A szülővé válás folyamatában az egyik legszebb feladat, amikor nevet választunk a gyereknek.Van, amikor ez könnyen megy, sőt, már azelőtt eldöntöttük, mi lesz a neve, mielőtt megfogant volna, van, amikor meg az ember a szülőszobán is azon morfondírozik, jó-e a választás, vagy mi van, ha mégis fiú lesz, elnézte az orvos, a fiúnevet meg most tényleg csak hasraütésre mondtuk…
Általános iskolás koromban szívesen foglalkoztattam magam azzal egy-egy órán, hogy összeírtam a tíz kedvenc fiú- és lánynevemet, de azt hiszem, egyik gyerekem egyik neve sem az akkori listáról került ki. Mert hogy mindegyik gyereknek két neve van. Apám egy időben viccesen zsörtölődött is amiatt, hogy “hogy lehetett ennek a négy gyereknek ennyi nevet adni, meg sem lehet jegyezni…”
Emlékszem, amikor gyerek voltam, egy időben azzal a kérdéssel ostromoltam anyukámat, hogy miért kellett engem Mónikának elnevezni, annyi, de annyi sokkal jobb név van, például lehettem volna Sarolta, de Móni??? Hogy fognak majd hívni a gyerekek, ha felnőtt leszek? Móni néni? Az, hogy divatos név volt a hetvenes években, nem kérdés; a középiskolában öten voltunk Mónik az osztályban (ez csak a kezdeti időkben okozott némi zavart, hamarosan kialakult, kinek mi a beceneve, onnantól nem jelentett problémát). A fogorvosom Móni, az asszisztense Móni.
És igen, Móni néni lettem; a barátaink gyerekeinek viccből szoktam mondani, hogy Mónika nénike vagyok. A Mónika megszólítást amúgy nem szeretem, sajnos eléggé lejáratta egy kvázi celeb névrokon, közös nevünkre keresztelt műsorával. Talán néhány év múlva a feledés homályába merül, lévén, hogy értéket nem hozott létre, maradandót nem alkotott.
Amikor a férjemmel összeházasodtunk, pontosabban már előtte megegyeztünk abban, hogy négy gyereket szeretnénk (bár minden így valósulna meg…); egyetlen nevet zsíroztunk le előre, a Bálintot. Fontos volt számunkra a név jelentése, nem mindegy, mit mondanak az emberre egész életén keresztül. Az első terhességemnél száz százalékig biztos voltam abban, hogy a gyerek fiú lesz; még a kilencedik hónapban is, ha megkérdezték mi lesz a neve, rávágtam, hogy Bálint. És ha lány lesz? – kérdezték. – Akkor is – mondtam erre.
Nehezen találtunk olyan lánynevet, ami mindkettőnknek tetszett, akkor viszont rögtön kettőt: Laura Nóra. Így szerettem volna, ebben a sorrendben. De amikor a férjem ment az anyakönyvvezetőhöz, ő azt mondta, ha a Nórát szeretnénk használni, azt kell előre venni. Hát így lett Nóra Lauraként anyakönyvezve. Mondtam a férjemnek utána, hát mi köze az anyakönyvvezetőnek ahhoz, hogy mi melyik nevén szólítjuk a gyereket, bedőltél egy ilyen olcsó trükknek, ejnye…
De jó volt így is, Nóra Laura. Nóra azt jelenti, Isten az én világosságom, a Laura pedig babérkoszorút.
Találóak.
De hogy milyen nevet adjak kedvenc vacsorasalátámnak – fogalmam sincs. Pedig gyakran ezt eszem, főleg, amikor újra és újra eltökélem, hogy mától fogyózom.
Kerül bele jégsaláta, paradicsom, paprika, kígyóuborka, feta sajt, egy doboz konzerv tonhal, öntet mustárból, kevés olíva(vagy tökmag)olajból, balzsamecetből, zöldfűszerekkel: bazsalikommal, oregánóval, rozmaringgal, kakukkfűvel. Adok hozzá kevés sót, borsot is, kis vízzel hígítom, és a salátára öntöm. Ha nagyon extrázni akarom, megszórom szárazon pirított magokkal.
Kedvenc neveitek? Névadás-sztorik? Van kedvetek mesélni?
______________________________________
Ha nem szeretnél lemaradni az újabb bejegyzésekről, iratkozz fel a hírlevelemre a jobb oldali sáv tetején található "Blogkövetés" ablakban.
Ó, és gyere a Facebookra is! Beszélgetni, lájkolni, nézegetni... Csatlakozhatsz hozzám az Instagramon is.
Ha tetszett, amit olvastál, oszd meg az alábbi gombok segítségével. Köszönöm:-)
Szia!Nálunk a lánynév volt biztos: Sára Magdolna (miután évekig ezt duruzsoltam férjecském fülébe), meg valami olyasmi, hogyha fiú lesz, akkor apa azt szeretné, ha Sándor lenne, mint ő, meg az ő apja, stb. De ez nem számított, mert úgy voltunk vele, hogy úgyis lány… hát nem…:D S bár madarat lehetett volna fogatni velem, mikor megtudtam, hogy fiúnk lesz, kedves férjemmel így tudattam: na, most kezdhetünk harcolni a fiúneveken is, mert Sándor max. a második név lehet…. Aztán végül Ő állított haza azzal, hogy akkor legyen Kristóf Sándor. Én meg ráhagytam, csak hogy ne a mi kis drágánk legyen a III. Sándor a családban…:DDe a lánynév még mindig fix…, no, majd a következő…:D
Névadás… az első gyerkőcöm apukája nem volt túlzottan aktív a dologban, ezért a barátnőmmel választottunk nevet. A dolog úgy zajlott, hogy én kiírtam az utónévkönyvből a nekem tetsző neveket, és a barátosném kiválasztott belőle ötöt. Ebből az ötből választhattam ki azt az egyet, ami az első név lett, és mellesleg én ragaszkodtam másodikként a Csabához, mert egyszerűen szerelmes vagyok ebbe a névbe.A második fiamnál már nem cicóztam, első helyre került a Csaba, mert gyakorlatilag elfogytak a nekem tetsző fiúnevek, és mellékerült a Marcell. Utólag kicsit bánom, a Csabához való ragaszkodásomat, mert másodszülöttemmel együtt így már 4 Csaba van a családban, és kicsit nehéz megkülönböztetni őket. A harmadik fiókámat ezért már nem sújtottam ezzel a teherrel, és ő is kapott két szép nevet, de egyik fiamnál sem volt érdekes a jelentés, csak hogy jól essen kimondani. Mit mondjak, szívesen mantráznék egy lánynevet is néha, de még a kutyánk is fiú. 🙁
Már annyi nevet összegyűjtöttem, ami nagyon tetszik, és “biztosanezleszagyerekemneve” ahány gyerekem tuti nem lesz:)
Szia! Ez érdekes dolog. Amikor tanítani kezdtem volt egy Bertalan az osztályban , aki egy éles eszű, okos, belevaló kölyök volt. Elhatároztam, ha fiam lesz Bertalan lesz! Aztán lett is fia, de egyszerre kettő! Mi legyen a másik neve, mert a Berci fix volt. Ekkor sietett segítségünkre Janikovszky Éva: Bertalan és Barnabás című bűbájos történetével. Így lett Bertalanunk és Barnabásunk. Aztán 6,5 év múlva érkezett egy kislány. Apa dédelgetett neve a Boglárka, ami abban az évben az egyik legnépszerűbb név volt, de mi nem bántuk, mert lett egy gyönyörű Bogink! Én még dédelgetem a Cecíliát…
Szia!Nálunk a fixnév a Bence volt, még gyerekként eldöntöttem, hogy ha egyszer fiam lesz akkor csakis Bence…akkor még ritka volt:)De elsőre lányra készültünk és Lilla Laura lett volna…de Bence lett:)Viszont a párom így magának akarta a 2. gyerek nevét…De választhattam a Dorka és a Petra között…Dorka lett, mert akkor ritka volt…aztán mikor jött a 3. kifogytunk a nevekből..aztán a tv-ben volt egy riport Gryllus Dorkával és Oroszlán Szonjával…meséltük a lánykának, hogy ez a néni is Dorka…de hogy hívják a másikat?…Szonja…de jó név…legyen Szonja ha lány lesz…az lett.Azóta a kicsi /5,5/ha nagy lesz Oroszlán Szonja akar lenni és állandóan a micsoda nő ez a férfi-t énekli:)
A férjemmel való megismerkedés után rögtön tudtuk, hogy egyszer lesz majd gyerekünk is, és az lány lesz, ezért “ŐT” kezdettől fogva Virág Lilinek szólítottuk, neveztük. Ezután jött a Győzike című műsor, akinek van egy Virág nevű lánya is. Ezek után lemondtunk erről a névről és igazán sok fejtörést okozott, hogy akkor mi legyen helyette. Már állapotos voltam, amikor kitaláltam a Melindát. Éppen a szülőszobába léptem be, amikor a férjem kérte, hogy akkor legyen már Lili is. Így lett az első gyermekünk Melinda Lili: :)))
Hogy tudsz te mindig máshová kilyukadni, mint amit elkezdtél?De pont ezért szeretlek olvasni…sose tudom, mi lesz a vége a történetnek…A névadásról: Virágból egy sem volt az én időmben, legalábbis nem ismertem egyet sem úgy 18 éves koromig. Ezért én mindig Andi szerettem volna lenni. Nálunk a gyerekeknek van egy becsületes neve, amit már hallottak a tanító nénik, meg a doktor nénik is, de mindegyiknek van egy itthoni sk. beceneve, amit nemigen reklámozunk. Kivétel ez alól Csincsi, akinek publikus lett az egyik itthoni neve. Ő tette azzá tulajdonképpen. Első alkalommal a suliban bemutatkozott: Sárosdi Csincsi Galuska KláraSzegény tanító néni örült, hogy valamit megértett belőle.
Hű, de jó téma!Első gyereknél csak fiú nevünk volt: a férjemnek Bence (a Toldi miatt), ami akkor még nem volt ilyen felkapott, nekem Péter. Bence lett és nem bántuk meg. A másodiknál én Petrát szerettem volna (azt éreztem h lány)de a drága férjem megmagyarázta h a Bence mellett milyen jól hangzik a Luca. Aztán sok év után harmadszorra ismét kisfiút vártunk aki apa logikája szerint csak Vince lehetett volna. Elnézést minden Vincétől de ebbe már nem mentem bele. Így lett egy csibész barna szemű Ambrusunk, a zöld szemű gyönyörű Lucánk és a kék szemű nagy komoly Bencénk mellé. Most is van kedvenc nevem csak már (pl. Péter…)az időből csúsztunk ki.
Szia!Az én gyermekeim a következőképpen kapták a nevüket: A lányom úgy lett Boglárka Zsófia, hogy a főiskolai barátnőmnek, Boginak nagyon tetszett az én nevem (Zsófi), nekem meg az övé, így megbeszéltük, hogy ha lesznek gyerekeink, akkor az enyém Bogi lesz, az övé Zsófi. Viszont a férjem családjában az a szokás, hogy a szülők nevét kapja a gyerek, így lett Boglárka Zsófia.A fiam Ákos Gábor, Gábor a fentiek miatt, az Ákos nevet pedig úgy kapta, hogy 14 éves koromban megfogadtam, hogy ha valaha lesz fiam, így fogják hívni, a kedvenc énekesem tiszteletére. (a családunk nagy megkönnyebbülésének adott hangot, hogy nem Delhusa Gjoni, vagy Zámbó Jimmy az ifjúkori bálványom, Fekete Pákóról már nem is beszélve…)
Az első gyermekünket a terhesség alatt Hanna Sáráztuk, aztán a 9. hónapban felkiáltottunk, hogy ez a kislány tulajdonképpen Réka. Ebben is maradtunk. A másodiknál végig azt mondták, hogy kislány, így őt Dorkáztuk, majd a 32. héten közölték, hogy inkább mégis a fiú nevek között kutassunk… Na, így lett Kristóf. Szerencsére a Dorkázás nem lett a személyiségére hatással, vérbeli fiú. A harmadiknál végig gondolkodtunk, mert más nem csak a férjemmel ketten döntöttünk, hanem a két nagyobb is beleszólt a dologba. Végül itt is a 9. hónapban döntöttünk: Félix.A saját nevemet viszont rettenetesen utáltam gyerekként, mert akkor a mi városunkban mindössze 2 Dominika volt, és mindenki egy “Jaj, de szép neved van!” felkiáltással vagy az arcomba csípett, vagy a fejemet simogatta…Aztán időközben megtudtam, mit jelent, és egyből megszerettem.Ui: A címből ítélve azért a másik két gyerkőc nevének történetével is megismerkedhetünk majd, ugye?
Sőt, a másik hároméval is:)))
Írjatok még, még, még, nagyon jó olvasni!
Nekem még nincsen gyerkőcöm, de a saját nevemet nagyon szeretem. Igaz, hogy december elejére voltam kiírva, és ha fiú lettem volna, akkor Miklós lettem volna. Nem örültem volna neki, hogy a mikulás és a szülinapom között 3 nap eltérés lett volna. Így viszont apa és anya Az aranyemberből választott nekem nevet, és én mindig büszke voltam rá, hogy egy igazi szépirodalmi műből léptem elő. Ez egyrészt megszerettette velem az irodalmat, másrészt pedig olyan jó volt a tudat, hogy nem valami celebről, hanem halhatatlan hősről, illetve magától Jókaitól kaptam a nevem. Ezért is jobban szeretem, ha egész nevemen szólítanak, nem pedig becézve:).
Másik HÁROM?????? Örülhetünk???? vagy nem tudom, összezavarodtam…
Névadás sztori?Volt a csoportomban egy irtó édes, cserfes kislány, állandóan járt a szája. 🙂 Boglárka volt a neve. Elhatároztam, ha valaha lányom lesz, így fogják hívni. 7 év múlva megérkezett az én Boglárkám-nomen est omen-, állandóan jár a szája, dumál egész nap, kis mosolygós.(azóta rengeteg kislányt így hívnak, divatnév lett)A fiam: még a születése előtti nap sem tudtam mi legyen a neve, a Gergely nagyon tetszett, de a jelentése miatt, aztán műtöttek, altattak, nem ébredtem fel időben, apát kérdezték meg mi legyen a gyerek neve. Ő meg bediktálta azt a nevet, ami az övé is, az ő apjáé is, meg a nagyapjái is, a dédapját is így hívták… :/ Én meg nem győzöm becézni, mert nem áll rá a szám. De ha becézem-a játszótéren mindenki lengyelnek hiszi. 😀
Hát, négy van…:) Már 8 éve…
Bár, igaz, a Bálintot is félig lelőttem, de csak félig.
Jaj, akkor elnéztem, mert Bálintot már beleszámoltam. Ezért csodálkoztam…
Mármint, a nevet elárultam… a gyereket nem lőttem le félig sem.
A Bálint-sztori még nem teljes, neki is van második neve. 🙂
Gyermekem még nincs, de ettől még Szilviának hívnak. A jelentése erdőben lakó nő. Mondtam drága anyukámnak, hogy akkor én remete leszek???:)))) Ha nekem egyszer lesz….akkor Benedek Noelnek fogom hívni. Még ha lány lesz, akkor is:)))) Van egy ismerősöm Vad vezeték és Virág keresztnévvel…a szülei szerint vicces, a viselője szerint nem.
Igen, vannak “vicces kedvű” szülők… Én ismerek egy Pusztai Farkast.
A volt osztályfőnökömet Farkas Piroskának hívták, de ismerek egy olyan nőt, akit úgy hívnak, hogy Csirkéné Madár keresztnév.:))))
Az olyan elnevezéseket sem igazán értem, mint a László László, Mihály Mihály.
Névadás… Első ízben mikor kiderült, hogy lányom lesz hirtelen felindulásból azt mondtam Krisztina, férjem is rábólintott… mint utóbb kiderült anyu szerint nem meglepő hiszen gyerekkoromban mindig Krisztát magyaráztam gyerekemnem (erre nem emlékszem) Másod sorban Szabolcsunk készült… az utolsó pillanatig… akkor beadtam a derekam, mert férjem maga után Andrást akart… occkodtam nagyon mert nem tetszik hogy 30egynéhány évesen is Bandika (haveroknak is) az én fiam nem lesz Bandika… így legy becenévügyileg Andris 🙂 Harmadízben nehezen találtunk nevet Dániel lett, melyre anyósom első reakciója ez volt: -Nem találtatok annak a gyereknek jobb nevet? -ezek után? ezér’se!! 😀 😀 de mint utóbb kiderült annak a csapatnak a Kriszta sem jött be… majd megszokják 😀
@Sz.Kasza Nova, és Kasza Blanka ?? hogy tetszik 🙂 a faluban van egy testvérpár gyerek, különleges név az tuti
Szia!Fiatal voltam amikor a lányomat vártuk.Nagyon tetszett Papadimitriu Athina mint színésznő.Ezért a lányom Athéna lett.Mikor a másodikkal terhes lettem és kiderült,hogy fiú akkor már tudtuk hogy Dorián lesz :)Szerencsére mindkettő meg van elégedve a nevével :)egyik se szólt,hogy miért ez lett a neve 🙂
Szia,én a saját nevemet nagyon szeretem és nagyon is illik rám szerintem. Amikor megszülettem akkor még nem sok mindenkinek volt ez a neve, akkor kezdett divatnév lenni. És annak ellenére, hogy dec. 23-án van a névnapom soha nem vonták egybe a karácsonnyal.A lányom nevébe nem volt beleszólásom SAJNOS :(((((. Itt az a szokás, hogy az első lány/fiú gyermek az anyós/após keresztnevét kapja. A férjem nem engedett belőle. Hosszas győzködés után beleegyezett, hogy két neve legyen, így lett Marina(az anyósom neve)és Zoe (az én hőn áhított nevem), azzal a feltétellel, hogy Marinának szólítjuk őt. A lányom most 14 hónapos és még egyetlen egyszer sem szólítottam őt a nevém. Nem bírom megemészteni a dolgot,hogy én mindent feladtam azért, hogy együtt élhessünk, otthagytam az országot ahol születtem, a családomat, a gyökereimet, új nyelvet-kultúrát tanultam, az új ország szokásai szerint élek és még a saját gyerekem nevébe se lehet beleszólásom. Erre mondhatja mindenki, hogy tudtam mit vállalok…. Nos igen, de nem gondoltam, hogy ennyire nehér lesz.Több gyereket nem szeretnénk, így kicsi az esély rá, hogy a második gyerek az én választásom szerint kapjon nevet.
jaj, ez nagyon….de hát minden gyerek felnő egyszer… erre is gondolniuk kell a szülőknek, nem? amikor majd bemutatkozik, csoda, ha komolyan veszik ezek után…
Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.
Mikor a gyerekeim születtek, még nem lehetett előre tudni, fiú lesz-e vagy lány, ezért mindkét névvel készülni kellett. A lányom nevét a férjem választotta, mégpedig a bibliai Ruth történetét véve alapul. De a Ruth név nem hangzik igazán dallamosan, meg ugye a “rút” jelzőre is emlékeztet, ezért az anyósa, Noémi lett a névadónk, Jókaira is gondolva persze. Aztán időnként Timeának szólították az óvónénik. Az is szép név, de hát nem az övé… A fiunk Ábel lett. Az Utónévkönyvben és naptárban is az első lapon van ez a név, és amikor idáig jutottunk, mindig abbahagytuk a névkeresést azzal, hogy majdcsak lesz valahogy. Közben barátaink megkértek, ha fiunk lesz, lehetőleg ne legyen Ábel, mert azt a nevet ők szeretnék adni várva-várt harmadik gyereküknek. MIkor megszületett a kicsi, kétszer is megkérdezték, mi legyen a kisfiú neve? A kéretlenül beadott nyugtató-fájdalomcsillapítótól kábán csak annyi jutott eszembe, Ábel… Vicces, hogy lánynevet végképp nem tudtam volna mondani. Barátaink talán meg is bántódtak csöppet, de egy-két év múlva megszületett az ő fiuk is…
Szia! Az én kisfiam (lassan 3 éves): Szendrei Márton Soma (az ortodox keresztelős neve: Száva)De ha megkérjük, hogy legyen szíves mutatkozzon be csak annyit mond:Szendrei Ripityom. Beceneve: Morzsa.Ha kislány lett volna akkor Száva Davorka lett volna, esetleg Száva Jadranka. A szülésznő 2x kérdezett vissza: Miiii Aranka? A Apukám pedig mindenkinek azt monda, hogy Márton Samu lett a kisunokája neve.
Óóó, Zsófit én is Szávának szerettem volna… De majd ezt is elmesélem.
Szia!Amikor én születtem még nem volt uh. így csak találgatni lehetett fiú leszek vagy lány. Mivel mindenki egyértelműen fiút látott anyukám hasából, így nem készültek lány névvel…Amikor megszülettem Apukámat kérdezték meg mi is lesz a nevem, sajnos mellette ült a két nagymama is, akik rögtön lecsaptak a lehetősségre, így a nyomásnak engedve Apukám Osolya Zitát mondott a két nagyszülő akarata alapján. Anyukám ezt meghallva sírva fakadt, mert egyik sem teszett neki, így a karszalagomra már Gabriella Zita lett írva. Ekkor jöttek a látogatók akik nem értették miért nem Hajni lettem, mert anyukámnak ez volt a bece neve a baráti körében (erre külön történetem van).Így apukám harmadszorra is jelezte, hogy változtatni szeretnének így lettem Gabriella Hajnalka… Én utáltam a keresztnevem, mert a Hajnalkát használtuk ami a második nevem volt, és ez folyamatos félreértéseket eredményezett. El is határoztam ha férjem lesz felveszem a nevét és a probléma meg van oldva! Az élet persze nem ilyen egyszerű:)Lett egy férjem, egy bonyolult és kimondhatatlan vezetéknévvel, és két keresztnévvel…Amikor megkérdezik miért vettem fel a férjem nevét, mindíg vissza kérdezek, hogy az egy mondatos vagy a félórás verziót szeretnék hallani:))))Ui: A gyerekeim a bonyolult vezetéknévhez szigorúan egy egyszerű és egy névből álló keresztnevet kaptak.Üdv:Hajni
No, ha Te ezt ennyire élvezed, akkor még egy neves sztori, de ez már a gyerekektől. Bence és Luca kisebb korukban (csoda tudja miért)elnevezték magukat, egymást: Bence volt Filippo Camoranézi, Luca Kláz Illepulla (így fonetikusan). Aztán mikor sok év múlva Ambrus öcsikéjük megszületett teljesen ledöbbentek attól, hogy éjjel nappal szopizott (majd 2 éves koráig). No, akkor kapott tőlük Ö is nevet, melyet a hajnali szopizások ihlettek: Roráte (!) Szopolla.
A salátának van már neve???
Annyira jó téma 😀 Nekem azóta van bajom a nevemmel, amióta egy celeb?? agynélküli nő hirbe hozta ezt a nevet. (ti. anettka) 🙁 tragikus! De szerencsére a barátaim Ankának hivnak 😀 Már előtte is ez volt a becenevem. A nagylány Laura-Rita, Laura azért mert ez volt az egyetlen név, ami mindkettőnknek tetszett, Rita pedig azért, mert, amikor megszületett -sirás nélkül, békésen az otthonunkban – apukája azt mondta, hogy olyan Ritás. Igy lett két neve. A kicsi Hanna-Ágnes, Hanna, mert nagyon nagy gyötrődések árán az utolsó hónapban végre volt egy közös lánynév, ami tetszett -fiú lett volna több is – Ágnes pedig Geréb Ágnes tiszteletére, aki nem lehetett velünk a kicsi születésekor és a bábánk tiszteletére, aki velünk volt, mert ő is Ágnes. Hát igy. Ja, és Laura lányunkat mindenki Lorkának hivja 😀
Tényleg jó téma! Majd’ 50 évesen jó visszagondolni erre az időszakra,bár nagyon rossz is történt velünk.Gimnazistaként és egyetemistaként is Jutka nevű szobatársam – barátnőm – volt. Megfogadtam, hogy az én lányomnak is ez lesz majd a neve. Aztán a várandósság alatt valahogy belehabarodtam az Eszter névbe. A várt Eszterünk azonban meghalt. Tudom, hogy hülyeség, de okoltam magamat a tervbe vett név megváltoztatása miatt. Így az első – élő – lányunk Judit lett, majd őt követte Éva.
Milyen jó téma :-)))Legnagyobbunk Péter. Még meg sem fogant, de a férjem már kijelentette, hogy az ő elsőszülött fia csakis Péter lehet. Ezek után nyilván fiú is lett az első, ha lány lett volna akkor Dorottya lett volna, de akkor ezen nagyon sokat harcoltunk nekem annyira nem tetszett… A kislányom szintén még csak a gondolatainkban élt, amikor egy hétköznap délután kipattant a fejemből, hogy Julianna Hanna. fel is hívtam az uramat, aki egy megbeszélés közepén ült, nyikkanni sem tudott. Nem is emlékszem, hogy mi lett volna, ha kisfiú. A harmadik gyerkőc nevén hónapokig ment a huzavona, nagyon nehezen győztem meg az uramat, hogy a Nándor fiúnév illik a mi babánkra, lánynévként a Rebeka Sára volt talonban. Kicsi angyalunk Dóra volt, ott a Tamás volt a pótnév. Most pedig egy Miklós nő a pocakban. Azon a napon amikor pozitív lett a teszt este leültünk és úgy döntöttünk, hogy nevet adunk annak a kis pontocskának, aki bennem nő, hogy tudja, hogy igenis őt nagyon várjuk. Lánynév szinte percek alatt lett: Katalin, a fiúnevek között az Ákos volt még befutó, egy ideig mindkettőt mondtuk, aztán az Ákos elkopott, maradt a Miklós.Nálunk amikor nevet választunk mindig fontos a jelentés és az is, hogy ahogy kiejtjük a nevet legyen lendülete, dallama, lehessen becézni. Mindegyik gyerekre nagyon illik a neve, egyedül azt bánom, hogy a lányom két nevet kapott, a Hanna sosem volt használatban… Kíváncsian várom a többi történetet!Üdv: M
Kétszer is akartam ma megjegyzést küldeni de mind a kétszer eláltam mondom nem érdekes mivel nem magyar nevei vannak a fiaimnak de aztán mégis…Az öregebbik fiam Stefan(Sztefán ami átfordítva magyara István.Ő a férjem pravoszláv vallású és a védőszentjéröl kapta a nevét(Sv.Stefan)mivel sok gondunk volt vele a terhesség alatt és gongoltuk ha Ő vigyáz rá elnevezzük róla.A kisebbiket meg tudtuk hogy ha lesz egyszer akkor Nemanya lesz…Már tudom ha egyszer lesz lányom az meg Másá persze lesz tán szerencsém hogy a harmadik lány legyen.
Minden hozzászólás érdekes!Amúgy a salátának nincs még neve. Javaslat?
Saláta: témaindítózöldség, vagy Móni étvágygerjesztője, vagy névtelen-sali, vagy Maimony-752, stb.Nekem egy Kristófom van meg egy Zsófim, -mármint gyerekből,- és konzekvensen egy keresztnevet adtunk nekik. A férjemnek kettő van, és nem győzzük aláírni, merthogy balga módon én is felvettem.Kristóf születésénél az Ádám és a Kristóf volt betervezve, de aztán a sors közbeszólt, valaki előbb szült, s Ádám lett a gyerek. A szülészorvos varrás közben mondta el Kristóf bibliai történetét.Nem akarok beszélni róla, azóta már túltettem magam rajta, s készítettem egy egész alakos fotót, a Garnis-Partenkircheni 1200 körül épült templom Szent Kristóf freskója alatt. Mit mondjak 12 ember méretű.Zsófi az meg Zsófi, és olyan Zsófi, amilyen csak egy Zsófi lehet, vagy még olyanabb.Ezen felül volt rengeteg tengerimalacunk és hörcsögünk sok-sok névvel. Cuki, Maci, Negrito, Boszi, Suzy, Hami, Offi, Döni (ez spec. teknős volt), aztán most van egy Mojszi-Hudini Dzsungink. Puszi!
:))) Nálam baba még csak tervben, abból is csak hosszútávúban szerepel, de úgy állok a kedvenc nevekkel,hogy ha kettő keresztnevet adok, akkor is focicsapatra kell gyúrnom! :)És előre félek, hogy ha egyszer megtudják a gyerekeim, hogy az iskolám névadójáról és húgáról kapták a nevüket, mekkora strébernek fognak tartani??? 🙂 (Blanka, Emma)
Úristen már 42 megjegyzés van, Móni ebből a saláta dumapartiból elnevezheted a salátádat BEST MONI SALAD-nak …. 🙂
Nahát Móni, népszerű ez a bejegyzés.:)Névadás. Mielőtt összeházasodtunk, a férjemmel megbeszéltük, hogy 6 gyerekünk lesz. Nem tudom, hogy miért pont ezt a számot gondoltuk megfelelőnek, de ezt találtuk ki. Nevek is felmerültek, úgy mint:1. Sámuel2. Virág3. Richárd… a többire nem emlékszem.Az első gyerkőc mégsem lett Sámuel, mert az ismerősi körben volt már egy. És a többi sem lett úgy, ahogyan elterveztük, mert… nem tudom, mert csak.:) Hogy felpörgessem a sztorit, a négy fiú így jön sorban:Dominik, Rafael, Nataniel, Ezékiel.Nem akartunk mi mega-extravagánsat, nem azért lettek ilyenek, hanem mert ezek tetszettek a leginkább a jelentésük, meg a hangzásuk szerint.Nevet mindig közösen választottunk: először én válogattam, és a kedvenceket tártam a férjem elé eldöntésre. Ahogyan növekedett a gyerekszámunk, úgy lettem egyre körültekintőbb (hepajosabb?) név-ügyben. Minél többedik gyerek volt, annál több szempont jött fel (bennem), amit figyelembe vettem. Számított pl. a szótagszám (3-nál több), és hogy becézhető legyen, meg hogy különböző betűkkel kezdődjön a tesók neve, és persze hogy ne legyen ismerősünk ilyen névvel. Volt olyan gyerekünk, akinél többször végigolvastam az egész utónévkönyvet, de a végén mégis úgy választottam nevet, hogy lapozgattam a Bibliát és megtetszett egy próféta neve.:D Szóval bármennyit készültem is, a végén mindig kicsit ad hoc lett a dolog.Náti fiunk, aki harmadiknak született, majdnem Krisztofer lett: pár héttel a szülés előtt ‘tértem észhez’.:) Zeki fiunk, a legkisebb pedig majdnem Kadosa lett, ami továbbra is tetszik, de “bolyongó, tévelygő”-t jelent, ami azért annyira mégsem vonzó…Mivel lányunk még nincs, arról nem tudok nyilatkozni. (névgondolataim persze vannak, de most nem sütöm el, ki tudja, még lehet egyszer lányom is…)A salira rátérve: Sali a’la Anya.:)Esetleg SalátAnya. Vagy egyszerűen Móni salátája, hogy ne bonyolítsuk túl.:)
Hm, ez tényleg jó téma 🙂 a mi gyerekeink névválasztása nem volt egyszerű 🙂 Első gyermekem, még apátlan volt (tiniszerelem felelősségvállalás nélkül, mármint az apja részéről :))) így egy barátunk vette nevére, így volt Papp Bence Sándor. A bence tuti fix volt kicsi korom óta ritka is volt, szép is volt. A másik kettőt a barátunk “hozta” Aztán megismerkedtem a férjemmel, és ő a nevére vette a fiamat, viszont a Kern Bence nem túl szerencsés kimondásilag. Így lett nekem egy Kern András Bencém 🙂 Az András volt a másik kedvenc. Persze ma már 8 éves és megköveteli hogy Andrisozzuk, de senkinek se áll rá a szája 🙁 Ő Csilla lett volna ha lány lesz, mert szerintem gyönyörű név és a csillag szóra emlékeztet. Második gyermekünk már tényleg közös volt, a névválasztás sem volt zökkenőmentes, egészen addig, amíg eszembe nem jutott fiatalkori kedvenc reklámom: “Szia, Kata vagyok, van egy pepsid?” Így lett Kata. De ha már homár, akkor lett mellé Kitti is. Így lett Kern Kata Kitti. Szerintem nagyon szuper név, bájos, mosolyogtató, frappáns, de ha lehagyja a Kittit, akkor felnőttkorban is megállja a helyét, komoly, határozott név. Katánk pedig igazi Kata lett, vagány, vadóc, fiús, igazi, nagybetűs CSAJ 🙂 Nem mellékesen pedig vörös hajú és kék a szeme 🙂 Nem direkt :DLegkisebbemmel nagyon megszenvedtünk, bevallom már a létért is küzdöttem, mert apa nagyon nem akart még harmadikat. De végülis maradt, és nem volt erőm a névért is harcolni. Ha én választottam volna, akkor Alíz, Johanna, vagy Júlia lett volna. De a párom ágált ellene, így lett a gyerekkori kedvenc nevem, az Anna, és az Alíz beceneve, Liza. Az Annát azért nem akartam, mert közben a kishugom is Anna lett, bár ő Panka :)A kicsi nevéből csak a szülőszobán volt kisebb nevetés, mert mikor megkérdezték a nevét, mondta a férjem, hogy Anna Liza, mire visszakérdezett a szülésznő, hogy egybe, vagy külön? 🙂 Mert van Annaliza is.A kicsi meg úgyis Rozál, amikor roszcsont 🙂
Az első fiam: mivel az uh-n titkolta ki is van odabenn így két névvel készültünk a szülésre: Dominik Roland (Dominik tetszett évek óta,így rábeszéltem apukát, akinek sokáig nem tetszett, végül annyit hallotta, hogy megszokta; a második név az apja után), ha lány lett volna akkor Bianka Fanni… ezt párom javasolta.Második gyerekünk: Bálint- apuka ajánlotta, Olivér- nekem tetszett, ha lány: Vivien Fanni. Mivel az elsőnél én ragaszkodtam a Dominik névhez, így másodikra engedtem a sorrendet illetően. Mivel tudtuk a félidőtől biztosra, hogy fiú lesz, nekem jobban tetszett volna Olivér Bálintnak- de a fent említett dolgok miatt apuka döntött:)Így lett Bálint Olivér.Harmadikra lány nevünk talán nem is volt… sokáig, na jó talán félidőig Bence Áron volt, aztán mivel a Bence név évek óta vezeti a névadó statisztikát, így módosítottunk… Így lett Adrián Ádám. Adrián nevet én dobtam fel, teljesen váratlanul egyik délután a névadó lista megnézése után, tetszett apukának is, viszont a második nevet már a 4 éves legnagyobb fiam adta, egy ovistársa után:)Negyedik, ha lenne és fiú lenne: most a Benedek, Bendegúz, Levente tetszik…Lány név lenne sok: Sára, Luca, Rebeka, Hanna, Anna
No akkor már én se maradok ki a sorból. :)Én eredetileg ha fiú lettem volna a 2 bátyám után akkor Péter lettem volna, a szüleimnek az Eszter név tetszett… de végül amikor születtem az anyai nagyanyám már nagyon beteg volt(tüdő rák)és ő azt szerette volna hogy Éva legyek. Így az lettem. Nagyon utáltam… Főleg Évike, meg Vicuska formájában. Sőt voltam Éci is. 🙁 Aztán elkezdtem netezni és ott viszont Blackrose nicknéven és ebből lettem Rose, Rozi(pl. a férjem is Rozinak hív) ezt sokkal jobban szerettem. Aztán mikor dúlaként az első szülés kísérésem után az első látogatás alkalmával azt mondta, hogy neki az is sokat segített, ahogy hívnak. Mert ugye az Éva ős anyát, életet adót jelent… és hogy én segítettem neki életet adni. 🙂 Azóta nem utálom a nevem. 🙂 Jó mondjuk az Évikével még most is ki lehet űzni a világból.A gyerkőcök neve:Már ovis koromban eldöntöttem, hogy ha nekem fiam lesz az Tamás lesz. A 2 legjobb pajtásom Tamás volt, később a középiskolás nagy szerelem is… és egy nagyon jó barátom(a gyerekeim keresztapja) is Tamás sőt az öccse is!!Amikor megismerkedtünk a párommal, az ő baráti körével buliztunk volt két kisgyerkőc: Réka(az egyik haverjának a kislánya), és az András(az unokatesójának a fia) mindkettő igazán belevaló kiskölyök volt.Akkor azon poénkodtunk, hogyha majd nekünk gyerekünk lesz akkor az olyan legyen mint vagy a Réka vagy az András. Nem tudtuk, hogy 2 hónapon belül össze is jön az a baba. 🙂 Amikor várandós lettem tuti biztos voltam benne hogy lány: Rékáztuk is ezerrel, aztán mivel 1 évvel korábban sugárkezelésem volt kénytelen voltam elmenni genetikai vizsgálatra ahol kimutatták a picur 18 hetes korában hogy fiú. Hááát akkor erősen le voltunk törve. Ekkor végig lapoztuk a naptárt és 3 név maradt fenn a rostán az András, az Ákos és a Tamás. Andrást végül kilőttük, mert az a srác akivel “kapcsolatban” voltam amikor Balázst megismertem András volt, és nehogy valaki kombinálni kezdjen. Az Ákos meg azért mert ugyan a kedvenc énekesem is Ákos, de mint az énekes bácsi úgy a fiam is KOS jegyben született így rögtön az jutott eszembe róla, hogy Á!Kos.(tudom hülye indok, de akkor a röhögő görcs is elkapott ettől) Így maradt az egyetlen fiú név a Tamás. Szerettük volna mellé a Merlin-t de nincs benne az utónév könyvben és akkor még nem voltunk tisztában azzal hogy is megy az hogy új nevet akar az ember anyakönyveztetni. Így lett a nagy fiú Tamás.(mindkettőnk vezetéknevét kapta kötőjeles leosztásban).
Folyt.kövKésőbb amikor újra várandós lettem, már nem mertük beleélni magunkat abba, hogy lányunk lesz. Így nevet se kerestünk addig amíg nem biztos semmi. Akkor már nem kellett olyan szigorúan mennem genetikai vizsgálatra de azért elmentem(ha visszamehetnék nem mennék el)ekkor már 17. héten megtudtuk, hogy lánykát hordok a szívem alatt. 🙂 Délelőtt megkaptuk a levelet amíg Tomi aludt apával elé ültünk a sz.gépnek és átnyálaztuk az egyik babás oldal lánynév kínálatát… több név is esélyes volt(a Rékát ekkor már egyikünk se akarta)úgy mint: Imola, Leila, Dorka, Adél… volt még de azokra nem emlékszem. Felírtuk őket kis fecnikre és abból Tomi húzott amikor felébredt. Az Adél volt a nyerő. Ami roppant érdekes, hogy Tomi akkor volt 20 hónapos és hiába mondtam neki, hogy tesóbaba van a pocakomban rá se fütyült… de amint lett neve. Beszélt hozzá/róla: “Ana hasába Adilta!” :)Persze a család berzenkedett, mert hogy milyen úri név már az Adél. Nála viszont ragaszkodtam hozzá, hogy ha az első neve nem is de a második neve legyen Anemona ( fentebb már említett jó barátom, aki zenész írt egy gyönyörű dalt a Fekete Anemonáról) ami Hamvas Béla Babérliget könyvében ír az Anemonáról a szellőrózsáról ami szerinte olyan mint az eszményi, tökéletes nő 🙂 Mondjuk az Adél meg nemeset jelent. Tamás meg csodálatosat. 🙂 De a jelentés csak az Anemona kapcsán érdekelt. 😉 De mivel ezt engedélyeztetni kellett így szépen írtam a Tudományos Akadémiának, engedélyezték. Persze a kórházban szülés után vicces volt ahogy a párom meg a dúlám magyarázta a szülésznőknek, hogy Anemona, és nem Adenóma :D.Persze a keresztapja több koncerten kiemelte, hogy biza az ő keresztlánya Anemona és hogy majd ha nagy lesz biztos, hogy szidni fogja érte… egyenlőre büszke rá, hogy ő Anemona is. Az már csak a helyzet komikuma, hogy egy szóviccet elkerültünk Tominál (Á!Kos!) Adélnál már nem tudtunk, mert a kisasszony pont délben született.. A Dél 😉 Így neki már a hosszú vezeték neve mellé lett 2 utóneve.
Folyt.köv 2 Aztán telt múlt az idő, több név is megtetszett nekünk. 🙂 Pl. a HP-ből a Lucius Malfoy… meg a Luna Lovegood. 😀 Így apával megbeszéltük, hogy ugyan ő nem akar 3. gyereket, de ha lesz akkor az vagy Luna vagy Lucius lesz (így és nem úgy ahogy az utónévkönyvben van hogy Lúciusz) aztán tavaly májusban a nászútunkon egy metálfesziválon megfogant a 3. baba. Ekkor megint beleéltük magunkat, hogy lányunk lesz, Adél is azt mondta, hogy ő tudja lánytesója van. Először nem akartam megtudni ki van odabenn, de a gyerekek naponta 100 szor verekedtek össze rajta, meg a környezetünk is folyton azzal nyaggatott hogy na fiú vagy lány. Persze a gyerek megérezte, hogy nem akarom tudni így takargatta magát. De aztán a gyerekek azt kérték a Jézuskától, hogy had derüljön ki a baba neme így az egyik dúla társamnak 4D ultrahang stúdiója van(egy volt középsulis osztálytársam a sonográfusa 😉 ) így elmentünk baba mozira. De előtte persze megbeszéltük ha lány lesz akkor Luna Dóra lesz… ha fiú akkor… na itt kezdődtek a gondok mindenki mást akart. Persze milyen a sors… Veronika naná hogy fiúcskát látott odabenn. Adél első körben elsírta magát(jelzem én is majdnem, meg apán is látszott a csalódottság)Tomi persze a fellegekben járt a boldogságtól, hogy végre nem csak huga lesz hanem egy öccse,ő már előtte mondta, hogy:”Anya ha ez is lány, nekem romokban lesz az életem!!” Ilyet egy 6 éves szájából… De Adél csalódása nem tartott soká, mert hazafelé az autóban már azt mondta:”Anya nem is baj, hogy fiú, mert így én leszek az egyetlen kis királykisasszonyod!” 🙂 Csak hát ugye fiúnevünk nem volt. Vagyis volt, de a Lucius-on az Mindenki mást akart: Tomi Anakin-t, Adél Garfield-ot… Aztán bedobtam az András nevet, Tominak és nekem tetszett apának és Adélnak nem.(Adélnak van egy ovis csoporttársa az Andráska aki folyton veri) aztán apa ötletelte az Attila nevet, az meg Tominak és nekem nem tetszett.(volt egy szörnyű ismerősöm aki Attila így mindig az jutott eszembe róla)Így aztán csak ízlelgettük a neveket… hogy mi lenne ha… Szóba került a Tadeusz, a Kerecsen Sólyom(mondjuk ez csak először viccként) aztán eljött az a nap is amikor felutaztunk Budapestre szülni… apukám kérdezte a kocsiban hogy na mi lesz a fióka neve… és nem hitte el hogy nem tudjuk de tényleg nem tudtuk. Sőt egy hete már fenn voltunk és nagyon vártuk a szülést de dönteni még nem tudtunk a 2 végső variáció között ami azon a héten kristályosodott ki: a Lucius András és a Kerecsen Atilla(így írva, mert az “Isten Ostorának” is ez volt a neve). Aztán egyik este pont a Dalriada zenekar számait(nekik van egy daluk Atilláról is pl.) hallgattuk és picurkánk egyre jobban kezdte jelezni hogy jönne… aztán amikor már a dúlám is átjött, hogy na akkor menjünk szülni akkor mondtam ki először, hogy biza ez a gyerek Atilla lesz. Kerecsen Atilla! És az is lett na a szép hosszú vezeték név mellé kapott egy még hosszabb utónevet. Majd ha sulis lesz lehet szidni fog. Hogy szólítjuk? Apa Kerecsennek, Adél és én felváltva Kerecsen és Atilla, Tomi következetesen Atillának. 🙂 Becenevek nálunk is vannak: Tamás:Tomi, Totó, Totya, Totymorgó(mindig vmin morog mint a bolhás kutya) Géééza!(amikor duzzog vmin)Adél:Dudu,Dudália, Lunácska(főleg mióta tudjuk hogy a 3. fiú) Giziiii!(amikor játsza a SZŐKE nőt)Kerecsen: Keróberó, Atibati, kicsi Sólymom, Szotyi, Nyunyuka 😀 Tóóódi!(amikor nyafog mert azt hiszi nem kap enni pedig igen csak nem mozgom fénysebességgel) A nagyok Puttonykának is hívják, mert napi 2-3 órát tuti hordozókendőben van. 🙂 Ja és a tréfás név alkotás: Tomi amikor Adél megszületett és folyton csak szopizott engem elnevezett Tejké-nek, apa meg Kutyalelk volt… A többi családtagnak is volt valami neve de az már nem rémlik. :DJó hosszú lettem bocsi! 😀
Én 19 évig utáltam a nevem, aztán megkedveltem. Bár a lányomnak nem adnám.. Majd egyszer ha lesz.. nagyon tetszik a Hanna, Hanga, meg az Éva. A fiúkkal már bajban vagyok, régen Bence tetszett, de abból már Dunát lehet rekeszteni, most úgy vagyok vele, hogy a Levente nagyon szépen hangzik, és a páromat is így hívják 🙂 Szerintem majd lesz egy “normális”, meg egy furcsább nevük is 🙂
Danielának és a névtelen pravoszláv olvasónak üzenem, ebben az egyházban szokásban van a két keresztnév adása. A Szentségek vételekor a pap is így szólítja a hívőt. A mi családunkban öröklődtek a nevek. Szüleim idős emberek voltak, amikor születtem, nem hatott rájuk a 60-as évek divat hóbortja, anyukám és a két nagymamám nevét kaptam. Az egyházi anyakönyvbe apukám Erzsébet Julianna Antóniának íratott be. Fiam is a papája nevét örökölte. Időközben elváltunk, de még az egyik kedvencem a Tamás név. A keresztségben még az Illés nevet is megkapta. Illés próféta ünnepén tartottuk, a kereszt mama választotta ezt a nevet a szent tiszteletére. Anyukám falujában az volt a szokás, hogy ki milyen hónapban született, az abban található nevekből kapott. Ha lányom lett volna, akkor a Tamara Mária név lett volna a befutó.
Én is hozzászólók, jó a téma. Erzsébet vagyok, örököltem sosem szerettem kifejezetten. Ezért is sokat gondolkoztam/tunk a gyerekek nevén. Fő szempont: egyszerű, mindenki értse, le tudják írni, becézhető legyen. Ismerősöm férje Péter, olyan szépen szokta mindig mondani a nevét, hogy nagyon megtetszett. A fiunk így Péter László (apa után, ő nem akarta, hogy Lacika legyen a fia), lánynév Emese (Mesi)lett volna. Lányunk nevét férjem választotta, Ágnes (Ági). Fiúnak Andrást szerettünk volna, de a meghalt nagypapák után második névnek a Jánost is oda akartuk tenni. Együtt meg nem hangzott jól. Tamási Áron író neve után úgy gondoltuk, hogy Palóczi Áron János szépen hangzana. Egyébként Jókai után én is szívesen adtam volna a Noémi és a Lóránt nevet. Csak vkinek mondtam a Lórántot, és akkor vmelyik sorozatban, így hívták az egyik szereplőt. Ő arra gondolt, így kiesett ez a név is. Ja és keresztelőknél a papunk mindkétszer nagyon örült, hogy ilyen egyszerű, szép neveket adtunk, és védőszentje van mindkettőnek. Petit egyébként Péter napkor kereszteltük.
Mi amikor összekerültünk, párom közölte, hogy ha egyszer lesz gyerekünk, Gréta Boglárka lesz. Maga a név – Bodnár Gréta Boglárka – egészen addig tetszett, míg meg nem tudtam, hogy az unokanővére is Gréta. Közöltem vele, hogy szó sem lehet róla, nem csinálunk még egy Grétit, hogy aztán szegénykém azt hallgassa, hogy “bezzeg a névrokona 2 diplomás stb…” nagy nehezen lebeszéltem, lecseréltük Lucára, “fő” névként a Boglárkát használtuk volna. (megjegyzem még jó, hogy rábeszéltem, mert az említett unokatesónak nemrég született gyerkőce, és mivel az utolsó pillanatig azt mondták nekik, hogy fiú, aztán mégsem az lett, így nem készültek lánynévvel, így Gréta lett a lányuk). Szóval mire kiharcoltam, hogy ne Gréta, hanem Luca, addigra terhes lettem — naná, hogy fiúval… Egészen az utolsó pillanatig nem tudtunk dönteni. Anyukám nyűzött a Leventével, apósom Mátyást akart, mert a Bodnár Mátyás milyen szép… Mi meg nem tudtuk, csak azt, hogy ezek tuti nem lesznek. Egyszerűt akartunk, amit “ka-ke” nélkül is lehet szépen becézni. Így találtam a Gergelyre. Páromnak is tetszett, majd napokon belül megszületett Bodnár Gergely, aki amúgy Gergő – és gyilkolni tudnák a Gergőke, Gergike megszólításnál. Szerencsére inkább abból van “probléma”, hogy most mikor köszöntsék: Gergely vagy Gergő napon, de ezt is megoldottuk hamar. :-)Lányunk még nincs, talán majd egyszer .-)
Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.