után, amikor újra az utónévkönyvet lapozgattuk. Ezúttal elég könnyen ment a választás, a Bence tetszett (győztest jelent egyébként), lánynévként én a Zoéra (élet) szavaztam, tudtam, hogy senki nem ért velem egyet, de ismét biztosak lehettünk abban, hogy fiú. A Benjámin (jobbkéz fia) a már fent említett ódon, “csak úgy” jött.
Zsófit Szávának szerettem volna elnevezni, nagyon. De nem tetszett senkinek. A férjem teljesen ellenállt, hiába duruzsoltam, kérleltem, győzködtem, érveltem, egyszerűen hajthatatlan volt. Beadtam a derekamat, de ebben az egy esetben ezt a mai napig fájlalom. Annyit kértem csak, hogy akkor legalább a Zsófi mellett hadd legyen Szonja is… Igaz, hogy így gyakorlatilag kétszer kapta ugyanazt a nevet, mert a Zsófia és a Szonja ugyanaz, csak más-más nyelven. A Zsófia a görög sophia, bölcsesség szóból származik, a Szonja a Szófia orosz becézett alakja.
Úgyhogy, amikor a nevekről beszélgetünk, a mi nyolcéves Zsófink büszkén szokta kijelenteni:
– Én bölcs vagyok! Duplán!
Tényleg az.
Csak olyan finnyás ne lenne… De, amint erről már korábban írtam, a szuperízlelés számlájára írom a válogatósságát. Őt például nem bírtam meggyőzni arról, hogy egyen az alábbi ringlós kölesfelfújtból, pedig állítom, nagyon finom. Tudom, hogy neki a ringló nem tetszett a tetején. A kis bölcsnek.
Igazából most ismerkedem a kölessel, nagy felfedezés a számomra, de már nem akarom ezzel húzni az időtöket, majd írok róla holnap, például. Mert a félkilós csomag egyik feléből lett ez a felfújt, a másik feléből lecsós kölesrizottó, ha élhetek ilyen képzavaros elnevezéssel. Azt majd megmutatom holnap.
A felfújt kozzávalói (26 cm-s kerek tortaformához):
30 dkg köles
kb. 8 dl tej
10 dkg (gyümölcs)cukor
4 tojás
kb. 2 dl tejföl
6 szem ringló, vagy más gyümölcs a tetejére
A kölest megmossuk, és megfőzzük a tejben a cukor felével, ugyanúgy, mint a tejberizst. Várunk, amíg langyosra hűl.
Előmelegítjük a sütőt 180 fokosra.
A négy tojást egy tálba ütjük, és a cukor másik felével, géppel jó öt percig verjük, amíg jó magas, habos nem lesz. Akkor összekeverjük a kölessel, beleöntjük a kivajazott tortaformába, a tetejére pöttyözzük a tejfölt, és elhelyezzük rajta a darabolt gyümölcsöt is. Kb. 1 óra alatt megsütjük.
Forrón ne akarjuk szeletelni, szét fog esni.
Én magamnak juharsziruppal leöntve tálaltam, de megöntözhetjük felmelegített mézzel is; a családnak vaníliamártást készítettem hozzá.
Aki eddig hallgatott név-ügyben, ne fogja vissza magát!
______________________________________
Ha nem szeretnél lemaradni az újabb bejegyzésekről, iratkozz fel a hírlevelemre a jobb oldali sáv tetején található "Blogkövetés" ablakban.
Ó, és gyere a Facebookra is! Beszélgetni, lájkolni, nézegetni... Csatlakozhatsz hozzám az Instagramon is.
Ha tetszett, amit olvastál, oszd meg az alábbi gombok segítségével. Köszönöm:-)
már nem tartasz tejmentes diétát? Nekem is fontos volt, hogy azt érezzem, nem én adtam a nevet a gyermekemnek, hanem az a Valaki. Így aztán azt a nevet kapta, amit tényleg Isten adott az embernek: Ádám. A másodszülöttünkkel kapcsolatban a férjem meg volt róla győződve, hogy kislány lesz. Amikor megláttuk az UH-on, hogy fiú, nagyon elszomorodott, nem is szólt aznap már semmit. Másnap azzal ébredt, hogy azt álmodta, Levente legyen. Most megint névválasztás előtt állunk- és várunk a sugallatra.
Hát, nem mindent készítek tejmentesen – aztán a férjem vagy eszik belőle, vagy nem. Ettől például nem lett semmi baja, úgyhogy eléggé rejtélyes ez a dolog.
No, hát akkor legyen.. pedig elsőre még ellenálltam, de már nem tudok. 🙂 Nálunk is minden gyerekünknek kettő utóneve van.Ennek leginkább a bőrgyógyászunk örül. 😀 (igaz, évek óta visszatérő kérdése, hogy a kétnevű lányomat mikor viszem már, úgyhogy olyan nagy baja nem is lehet velünk)Szóval, elsőszülött fiúnk Patrik Martin. A Patrik egészen véletlenül jött, én Krisztiánt szerettem volna, de az egész család kikelt magából miatta.. A Pintér vezetéknévhez pedig egészen jól alliterált a Patrik, hozzá pedig szinte kívánkozott a Martin(jól összecseng). Ha lány lett volna, lehetett volna Zsófia Natasa (az apja szerint), de sokkal inkább Petra Natasa. A második fiúnak igyekeztünk hangzásában Patrikéhoz illőt keresni.. így jött nagy nehezen az Erik. Igaz, család eleinte igen meghökkenve nézett ránk, mikor elmondtuk, és tény, hogy kicsit fura is volt. Senkit nem ismertünk addig ezzel a névvel. Második nevének pedig.. immár kicsit játékosan.. ragaszkodtunk az M-betűhöz, így lett ő Erik Márk. Lányként nála is maradt a Petra Natasa verzió. A harmadik fiúnál már igen nehéz dolgunk volt, komolyan kárörvendtek rajtunk, hogy négy jó fiúnevet kilőttetek, most aztán bajban lesztek. Ráadásul a -rik végződést is el kellett hagynunk, bármily jól hangzott volna is.. a Henrikkel nem tudtunk megbarátkozni. Férjem Kornélt akart, én Somát vagy Mátét. Végül Roland lett. Roland Milán. (és az M betű még itt is maradt) Mindegyikőjük szereti a neveit, Patrikot volt, hogy nemes egyszerűséggel le”RickyMartin”-oztuk. 🙂 A lánynév pedig talonban maradt. Bár most már talán nem is Petra lenne. 🙂 Jó volt olvasni a Ti történeteiteket. 🙂 A köles kevés szénhidrátot tartalmaz? Semmit nem tudok mondjuk róla, de mostanában ez a téma foglalkoztat.. a szénhidrátok, és azok felszívódó szénhidráttartalma.. örömmel látnám, ha esetleg írnál ilyesmiről is (te sokkal jobban értesz hozzá, mint én valaha is fogok)
Márton, Júlia, Pál. Ezek a gyermekeink nevei. Fő szempontok voltak, hogy a hosszú, kemény hangzású, magas magánhangzókból álló vezetéknév mellé passzoljanak, tehát mély magánhangzósak legyenek, rövidek és lágy hangzásúak, lehetőleg zöngétlen mássalhangzókkal. Mindegyik becézhető (Marci, Julcsi, Palkó), de felnőttkorukban nénivel, bácsival is használhatók. Leginkább a Pál néven rökönyödtek meg a családtagok és az ismerősök, de alig telt el pár hét, hónap, mindenki megszokta.
Még egyszer muszáj megszólalnom. Az egyik, hogy olyan jó, hogy nálad is azt olvasom, hogy fontos a jelentés. Igenis örülök, hogy a nagyfiam egy Kőszikla, a lányom Ragyogó, a kisfiam pedig Béke és Merész /én azt az eredetet nézem, hogy a Ferdinándból lett magyarítva/. A legkisebb is úgy kapott nevet, hogy tudja milyen sokat számít az ő jötte: Győzelem…Biztos vagyok abban, hogy a nevünk befolyásolja hogy ki vagyunk /leszünk, persze sokminden egyéb mellett. De ha rajtam áll, akkor olyan nevet adok a gyerekemnek, ami segíti őt :-)))A másik téma a köles. Mi nagyon szeretjük és sokszor csak sima köretnek is megcsinálom /úgy mint a rízst/, de rengetegszer variálom! Próbáld meg sáfránnyal, kurkumával, curryvel, garam massalaval, és ha üresnek érzed tegyél bele egy kis vegyes mirelit zöldséget. Nagyon finom és laktató!Ez a felfújt pedig nagyon étvágygerjesztő, ki fogom próbálni!üdv: M
Tyű ezt majd kipróbálom,majd ha Kerecsennek már lehet adni kölest lehet nem ringlóval, hanem valami olyannal ami a picurnak is való és nem kell két fele főzni. Csak elcsenni innen onnan. 😀
Tracsi Sali…
Na akkor én is megszólalok 🙂 Amikor a férjemmel összekerültünk, nem volt kérdés a nevek terén, hívőként mindketten bibliai nevet szerettünk volna, Benjámin és Rebeka volt a döntés. Így lett a lassan négyévesünk Benjámin. Most várjuk a következőt, de még nem tudjuk, fiú- vagy lánynéven kell gondolkodni… A férjem családjában sok a fiú, sok jó nevet lelőttek már, és valahogy a Rebeka sem tetszik már annyira… Egyelőre várjuk az UH-t két hét múlva, hátha megmutatja a baba, hol keresgéljünk… 😀
Szia! Nagyon jó a téma, a név és a köles is:)))Nálunk mindenkinek egy keresztneve van, és gyorsan meg is állapodtunk férjemmel 3-3 fiú és lánynévben, előrelátóan:))) Szempontok voltak, hogy “hagyományos” nevek legyenek, a kettőnk családjában előforduljanak (tradíció),passzoljanak a vezetéknévhez (kimondhatóság). Sőt, mivel mindketten téliek, a névnapjuk nyáron van, az egyenletes eloszlás miatt. Ezek után elárulom, hogy Péter és Anna, ami sajnos mostanság némi áthallásra adhat okot: “És Gergő mikor jön?” – típusú kérdések…De nagyon jó volt olvasni a többiek hozzászólásait is. Üdv!
Tegnap leírtam az elsőt, ma leírom a másodikat. 🙂 Második gyermekünk várása közben kezdettől fogva tudtuk, hogy lány lesz. Nekem nagyon tetszett a Manda név, de apánk hallani sem akart róla, pedig akkor mind két gyereknek M-el kezdődött volna a neve. A kompromisszum az Amanda lett! Apa azért még utána toldotta a Sára nevet is. A dolog poénja, hogy pár hónappal Amanda születése után újságolta, hogy kolléganője kislányát Mandának hívják és az milyen szép név! Erről ennyit!
hosszú zugolvasás után én is “megszólalok”, mert a nevek témája éppen aktuális nálunk is, illetve mert a kislányunkat Szávának hívják.Annak ellenére, hogy ismertük a regényt, nem onnan vettük a nevet, hanem egyszer hallottuk az utcán, ahogy egy anyuka kiabál a tündéri lánya után. A párommal egymásra néztünk, és szavak nélkül megegyeztünk, hogy ha egyszer lányunk lesz így fogják hívni. (A család először nem fogadta el, később beletörődött, most már szeretik)De sajnos nehéz zsákot raktunk a lányunkra, a reakciók:ha fiú miért öltöztetem rózsaszínbe? mit mondott;Szása? ez a Szvetlána rövidítése?100ból egy ember ismeri a nevet…Most még nem tudjuk kislányt vagy kisfiút várunk, fiú nevünk van: Mór/Móric – ez már Szávánál megvolt, ha lány akkor még nem tudjuk.Gondolkodunk a Szávához hasonló hangzású neveken, akár úgy is hogy engedélyeztetni kell.És ha már megszólaltam, akkor gratulálok a családodhoz és a blogodhoz is!Orsi
Az én lányaim érdekes módon kaptak nevet. Anikónak anyám találta ki, mert a férjemmel képtelenek voltunk választani. Juditét pedig a szülőágyon hirtelenkedtem, hogy miért, ki tudja. Mert igaz, hogy még lett volna egy hónapja a pocakomban, sajnos előbb jött. Az is érdekes, hogy bár nekem is két utónevem van, ahogy mindenkinek a családban, sőt ahogy máshol is, nekik csak ez az egy. Ezt tudatosan csináltam, gondolván, adjon egy nevet majd saját magának is (numerológiai tanulmányaimnál, húsz évvel később jöttem rá, miért döntöttem így – ösztönösen).
Ki is próbáltam a kölesfelfújtat,és mostantól kitörlöm a rizsfelfújtat a receptemből! Isteni! Én anansáz darabokat tettem ringló helyett :o)
Először is köszönöm a sok jó receptet, élet megtapasztalást. Névválasztásnál mi arra törekedtünk, hogy ne nagyon lehessen becézni: Gergő (éberen őrködő), Laura (babérkoszorú), Kristóf ((Krisztust hordozó) és Dominik (Istenhez tartozó, Istennek szentelt). Én is elmondhatom, hogy a szoptatás nem jó fogamzásgátló módszer 🙂